Rendszerváltás és az MTI

	Menekültügy - interjú Fényi Tiborral
London, 1989. március 21. (BBC, Panoráma) - Magyarországon tárgyalt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának egy küldöttsége konkrét gyakorlati segítségről az ideérkező menekültek megsegítésével kapcsolatban, amiről Fényi Tibort, a Menedékbizottság egyik alapító tagját és vezetőjét kérdezem: mennyiben folyt bele a bizottság ezekbe a megbeszélésekbe? - Bizottságunk sajnos nem folyt bele, de erről nem mi tehetünk. Mi a Külügyminisztériumon keresztül megkerestük az idelátogató ENSZ- küldöttséget: találkozni szeretnénk velük, hogy ők ne csak a hivatalos magyar véleménnyel találkozhassanak, hanem az alternatív szervezetek véleményével is. Sajnos a szervezet képviselője tartva magát ahhoz a szokásos ENSZ-gyakorlathoz, hogy az ENSZ lehetőség szerint csak állami szervezetekkel tart fent hivatalos kapcsolatot, nem találkozott velünk, és így hivatalosan nem érintkeztünk. Félhivatalosan igen, és ilyen formában viszont mi nem nagyon szeretnénk valamiféle ENSZ-támogatáshoz jutni, mert úgy gondoljuk, hogy ha szervezetünket teljes egészében nem vállalja fel együttműködő társként ez a szervezet, akkor valahol a kertek alján megalázó lenne számunkra, a munkánk számára, hogyha ilyen titkos támogatásokat kapnánk. Egyébként is mi mindig a legteljesebb nyíltsággal dolgoztunk. - Hogyha elutasítják ezt a támogatást, ezt tulajdonképpen a menekültek sínylenék meg. - A menekültek ugyanazt a támogatást meg fogják kapni, legfeljebb nem rajtunk keresztül. De még volt egy dolog, amiért mi ezt az álláspontot foglaltuk el. Az ENSZ - most nem Magyarországról, más országokról beszélek - rendkívül fél attól, hogy a támogatásait nem helyesen osztják el, ezért lehetőség szerint állami szervezeteknek igyekszik ezt adni. Utólag persze nagyon sokszor diktatórikus rendszerű országokban látja, hogy az állami szervezetek is ezt a támogatást meglehetősen rosszul, vagyis céltudatosan, saját politikai céljaiknak megfelelően használják fel. Gondolok például arra, hogy Etiópiában csak az egyik oldalon állók és hozzátartozóik kaphattak élelmiszertámogatást, a többieknek éhen kellett halni, hiába volt ott az ENSZ-segítség, vagy más segítség. Vagy gondolok arra, hogy például a napokban robbant az a hír, hogy Románia az éhező lakosok elől kemény valutáért eladta az élelmiszer-támogatást. Tehát úgy gondolom, hogy ők ettől félve próbálnak meg visszahúzódni, de szerencsére a mi szervezetünket magyarországiak és Magyarországon kívüliek támogatják olyan irányban, hogy mi ezt közvetíteni tudjuk a menekülteknek. - Magyar hivatalos részről szóba hozzák az együttműködést a Menedékbizottsággal? - A Külügyminisztérium velünk rendkívül korrekt viszonyt épített ki, és segítette volna, hogy az ENSZ-szel is kapcsolatba kerüljünk. A Belügyminisztérium rendkívül inkorrekt viszonyt próbált a Menedékbizottsággal kialakítani. Erre egyetlen példát hadd mondjak el: amikor 400-nál több képzőművész képeket és szobrokat ajánlott fel a menekültek megsegítésére, akkor a Belügyminisztérium egyik munkatársa megkereste társszervezőnket a Képző- és Iparművész Szövetséget, hogy ezt a pénzt nem mi osztjuk szét a menekülteknek, hanem a Hazafias Népfront, dehát mi megszoktuk, hogy ez a rendőrség ugyanaz a rendőrség, ami 20 éven át volt. - Végül is mi történt ezzel az összeggel? - Ezt az összeget mi letétbe helyeztük, és egy későbbi döntés alapján fogjuk a menekülteknek eljuttatni, ugyanis nem akarjuk - összesen több 1 millió 800 ezer forint jött be a művészek adományaiból, illetve képeiből, ezek eladásából, és nem akarjuk ezt a Magyarországon meglehetősen jelentős összeget 50 vagy 100 vagy 500 forintos segélyekkel szétforgácsolni, hanem úqy gondoltuk, hogy néhány embernek az életének kezdéséhez jelentősebb segélyt, illetve kölcsönt adunk majd, hogy ez a pénz folyamatosan megmaradjon és minél több menekültnek az élete első lépését segíthesse meg. - Fényi Tibor, köszönöm szépen. +++ 1989. március 21., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »