|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Néppárt közleménye a helyi választásokról
"A helyi választásoknak csak úgy lesz értelme, ha a mai
államigazgatás típusú tanácsok helyett valódi önkormányzatok
alakulnak, a polgármestereket helyi választásokon választják meg..."
SZER, Világhíradó:
Magyar bevásárló-roham
"... bevásárlási orgia, habzsolás, mámor, horror túra,
kereskedelmi űzöttség, vásárlási roham és így tovább. Nem volt ez
fenékig tejfel sem az osztrákoknak, sem maguknak az itt megfordult
magyaroknak. Tömött országutak, balesetek, összerogyott autók,
órákig tartó várakozások, tortúra, szemét."
|
|
|
|
|
|
|
Egyházpolitika tegnap és ma
|
Róma, 1989. április 10. (Vatikáni Rádió, Magyar figyelő) - Egyházpolitika tegnap és ma - tallózás a magyar sajtóban. A magyarországi változások felgyorsultak. A két-három hónappal ezelőtti nyilatkozat, vagy állásfoglalás már idejét múlta mire egy cikk vagy könyv megjelenik vagy eljut hozzánk. A benne közölteken már túllépett a meggyorsult magyar történelem. Példa erre az a tény is, hogy a hatalmi ellenőrzés, vagy az öncenzúra miatt tabuként kezelt kérdésekről is nyilvánosan mernek nyilatkozni, vitatkozni - így például a Mindszenty-kérdésről, ami összefügg az 1956-os ellenforradalomnak nevezett népfelkelés, vagy szabadságharc, ezen belül is Nagy Imre rehabilitálásával és általában a Rákosi rémuralom könyörtelen leleplezésével. Az egyház és az állam közti újabb partneri viszony egyik példája volt - amint ezt a magyar műsornak adott interjúban Pozsgay Imre államminiszter is kiemelte - Paskai László bíboros-érsek és Németh Miklós miniszterelnök levélváltása, annak nyilvánosságra hozatala a magyarországi erkölcsi dekadencia, illetve az abortusz gyakorlatának újabb, törvényes szabályozása kérdésében. Várszegi Asztrik esztergomi segédpüspök a Magyar Hírlap március 15- i számában interjút adott Vödrös Attilának. Ebben arról van szó, hogy az újabb magyarországi gazdasági-politikai mozgások, társadalmi változások milyen hatással vannak az egyházi életre. Várszegi segédpüspök több tabu kérdésről nyíltan nyilatkozik: a papság megosztottságában joggal felelőssé teszi az 1950-ben mesterségesen létrehozott, fölülről irányított Békepapi Mozgalmat. Ez a mozgalom - mondja - erőszakos volt, s az akkori hatalom korántsem válogatott eszközökkel gyakorolt hatást a papságra. Ennek olyan tragikus következményei voltak, hogy a papok közül többen öngyilkosságba kényszerültek. Nincs ember, aki egy számára hátrányos helyzetben akár származása, akár egy korábbi kijelentése miatt ne lehetne zsarolható. S ha most úgy tűnik - fűzi hozzá Várszegi Asztrik, bencés segédpüspök -, hogy védem a papságot, akkor sem elfogultan teszem, hiszen az is tény: a szerzetesek egy része rendházbeli celláját börtöncellára kényszerült cserélni - eddig Várszegi Asztrik püspök. Ha valaki a Papi Békemozgalom 1950-es állami létrehozásának körülményeiről tájékozódni akar, olvassa el Gergely Jenő 1985-ben megjelent: A katolikus egyház Magyarországon - című könyvének megfelelő fejezetét. A könyv egyébként az események felgyorsulása miatt már jórészt elavult, hiszen ma már nyíltabban és tárgyilagosabban beszélhetünk a Rákosi-Révai féle diktatúra egyházellenes intézkedéseiről. A jól informált Gergely Jenő szerint 1950. augusztus elsején a budapesti tudományegyetem aulájában összehívott papi gyűlésen körülbelül 300 fő jelent meg - a gyűlésről kiadott füzetben közölt névsor 273 nevet tartalmaz, és nem 400, ahogy azt Bíró Imre állítja a Katolikus Papi Békemozgalomról írt ismertetésében a Magyar Katolikus Almanach, nemrég megjelent második kötetében. A kérdéses almanach részletesebb ismertetésére csütörtökön visszatérünk. Várszegi Asztrik többek között válaszol a Mindszenty-ügyre vonatkozó kérdésre is, miként Gyulai Endre Szeged-csanádi püspök a most ismertetendő interjúban: Mindkét püspök ítélete mintegy már elővételezi Pozsgay Imre római sajtókonferenciájának megjegyzését az ügyre vonatkozóan, amely élénk visszhangot keltett a nemzetközi sajtóban. Időközben - ez is az események felgyorsulását jelzi -, amint erről múlt hétfőn hírt adtunk - a budapesti rádió teljes egészében közvetítette kommentár nélkül Mindszenty József bíboros prímás szózatát, amely 1956. november 3-án hangzott el a Szabad Kossuth Rádióban. Gyulai Endre püspök említett interjúja húsvétra jelent meg a Nők Lapjában. A beszélgetést Bencsik Gábor készítette. A magyarországi megújulási mozgolódásokkal kapcsolatban felidézik az elmúlt évtizedek nehéz helyzetét, az egyházat elnyomó, nyomorító hatalmi adminisztratív intézkedéseket, a Rákosi rémuralomtól a 60-as évekig. Gyulai püspök visszaemlékezik diákéveire és szemináriumi neveltetésére, a különböző egyházellenes intézkedésekre, a jezsuiták és más szerzetesek 1950-es elhurcolására, a hitoktatás körüli nehézségekre, a püspöki kar és a papság szétzilálására, kitér az állami cenzúrára és a még szigorúbb öncenzúrára. Az a tény, hogy Gyulai püspök ma már nyíltan beszélhet mindezekről a szabadabb légkör kialakulásának a jele. Nagyon nagy tekintélyű embereknek kellene kimondani - jegyzi meg -, hogy nem újabb taktikázásról van csupán szó, nem arról, hogy kiugratják a nyulat a bokorból, aztán lőnek rá, még eleven a félelem, hogyha most előrelépünk, utána a fejünkre koppintanak. Idézzünk még néhány szakaszt az interjúból - a már említett Mindszenty-ügyről ezt mondja : - Azt hiszem Mindszenty irányvonala reális volt, kivéve a királypártiságot. Az a makacsság, amit az egyház pozícióival kapcsolatban képviselt, az volt az egyetlen elfogadható álláspont. Ugyanígy cselekedtek később a lengyelek is, akik nagy összefogással jobban meg tudták védeni az egyház javait - a javakat nem csupán gazdasági, hanem lelki értelemben is gondolom. Gyulai püspök nyilatkozik még az 1956-os felkelésről és az utána következő évek egyházpolitikájáról. Idézünk: "A püspöki karnak akkor is volt elnöke - tudniillik miután Mindszenty az amerikai követségre menekült -, de egy körlevelet nem lehetett kiadni, egy papot nem lehetett áthelyezni, mert mindehhez az Állami Egyházügyi Hivatal engedélye kellett. A nagyobb bevételű helyekre olyan, nem egészen lelkipásztori alkatú emberek kerültek, akik inkább a napi politikával foglalkoztak, mintsem esetleg bőrük kockáztatásával az egyházi munkát végezték volna. 1949-től fogva így volt. Tárgyalások azért folytak 1956 után. Bizonyos eredményeket sikerült is elérni, de amit ma állítanak, hogy ezek az Állami Egyházi Hivatal munkálkodása folytán valósultak meg, az nem teljesen helytálló. Inkább úgy mondanám, hogy az alsószinten érezhető feszültséget észrevéve hozzájárultak a módosításokhoz - de valóban jóindulattal ezt el kell ismerni". Gyulai püspök később így folytatja: "1950-ben, amikor felszámolták a szerzetesrendeket a katolikus egyháznak szinte minden mozgástere megszűnt. Megszűntek a szociális otthonai, az iskolái, a kollégiumai, mindaz, amire az egész keresztény társadalom fölépült - csak a plébániák maradtak. Nem maradt más lehetőség, mint a templomban való valamiféle helytállás, semmi több. Ha csak a családlátogatásra mentünk, abból már baj volt". Később Gyulai püspök a jelenlegi helyzetre, a vallásjogi törvény előkészítésére, nevezetesen a szerzetesrendekre utalva mondja: "A magyar katolikus egyháznak nincs módja kényszeríteni a politikai hatalmat. Grósz Károly még miniszterelnök korában összehívott minket. Ez (...) gesztus volt. Ott már elhangzott a szervezések kérdése. Folynak a tárgyalások. Az új püspökök esetében például már kihirdették, hogy ki melyik rend tagja. Remélhető, hogy az új vallástörvény valódi vallásszabadságot nyújt majd". A Famiglia Cristiana című képes katolikus folyóirat április 12-én megjelenő számában Rencold Giacomelli (?)cikket közölt a budapesti tavaszról, a magyarországi reformtörekvésekről, demokratizálódásról, majd pedig közzéteszi azt az interjút, amelyet Pozsgay Imre államminiszterrel készített római tartózkodása során. Az interjú fő címe: Mindszentyt talán rehabilitálják! Az olasz újságíró előbb a pápánál tett látogatásról kérdezte Pozsgay államminisztert, aki lényegében ugyanazokat nyilatkozta, mint amit nagyszerdai sajtókonferenciáján az olasz újságíróknak. A miniszter tájékoztatta a pápát a folyamatban lévő magyarországi változásokról, többek között arról is, hogy felülvizsgálják a 40- 50-es évek politikai koncepciós pereit, köztük az egyházi személyekét - így Mindszenty bíborosét is. Később két kérdés és válasz így hangzott: - Visszatérve az egyházhoz úgy gondolja-e, hogy elérkezett a pillanat az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésére? - A magyar történelemben mindig volt hasonló hivatal, egy időben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal volt összekapcsolva. De nem e feltételből kiindulva akarok az állam és az egyház viszonyáról beszélni. Ami számít az az, hogy az állam meg akar szüntetni minden paternalista gyámkodó magatartást, a társulásra és a lelkiismereti szabadságra vonatkozó új törvények szerint teljes lesz az egyház autonómiája és szabadsága. Ez magában foglalja azt, hogy kiküszöbölik az állam felülről jövő mindenfajta beavatkozását az egyházi ügyekbe. Egyenlő partner lesz a két fél. Megtaláljuk a megfelelő intézményes formát az állam és az egyházak közötti ilyen kapcsolatokhoz. - Az 1950-ben betiltott szerzetesrendek újraműködhetnek? - Igen. Létüket és működésüket biztosítja az új törvény. Már a jelenlegi fázisban is elismertek bizonyos szervezeteket - például a Caritas. +++
1989. április 10., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
"- Szabó Antalné: Nagy szeretettel nézi a műsort, és drukkol, hogy csak igy tovább nagyon jó munkát végez a TV.2. De van egy észrevétele: tul sokat foglalkoznak a Nagy Imre és társai sirfeltárásával, ami több loo.ooo Ft-ba kerül, körül kéne inkább nézni, hogy hány kis nyugdíjasnak van kikapcsolva a villanyárama, mert képtelen kifizetni. Nem inkább az élőkkel kéne törődni. A Nagy Imrééket a család méltó helyre akarja helyezni áldozzanak rá. Ez miért nemzeti ügy ?
- gyerekhang: Miért van a TV.2-nek két képújságja, és miért nincs szombaton Torpedó? És miért nincs két mese egymás után a TV.2.-n. És miért olyan későn kezdik el az adást?"
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
Egy hét múlva azután arról tájékoztatott, hogy Torgyán nem híve a velem való barátkozásnak, mert engem demagógnak tart (!?). Személyesen az érdi nagyválasztmány előtti napokban találkoztam vele a Várban lévő Interpress egyik helyiségében, ahol éppen sajtóértekezletet tartottunk. Kováts Lászlóval a hallgatóság között foglalt helyet. Valaki bemutatta nekem. Kezet fogtunk. Ő jelentőségteljesen annyit mondott: - Én kemény ellenfél vagyok ám! Nem feladata ennek az írásnak, hogy Torgyán József későbbi politikai tevékenységét bemutassa, vagy értékelje. Ő az újrakezdésben nem vett részt.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|