Rendszerváltás és az MTI

	Bécsi konferencia
München, 1989. március 7. (SZER, Világhíradó) - Nagy a jövés-menés az osztrák fővárosban, a külügyminisztereké a diplomáciai porond, sor került Baker és Sevardnadze első megbeszélésére, és készülnek a csütörtökön kezdődő leszerelési tárgyalásokra. Hangulatról, kilátásokról - Hanák Tibort hallják Bécsből: - Enyhe, koratavaszi idő, ragyogó napsütés. Ez akár a külügyminiszteri találkozó és a küszöbön álló kettős leszerelési értekezlet kezdeti hangulatának jelképe is lehetne. 35 ország zászlója lobog a bécsi Hofburg kongresszusi központjának bejáratánál, az érkező vendégek bizakodnak nemcsak a légben, de a tárgyaló teremben is enyhülést éreznek. Bécs ismét nemzetközi központnak érzi magát, idefigyel a fél világ, és valóban az a tudat járja át a politikusokat, hogy most valami nagy dolog történik, egyesek váltásról beszélnek: az ijesztés és fenyegetés módszerét felváltja a kölcsönös bizalom. Az emberek azt várják, hogy kevesebbet költsenek fegyverekre, hogy ne kelljen aggódniok fizikai létükért, és ne kelljen félni a meglepetésszerű támadásoktól- mondta Alois Mock osztrák külügyminiszter, alkancellár. Hogy azonban a szívélyes kézrázások, az amerikai és a szovjet külügyminiszter tárgyalásai és a keresztül-kasul folyó megbeszélések, köztük a lengyel-magyar-amerikai kapcsolatok erősítését célzó eszmecserék ellenére, kemény tárgyalásokra lehet számítani: világosan kitűnik, a keleti és a nyugati javaslatok előadásából. A jó hangulat csak a puha máz, mely mögött acéllemezt sejthetünk. A Hofburg előtti tér egyik lovasszobra tövében a békemozgalom hívei a külügyminiszteri találkozó megnyitásakor felállítottak egy nagy fekete rakétát, melyet átváltoztattak fehér békegalambbá. A metamorfózis azonban odabent az épületben, a tárgyalóasztalnál nem ilyen egyszerű. Sőt, még aligha fog abban az irányban haladni, amit a békemozgalom aktivistái követelnek: hogy Amerika előlegezze a bizalmat, és a tárgyalások megkezdése előtt vonja vissza Európában állomásozó csapatainak egy részét. Bush elnök határozott nyilatkozata épp ezt a lehetőséget zárta ki. Jelenleg ugyanis arról van szó, hogy a Szovjetunió nagy katonai fölényre tett szert a hagyományos fegyvernemeket tekintve. A Sevardnadze által előadott elképzelésekből is kilóg a lóláb, hogy tudniillik a Szovjetunió továbbra is ragaszkodik ehhez a fölényhez. Javaslatában százalékokban fejezte ki magát, százalékos arányban kell szerinte történnie a haderőcsökkentésnek, ami azt jelenti, hogyha itt is kivonjuk a csapatok mondjuk 20 százalékát, és a másik oldalon is 20 százalékot, akkor az erőviszony alacsonyabb fokon ugyanolyan marad, mint most. A NATO ezzel szemben abszolút számokat használ, és felső határokat nevez meg. Szerinte annyi haderőt kell kivonni a Nyugatnak és a Varsói Szerződés államainak, hogy a katonai állományok a megadott felső határt ne lépjék túl. Ha a Szovjetuniónak nagyobb hadereje van, akkor több csapatot kell hazavinnie ahhoz, hogy ezt a felső határt elérje. Ez alapvető eltérés, mely ráadásul a haderők megszámolásának nehéz problémájához vezet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Moszkva a taktikai atomfegyverek és a tengeri haderők kérdését is be akarja vonni a tárgyalások témakörébe, arra számítanak itt Bécsben, hogy ebből a konferenciából is tengerikígyó lesz. +++ 1989. március 7., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »