|
|
 |
|
 |
Nyilatkozat a minisztériumok kutató- és fejlesztő intézményeinek helyzetéről (2. rész) (OS)
|
A ,,vevő,, oldalon monopol helyzetű főhatóságok gyakorta úgy
értelmezik a piacszerű működést, hogy a korábbinál jóval kisebb
,,megrendelésekkel,, elsorvasztják az intézeteket. Demagógia a
jelszó: ,,piacra dobni a kutatás-fejlesztést,, olyan gazdaságban,
amelyben a piac még csak kivételesen, szűk körben és tökéletlenül
működik, s ahol a potenciális vevők, a vállalatok körében alig
funkcionál a tudományos eredményeket igénylő versenykényszer. A
tárcaszintű kutatás-fejlesztés még a fejlett piacgazdaságokban is
jórészt központi kormányzati feladat.
Amikor a kormányzat magára veszi a kutatásra és fejlesztésre
fordított költségek csökkentésének a felelősségét, azzal is
tisztában kell lennie, hogy a holnap termelő gazdaságát fosztja meg
azoktól a fölhalmozódott tudományos eredményektől, magasan
kvalifikált szakemberektől, amelyek, illetve akik e szellemi
műhelyekben központosultak. Azt is látni kell, hogy ezzel a
tudományos élet szerves és fontos részét számolják föl, hiszen ezek
az intézmények biztosítják a kapcsolatot az elmélet, az
alapkutatások és a gyakorlat között. A nemzetközi színvonalhoz
viszonyított lemaradásunk történelmi méretűvé válik, ha az egyetlen
felzárkózási lehetőség - a tudomány gyakorlattá válása - előtt
zárjuk be az ajtót.
A kibontakozó reformok szellemével ellenkeznék, ha a
túlbürokratizált állami-közigazgatási hivatalrendszer
racionalizálása helyett az egyébként indokolt létszámcsökkentés
jegyében épp a kutatóintézetek magasan képzett, tudományos
kvalifikációval rendelkező szakembereit ,,építenék le,,.
Működtetésük hatékonysági feltételei között első helyen tartjuk
számon főhatóságaink megújuló, kérdezni tudó szemléletét, az ágazati
kutatási és fejlesztési költségek csökkentésének leállítását.
Perspektívában - ami azonban esetünkben sürgető közeljövőt jelent -
a háttérintézményi kutatás-fejlesztés felső szintű irányítását
alapítványszerű szervezetnek kellene ellátnia - esetleg a Magyar
Tudományos Akadémia szakmai felügyelete mellett. A kuratóriumnak a
szakma által történő demokratikus megválasztása, a döntések
nyilvánossága és ellenőrizhetősége lehet csak a hatékony tudományos
igényű működés végső biztosítéka.
A TDDSZ Műszaki és Háttérintézményi
Választmánya
(OS)
1989. április 5., szerda 16:46
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Gyors jelentés a hullámhosszak állapotáról, abban a reményben,hogy valami történik is ennek a lehetetlen helyzetnek a megszüntetésére, ami most már napok, vagy hetek óta igy van, de legalább is mióta a nyári időszámítást bevezették.Tehát 6 és 7 között a kizárólag a 4l-es hullámhosszon lehet hallani, tehát sem a 49, sem a 31, sem a 25 méteres hullámhossz nem működik. Egyszerűen nem hallani sem jól, sem rosszul. Azután 7 óra előtt nem 5 perccel, hanem 10 perccel kikapcsolják a 41-est, addigra már a 31-es annyira felerősödik, hogy valamennyire lehetett hallani. Most kizárólag az működik. Ugyanis visszacsavarva 7 óra után a 41-és hullámhosszra azt kell tapasztalni, hogy egyáltalán nem szól."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|