Rendszerváltás és az MTI

	A szovjet csapatok kivonásának kilátásai
(Zsille Zoltán) München, 1989. április 7. (SZER, Magyar kérdés - Április 4-e elsőrendűen egy katonai eseményt idéz fel, s jelentése a magyarok számára a megszálló szovjet csapatok jelenléte. Március 15-e egyik transzparensére a tüntetők ezt írták: - Iván, nincs honvágyad? Bizonyos, hogy a szovjet megszállás sem fog örökké tartani, de a döntést erre vonatkozóan feltehetően kevésbé fogják Iván érzelmei befolyásolni. Katonai szakértőnket, Istvánfi Józsefet arról kérdem, hogy a Szovjetunió esetleges védelmi jellegű katonai stratégiára való áttérése hogyan befolyásolja a szovjet csapatok kivonásának kilátásait. - Ha a szovjet katonai doktrína és az ebből származtatott stratégia Moszkvában beígért megváltoztatásának várható magyarországi következményeit akarjuk mérlegelni, akkor először tisztában kell lennünk az eddigi szovjet stratégiával és azon belül Magyarország szerepével. A szovjet katonai doktrínát és stratégiát a II. világháborús tapasztalatok alapján alakították ki. Kezdettől fogva hangoztatták, hogy a stratégia kizárólag védelmi jellegű. Moszkva állandóan ismételgette, hogy nincsen támadási szándéka és csak akkor kezd hadműveleteket Európában, ha megtámadják őt, vagy a Varsói Szerződés valamelyik tagállamát. Ennek a politikai szándéknak az állandó hangoztatása azonban korántsem nyugtatta meg a NATO tagállamokat. A NATO katonai és politikai vezetői ugyanis nem építhették fel országaik védelmét a kétes értékű szovjet szándékokra, ez a szovjet politikai magatartás ismeretében és az agresszív szovjet külpolitika fényében egy kiszámíthatatlan kockázat vállalását jelentette volna. A NATO-nak a szovjet fegyverkezés által teremtett tényeket kellett figyelembe vennie, ezekre alapítva kellett berendeznie védelmét. Ezek a tények pedig egyértelműen bizonyították, hogy a Szovjetunió magáévá tette azt a közmondásba sűrített katonai bölcsességet, hogy a legjobb védekezés a támadás. Kétségtelen, hogy ennek a stratégiának vannak előnyei a megtámadott fél szempontjából. A támadással - amelyet ebben az esetben ellentámadásnak lehet minősíteni - igyekszik minél gyorsabban áttenni a hadszínteret az ellenfél területére, megkímélve ezzel saját országát a pusztítástól. Azt, hogy ez a gyakorlatban mit jelent, a szovjet katonai és politikai vezetők a II. világháborúban tapasztalhatták, amikor a német csapatok - mint tudjuk - Moszkváig, Sztálingrádig és a Volga vonaláig törtek előre és négy éven keresztül szovjet területen folytak a harcok. A támadás azonban csak akkor lehet sikeres, ha a támadó fél erőfölényben van. Szükségessé válik tehát egy nagyarányú fegyverkezés, amely a Szovjetunió esetében különös túlzásokat eredményezett mind a mai napig. A szovjet fegyverkezés alapja a mennyiség lett, élő erőben - tehát a katonák számában - éppúgy, minta harci eszközök mennyiségében. Ez a mennyiségi fegyverkezés még napjainkban is érezteti hatását, amely a következő adatokkal érzékeltethető: A Varsói Szerződés több mint 50 ezer harckocsit képes csatasorba állítani. Ennek a mennyiségnek jó kétharmad része azonban T-54-es, 55-ös és T-62-es típusokból áll, vagyis olyan alap harckocsikból amelyeknek az üzemben tartása ma már jóval többe kerül tényleges harci értéküknél. Nem is beszélve a harcérték emelésére irányuló korszerűsítések költségeiről. A szovjet hadsereg létszámát is állandóan emelték a II. világháború óta eltelt évtizedekben. A Hruscsov-féle csökkentés csak átmeneti volt. A hárommilliós szovjet haderő napjainkra közel öt és félmilliósra duzzadt fel. A támadás sikerének - az erőfölényen kívül - a haderő elhelyezésének mikéntje a második fontos előfeltétele. Ezen a ponton keresendő a Szovjetunióval szövetséges kelet-európai kommunista rendszerű országok stratégiai szerepe. Kelet-Németország, Lengyelország és Csehszlovákia az előretolt helyőrség szerepét kapta. Ezekben az országokban rendezte be a szovjet hadvezetőség az első és második támadó vonalat, a stratégiai tartalékot képviselő harmadikat pedig a három nyugati szovjet katonai körzetben: a Baltikumban, Fehér-Oroszországban és Kárpátalján. Magyarországnak földrajzi helyzeténél fogva nem teljesen ugyanez a szerep jutott. Az ország nem határos egyetlen NATO állammal sem, tehát szovjet szemszögből nézve nem fenyegeti közvetlen katonai támadás, de területéről sem indítható támadó hadművelet. Ez a védett terület viszont kiválóan alkalmas a stratégiai forgózsámoly szerepének a betöltésére. Hadműveletek kezdhetők innen dél- délnyugati irányban, részben Jugoszlávia ellen, részben a Földközi- tengeri térség elérésére. Nyugat felé a két semleges alpesi köztársaság - Svájc és Ausztria - tölt be fontos szerepet Magyarország stratégiai jelentőségének meghatározásában. Elég egy pillantást vetni a térképre ahhoz, hogy megállapíthassuk: ez a két semleges állam nemcsak a NATO középső területét vágja el a déli szárnytól, hanem kiváló berepülési lehetőséget biztosít a szovjet légierőnek Nyugat-Európába. Számottevő légvédelemmel egyik ország sem rendelkezik, a hegyes terep és a modern repülők számára csekély távolságok egyaránt a berepülőknek kedveznek. A Szovjetunió nem hiába tiltakozik makacsul egy osztrák légierő, vagy egy rakéta-légvédelem kiépítése ellen. Még a modern harci gépeknek sem mindegy azonban, hogy honnan indulnak és adott esetben hova tudnak visszatérni bevetésükről. A közvetlen szárazföldi támadástól védett Magyarország területe kiválóan alkalmas volt egy nagy légitámaszpont és anyagraktár kiépítésére. A szovjet katonai repülőterek feltűnően nagy száma mindennél ékesebben bizonyítja ezt. Egy villámháborús támadásra készülő katonai szövetségnek azonban nagy veszteségekkel is számolnia kell. Fontos a vezető beosztású sebesültek nyugodt és viszonylag biztos elhelyezése, ezért épültek óriási katonai kórházak az országban, például Győrött. Az esetleges ellenséges légitámadások elhárítására sűrű légvédelmet építettek ki és az ország északkeleti hegyes vidékén szinte ugyanott rendezték be a légvédelmi központot, ahol a II. világháborúban a német hadsereg építette ki a keleti front hasonló intézményeit. Mennyiben változhat meg Magyarországnak ez a csak nagy vonalakban vázolt stratégiai szerepe, ha a Szovjetunió 180 fokos fordulattal kizárólagos védelemre rendezkedik be úgy, ahogy ezt Moszkvában ígérik? Továbbra is fennáll az a szükségesség, hogy megkímélje a harci cselekmények pusztításától saját területét? - Míg korábban abból indulhatott ki, hogy a harcok kizárólag Nyugat-Németországban folynak, addig most számításba kell vennie, hogy a kelet-európai országok, mindenekelőtt Kelet-Németország, Lengyelország, és Csehszlovákia válik a harci cselekmények színhelyéül. Ismét felmerül a biztonsági övezet, a már az évszázad elejéről ismert cordon sanitaire fogalma. Magyarország földrajzi elhelyezkedése nem változik, viszonylagos védettsége a közvetlen hadműveletektől megmarad. Ha feltételezzük, hogy harcok folynak az országtól északra fekvő három államban, és ezek már közvetlenül . veszélyeztetik a Szovjetunió határát, akkor feltételezhető az is, hogy Magyarország területe egy délről indított felmentő támadás kiindulópontjaként kaphat szerepet a kialakítás alatt álló új szovjet védelmi stratégiában. Ez pedig a magyar katonai bázis szovjet részről történő még nagyobb kiépítését vonná maga után. +++ 1989. április 7., péntek
Vissza »