|
|
 |
|
 |
Európa évtizedei (1. rész)
|
1989. március 16. csütörtök (MTI-Press) - Húsz éve annak, hogy a budapesti felhívással zászlót bontott az európai összefogás gondolata. Nehéz időket éltünk akkor. A szocialista országok a csehszlovákiai bevonulás, a szovjet-kínai határháború és Albánia demonstrált különállásának terhét cipelték, Nyugat-Európát megrendült stabilitása bizonytalanította el, az Egyesült Államokat pedig gyilkos merényletek tartották lázban. A Varsói Szerződés tagállamai mégis esélyt láttak arra, hogy eredményesen ösztönözzék egy olyan Európa megteremtését, amely egyenjogú nemzetek együttműködésének kontinensévé, az egész világ stabilitásának, békéjének és kölcsönös megértésének tényezőjévé válhat.
Aki végigélte a két évtizeddel ezelőtti diplomáciai csatákat, s
jól emlékezik a hullámvölgyekre, az csodálkozhatott az ismételt
felemelkedésen: azon, hogy a kilátástalannak tűnő szócsatákból
történelmileg rövid idő alatt az értelem került ki győztesen. Az
1975 augusztusában Helsinkiben aláírt záróokmányban Európa, az
Egyesült Államok és Kanada vezetői mindazzal meglepték a világot,
amely nem is olyan régen még utópiának tűnt: együttműködési
készséggel, egymás iránti tisztelettel, a biztonságot, az
összefogást, az egyenlőséget, a szuverenitást, az emberi jogokat
hirdető, szavatoló elkötelezettséggel. S bár jól tudjuk, az írott
szónak nem mindig volt fedezete, Helsinki mégiscsak új korszakot
nyitott a kontinens életében.
Rögös utat jártunk be Helsinki óta, de akármennyire is
hepe-hupás ez az út, kiszámítható, s jelzői egyirányba mutatnak.
Intézményesült a nagy európai párbeszéd. Az 1977-78-as belgrádi
találkozó még csak lakonikus rövidségű záróokmányt volt képes
produkálni, az 1980 novemberétől 1983 szeptemberéig tanácskozó
madridi már több tekintetben Helsinkin is túlmutatott. Sikerült
részletesen rögzíteni az európai összefogás elveit. A szabadságjogok
egyetemes érvényességétől kezdve a szabad vallásgyakorláson
keresztül a nemzeti kisebbségek törvényes érdekeinek védelméig sok
mindenre kiterjedt a diplomaták figyelme.
A Bécsben 1986 novemberétől idén januárig tartó találkozó pedig
olyan dokumetumot tett le a közös európai asztalra, amely minden
eddiginél bővebben és szerteágazóbban foglalkozik az emberek közötti
zavartalan kapcsolatok biztosításával, olyan részletekbe
bocsátkozva, mint a postai küldemények gyors továbbítása vagy a
telefonbeszélgetések bizalmas jellegének tiszteletben tartása.
(folyt.köv.)
1989. március 16., csütörtök 13:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(NŐI HANG) A Mai Nap most végetért adásában, pénteken, aztj mondták, a magyar kormány tervezi, hogy a továbbiakban vagy későbbiekben nem szól bele a római katolikus főpapok véleményezésébe, tehát nem szükséges az előzetes hozzájárulása. Én pedig tegnap este néztem a Hírháttér című műsort, amelyben Sarkani Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese éppen azt nyilatkozta, hogy az állam szuverenitásának védelmében ezt az intézményt, mint beleszólást, továbbra is fenntartják, mert az államnak érdeke, hogy olyan legyen a főpap, aki nem fenyegeti az állami szuverenitást. Úgyhogy jó lenne, hogyha ezt az Önök kijelentése és az ő beszéde közti ellentmondást valahogy ellenőriznék. Mert éppen úgy néz ki, hogy továbbra is ellenőrizni akarják a főpapokat."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
Az MSZMP április 8-ra több – egyebek közt több ellenzéki szervezetnek is meghívót küldött – egy a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartott rendezvényére. A meghívás elfogadásáról az EKA-ba tömörült ellenzéki pártok április 7.-én éjfélig tartó vitát folytattak. Ebben a Kisgazdapárt részéről rajtam kívül Prepeliczay István és Böröcz István vettek részt. Jellemző az elnyúló megbeszélésre, hogy az emlékeztető több mint 15 oldalas.
D9, az EKA nyilatkozata MSZP-vel való tárgyalási hajlandóságról
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|