Rendszerváltás és az MTI

	Baker - Kissinger tanulmányáról
(Kéri Tamás) München, 1989. április 5. (SZER, A mai nap) - Néhány nappal ezelőtt nagy port vert fel Baker amerikai külügyminiszternek az a bejelentése, hogy a kormány tanulmányozza azt a Kissinger, volt külügyminisztertől származó elképzelést, amely szerint Washington és Moszkva új megegyezést dolgozhatna ki Kelet-Közép-Európára vonatkozóan. Brzezinski volt nemzetbiztonsági tanácsadó óvott attól, hogy az Egyesült Államok egy új jaltai egyezményei pecsételje meg a kelet-közép-európai népek sorsát. Ha Baker külügyminiszter tíz nappal ezelőtt kísérleti léggömböt kívánt felereszteni, amikor némi fenntartásokkal bár, de tanulmányozásra méltónak ítélte Henry Kissinger kelet-európai javaslatát, akkor a kísérlet elérte célját. Hiszen azóta - úgy tűnik - a fél világ mással sem foglalkozik, mint a léggömb- célpontra lövögetéssel. Tegnap újra Carter elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brzezinski vette át a tulajdonképpen soha át nem engedett szót, ezúttal Bécsből, ahol is óva intette az amerikai kormányt bármiféle szuperhatalmi megállapodástól vagy arra való törekvéstől maguknak az érdekelteknek a feje fölött. A röviden csak új Jaltának becézett és így eleve kárhozatra ítélt javaslat részletei még csak nem is ismeretesek. Baker tálalásában lényegében ugyanis így hangzott: Washington folytasson tárgyalásokat Moszkvával. Ezeknek a célja: a Szovjetunió egyezzen bele a térség feletti uralma enyhítésébe, lazításába, cserébe azért, hogy a Nyugat nem kísérli meg a helyzet olyan kihasználását, amely fenyegetést jelentene a Szovjetunió számára. Aligha kétséges, hogy a reálpolitikáról egykor oly mélyen szántó értekezéseket író Kissinger tarsolyában ennél sokkal átfogóbb és nagyobb szabású rendezés lehetett. Legalábbis Baker csakis egy kelet-európai tervre tett utalást. Brzezinski helyenként árnyaltan fogalmazott, például amikor kijelentette: nyilvánvaló, hogy a téma nem formális megbeszéléseknek a tárgyát képezheti Washington és Moszkva között, amely során még egy jövőbeni Európának a képe is vita tárgya lehet. Formálisan azonban csakis az érdekeltek, tehát a nyugat- és a kelet-európaiak bevonásával, és ezért a két szövetség közötti tárgyalások során lenne helyes a témáról beszélni. Ahogyan azonban azt Kissinger tálalta, vagy ahogy azt a nyilvánosság felé értelmezték, az egész javaslat pontosan a kívánttal ellentétes hatást váltotta ki, hiszen - mondta - éppen a szimbolikus elemek, így magának a szuperhatalmak közötti alkunak az ötlete egy új Jaltának a rémképét idézi fel. Ami azt illeti, nemcsak Brzezinskiben, hiszen például a Washington Post szerint magukat megnevezni nem kívánó külügyminisztériumi szakértők - úgymond - rémült döbbenettel reagáltak a Kissinger-tervre. Egyesek azért, mert szerintük ostobaság lenne olyan megállapodásra törekedni a Szovjetunióval, amely állandó jelleggel szovjet uralom, szovjet ellenőrzés alá rendelné a térséget, pontosan akkor - írja a Post -, amikor egyes kelet-európai országok már élénk tempóban mozognak a nyugati típusú politikai és gazdasági elvek felé. Brzezinski mindezért egy olyan új európai biztonsági keret létrehozására hívott fel, amelyben a keleti blokk politikai, gazdasági és társadalmi reformjai sem Moszkvát, sem Washingtont nem fenyegetnék. Hiszen ebben a keretben Moszkva formálisan is érvénytelennek kellene nyilvánítsa a Brezsnyev-doktrinát. Mint ahogy a kereten belül egyértelműen szögeznék le: sem a Varsói Szerződés, sem a NATO nem tekinti magát a politikai és ideológiai kontroll bármiféle eszközének. Brzezinski, aki jelenleg itt New Yorkban, a Columbia Egyetemen tanít, abból az alkalomból tartózkodik egyébként most Bécsben, hogy legújabb könyvének a témájáról tartson előadást. A könyv címe: A grandiózus kudarc, a kommunizmus születése és halála a XX. században. +++ 1989. április 5., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »