|
|
|
|
Nyilatkozat a minisztériumok kutató- és fejlesztő intézményeinek helyzetéről (1. rész) (OS)
|
Budapest, 1989. április 5., szerda - A Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének Műszaki és Háttérintézményi Választmánya áttekintette a minisztériumok (főhatóságok) úgynevezett háttérintézményeinek időszerű kérdéseit, s ennek alapján a következő álláspont nyilvánosságra hozását tartja szükségesnek. Az elmúlt évtizedek során a szakminisztériumok, főhatóságok jelentős számú kutató-fejlesztő bázist hoztak létre részben saját tevékenységük elméleti megalapozása, tudományos támogatása, részben pedig - többnyire ugyancsak központi alapokból finanszírozott - nagyobb jelentőségű közép- és hosszabb távú kutatások céljából. E kutató- és fejlesztő intézményekben komoly szellemi kapacitások alakultak ki és nagy értékű eszközállomány koncentrálódott. Az utóbbi időben ezek hatékonyságát kritizálják, létjogosultságukat - a jelenlegi konstrukciókban - megkérdőjelezik. Nem vitatjuk, hogy e szervezetek, illetve némely tevékenységük hatékonysága egyes esetekben valóban elmarad a kívánatostól. Ennek okai azonban - a gyakori bírálóktól eltérőleg - a minisztériumok, főhatóságok asztalfiókjaiban olvasva vagy olvasatlanul elfektetett kutatási eredmények oldaláról közelíthetők meg. A finanszírozók rövid távú szemléletében, sokszor csak önigazolást kereső magatartásában, napi intézkedési kényszerében, a hosszabb távú koncepciókban gondolkodás gyakori hiányában lelhetők föl a hatékonysági problémák főbb okai, amelyek egyébként kontraszelekciós tendenciákat is kiváltottak. Attól lehet tartani, hogy intézményeinket és a bennük folyó kutatásokat áldozzák föl az állami irányítás ,,racionalizálásának,,, költségcsökkentésének oltárán. Ennek jeleit vetíti előre a központi forrásokból finanszírozott témák számának, értékének kisebb-nagyobb, esetenként már zuhanásszerű csökkentése. E tény önmagában is aggasztó: szervezeteink gazdálkodási alapjait ingatja meg. Közvetett hatásai is érzékelhetők már ma az eszközfejlesztés elmaradásában, e szellemi alkotóműhelyek morális szétzilálódásában, a fölerősödő kontraszelekcióban. Ilyen körülmények között rövid időn belül fenyeget annak a veszélye, hogy ezek az intézmények képtelenné válnak működésük folytatására. Veszélyes az a látszólag indokolt vélemény is, miszerint e területen ugyancsak kizárólag piaci viszonyokat kell érvényesíteni, vagyis csak azok az intézmények maradhatnak fenn, amelyek ,,el tudják adni magukat,, a piacon. Ez ugyan több intézményünk számára lehetővé teszi a fennmaradást, de kapacitásaink elaprózódásához, a szellemi erők leépüléséhez vezet, veszélyezteti a kutatószervezetek autonómiáját. (folyt. köv.)
1989. április 5., szerda 16:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Gyors jelentés a hullámhosszak állapotáról, abban a reményben,hogy valami történik is ennek a lehetetlen helyzetnek a megszüntetésére, ami most már napok, vagy hetek óta igy van, de legalább is mióta a nyári időszámítást bevezették.Tehát 6 és 7 között a kizárólag a 4l-es hullámhosszon lehet hallani, tehát sem a 49, sem a 31, sem a 25 méteres hullámhossz nem működik. Egyszerűen nem hallani sem jól, sem rosszul. Azután 7 óra előtt nem 5 perccel, hanem 10 perccel kikapcsolják a 41-est, addigra már a 31-es annyira felerősödik, hogy valamennyire lehetett hallani. Most kizárólag az működik. Ugyanis visszacsavarva 7 óra után a 41-és hullámhosszra azt kell tapasztalni, hogy egyáltalán nem szól."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|