|
|
|
|
Mire vevők a zöldek (1. rész)
|
1989 április 5. szerda (MTI-Panoráma)
A környezetvédelem aligha lehet múló divathullám - valószínűleg a jövő századot átható szemléletmóddá növi ki magát. A világ jövőjét szívükön viselő fogyasztók a nyugat-európai boltokban már most is szívesebben vásárolnak környzetbarát árukat. Kétségtelen viszont, hogy az áruféleségeknek egyelőre csak töredéke, különféle becslések szerint legfeljebb öt százaléka tekinthető a természeti környezetre nézve ártalmatlannak. Európában mind szélesebb vevőkör keresi a vegyszerezés nélkül termesztett zöldségféléket, műanyag helyett a bomlékony anyagokból készült csomagoló anyagokat, az alacsony savtartalmú akkumulátorokat, elemeket és a freongáz nélkül porlasztott kozmetikai szereket. A környezetbarát holmikért újabban már nem kell elzarándokolni a külön erre szakosodott üzletekbe: a nagy áruházak polcain is mind gyakrabban jelennek meg. A gyártók kedvező üzleti lehetőségeket látnak az újkeletű igényekben, kifizetődőnek is tűnik a környezetvédők ízlését követni. Közgazdászok kutatásai szerint azonban a környzetbarát termékekért csak kezdetben lehet magasabb árat felszámítani;, később az ár óhatatlanul, fokozatosan csökken. Több szempontból is ellentmondásos helyzet alakulhat ki: a környezetbarát termékek egy része olcsóbban állítható elő, ennek ellenére drágábban adható el, mint a hagyományos változat. Máskor viszont a környezetkímélő termékek gyártása közben több szennyező anyagot bocsátanak ki, mint egyébként; végső soron az a következmény, hogy miközben a cégek a környezetvédelem pártolóiként tüntetik fel magukat, technológiájukkal még nagyobb pusztítást okoznak. A környezetbarát termékeket előállító cégek ugyanis kétszeresen jól járhatnak: amellett, hogy az ilyen árukkal nagyobb profitot zsebelnek be, általában is javul hírük, megítélésük,presztizsük, ami végső soron forgalmazásuk növekedésében is megjelenik. A környezetvédők szerint változtatni kell az eddigi gyakorlaton, amely nem volt más, mint az, hogy a környezetszennyező iparvállalatokat rossz nebulóként kezelve lehordták és megbirságolták. Az lenne a logikus, ha az értelmes és reális környezetvédelmi programok célkitűzéseihez a cégek valamilyen segítségre is támaszkodhatnának. (folyt.)
1989. április 5., szerda 08:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Gyors jelentés a hullámhosszak állapotáról, abban a reményben,hogy valami történik is ennek a lehetetlen helyzetnek a megszüntetésére, ami most már napok, vagy hetek óta igy van, de legalább is mióta a nyári időszámítást bevezették.Tehát 6 és 7 között a kizárólag a 4l-es hullámhosszon lehet hallani, tehát sem a 49, sem a 31, sem a 25 méteres hullámhossz nem működik. Egyszerűen nem hallani sem jól, sem rosszul. Azután 7 óra előtt nem 5 perccel, hanem 10 perccel kikapcsolják a 41-est, addigra már a 31-es annyira felerősödik, hogy valamennyire lehetett hallani. Most kizárólag az működik. Ugyanis visszacsavarva 7 óra után a 41-és hullámhosszra azt kell tapasztalni, hogy egyáltalán nem szól."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|