Rendszerváltás és az MTI

	Kelet-európai helyzetkép
(Rentoul Ferenc) München, 1989. február 3. (SZER, Nemzetközi hetilap-szemle) - A londoni The Economist Kelet-Európának azzal az arcával foglalkozik, amelyik valóban előre akar tekinteni a XXI. század felé. írásának címe: Kelet-Európa szabadul béklyóitól. Rentoul Ferenc ismerteti: - A cikk illusztrációja: drótvágó olló vágja a szögesdrótot. A cikk maga ezt mondja- Kelet-Európa mozgolódik, de sajnos a Nyugat nem vesz róla kellő tudomást, alábecsüli ami az Elbától keletre folyik, azzal van elfoglalva, hogy mi lesz az 1992-es nyugati vámunió után - de Európa keleti feléről egyszerűen nincsenek elgondolásai. Márpedig igazán eljött az ideje, hogy a Nyugat fontolóra vegye: hogy fognak alakulni a dolgok az európai szabadságnak ebben az ősi fellegvárában. A Nyugat évek óta prédikálja a kelet-európai kormányoknak, hogy hagyják állampolgáraikat szabadon utazni. Lengyelország és Magyarország most szinte teljesen eltörölte az utazási korlátozásokat - és erre mi történik? A hosszú sorok nem kiutazási engedélyre várakoznak, hanem beutazási vízumért a nyugati országok konzulátusai előtt, melyek rettegnek a tömeges bevándorlóktól. Tavaly a magyarok 4 millió látogatást tettek Nyugatra - egymillióval többet, mint egy évvel azelőtt. Lengyelek szívesen jönnek dolgozni Nyugatra nemes valutáért, mert egy havi munkával annyit keresnek meg, mint odahaza zlotyban egy teljes év alatt. Mikor kevesen jöttek át, és mikor otthon erős volt a politikai elnyomás és az üldöztetés, a kelet-európaiaknak könnyű volt Nyugaton maradni, mint menekülteknek. A nyugati kormányok azonban sokkal merevebb álláspontot foglalnak el a nagy számban kijövőkkel szemben, akik csak azért jönnek Nyugatra, hogy itt többet keressenek. így alakult ki aztán az a furcsa helyzet, hogy minél szabadabban utazhatnak a kelet-európai országok állampolgárai Nyugatra, annál fagyosabb fogadtatásban részesülnek. A The Economist így folytatja: A nyugati politikusok állandóan hangoztatják, hogy a berlini fal szégyen és gyalázat, de titkon mégis azt remélik, hogy még évekig nem kell aggódniok amiatt: mi lenne, ha lebontanák. De van más kiút is. Ausztria és Magyarország között szorosabbak a kapcsolatok mint a Habsburgok óta bármikor. Tavaly novemberben egy napon 100 ezer magyar utazott ki Bécsbe karácsonyi bevásárlásra. A két ország - mely 1995-ben közös világkiállítást akar rendezni - olyan nyílt határt akar, mint amilyen nyílt a határ például Ausztria és Nyugat- Németország között.. Lengyelország és Magyarország ma már inkább Thatcher példáját követni látszik. Egyre-másra alakulnak meg ellenzéki csoportok, melyekből idővel politikai pártok lehetnek. Ettől eddig az orosz katonai beavatkozás veszélye tartotta vissza őket. Most azonban ez egyre valószínűtlenebb. A reformokat szorgalmazó kommunisták rájöttek, hogy az ideológia rugalmas, hogy szó lehet esetleg koalícióról, mely kissé felhígítaná a párt úgynevezett vezető szerepét. Ez a csendes kelet- európai forradalom éppen olyan nagy feladatokat ró a Nyugatra, mint amilyen problémákat felvet Gorbacsov számára. A The Economist így folytatja- a Nyugatnak először is át kell látnia, hogy a kelet-európai népeket-nem lehet egy kalap alá venni. Az elvtársak között sok helyen folyik a vámháború, a KGST tiszta komédia, és nincs még egy olyan határ Európában, melyen akkora volna a feszültség, mint a magyar-román határon. Az egyetlen közös vonás köztük az, hogy gazdaságilag, és politikailag egyaránt nagyon rosszul állnak, de még ebben is nagyok az eltérések közöttük. A reformok terén Magyarország és Lengyelország tartozik az első ligába, melyben a kommunisták fokról-fokra kénytelenek engedni az alulról jövő nyomásnak. A második ligába tartozik Kelet-Németország és Csehszlovákia, a harmadikba Bulgária -, Románia tulajdonképpen egyik ligába sem tartozik, csak járja tovább a Ceausescu-féle parancsuralom magányos útját. A Nyugat feladata lenne most támogatni az első ligába tartozókat - azzal a kikötéssel, hogy végrehajtják a bécsi utóértekezlet záróokmányában vállalt kötelezettségeiket, hogy minden választás szabadabb lesz az előbbinél, és hogy a magánszektor egyre tágabb keretek között és egyre szabadabban működhet. Az Európai Közösség máris kimondta, hogy 1955-re feloldja a külkereskedelmi kvótákat Magyarországgal -, de azért fenntartja a vámkorlátozásokat azokra az árukra, melyekben Magyarország valóban versenyképes lehetne a nyugati piacokon - a mezőgazdasági termékekre. Ha az Európai Közösség be akarja fogadni Törökországot akkor ugyanúgy ki kellene tárnia kapuit egy demokratikus Magyarország vagy Lengyelország előtt. Mialatt tehát Kelet-Európa népei megpróbálják lerázni láncaikat, a Nyugat is jobban tenné, ha nem csak üres szavakkal bátorítaná őket, hanem ha maga is eltökélten és bátran lépéseket tenne, hogy befogadja és fokozatosan magába olvassza ezeket az ősi európai országokat - fejezi be cikkét a The Economist. +++ 1989. február 3., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »