Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › április 04.
1989  1990
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Panoráma

"Magyarországon a független közvéleménykutatók által végzett felmérés azt mutatta ki, hogy az emberek 35 százaléka szavazna továbbra is az MSZMP-re, 51 százalékát a szavazatoknak a függetlenek kapnák. Szenté Péter pontosan azt hangsúlyozta ebben, hogy ez az 51 százalék erősen megoszlana a különböző új szerveződések között, és ha például Magyarországon egy angol típusú választási rendszer lenne érvényben, akkor az MSZMP változatlanul kormányt alakíthatna."

Pozsgay Imre politikai szerepe

(Kasza László)
München, 1989. február 19. (SZER, Gondolatforgató) - Elég, ha egy
politikus egy héten egyszer tesz fontos bejelentést, a következővel
várja meg, milyen következményekkel járt az első - mondta két
héttel ezelőtt Pozsgay Imre államminiszter, a Politikai Bizottság
tagja, a Filmfórum hallgatósága előtt Budapesten, a kongresszusi
központban. Mindenki tudta, hogy mire gondolt. Egy héttel korábban
tett bejelentése, hogy az irányítása alatt működő történész
albizottság népfelkelésnek minősítette azt, ami 1956-ban történt,
több mint országos - mondhatnám - világraszóló szenzáció volt. A
társadalom döntő többsége tapsolt, hogy végre valami ezen a téren
is történik. Azok a párttagok pedig, akiknek a forradalom leverése
több mint három évtizede hatalmat és jólétet biztosított,
természetesen ijedten tiltakoztak.
    
    A közvélemény akkor a bejelentésnek még minden következményét
elképzelhetőnek tartotta, azt is, hogy Pozsgay Imre esetleg
belebukik az ügybe, azt is, hogy esetleg kettészakad az MSZMP.
    
    Azóta azonban lezajlott a Központi Bizottság ülése, közzétették az
ott elfogadott határozatot, amelyet ugyan ki így, ki úgy
interpretált, de az biztos, hogy a hatalom legfelső köreinek
személyei összetétele nem változott.
    
    Tehát nem történt igazában semmi? A hatalom rendezett egy
színjátékot, hogy a feszült, gazdasági és társadalmi helyzetben
elterelje a figyelmet az igazi problémákról? Vagy nagyon is fontos
dolog történt? A Politikai Bizottság egy tagja kétségbe vonta a
rendszer létjogosultságát, hiszen ha 1956-ban nem ellenforradalom
volt Magyarországon, akkor az volt az ellenforradalom, ami ezt
leverte.
    
    Kérdéseket, amelyeket azzal a meggyőződéssel kezdünk elemezni a
Gondolatforgató mai adásában Kende Péter párizsi politológussal,
hogy - gondolom, itt most a te nevedben is beszélhetek - nem fogunk
végleges válaszokat találni, ahhoz még túl sok az ismeretlen a mai
magyar glasznosztyban, de amelyekhez talán lenne egy pár olyan
megjegyzésünk, olyan szempontunk, amely segítségére lehet
hallgatóinknak, hogy ők tovább gondolják a problémát.
    
    - Kezdjük talán annak a kérdésnek a vizsgálatával, hogy vajon
milyen szempontok vezethették Pozsgay Imrét akkor, amikor azonnal a
nyilvánosság elé lépett a felügyelete alatt működő történész
bizottság legfontosabb írásba foglalt megállapításával, mármint
hogy 1956-ban Magyarországon népfelkelés volt. Egy lehetőség,
amelyről ma is beszélnek, hogy a Politikai Bizottságban ezt a
szerepet osztották Pozsgay Imrének, és ő ezt a szerepet vállalva
lépett a nyilvánosság elé.
    
    - Én ezt nem tartom valószínűnek. Az esemény lefolyása egyáltalában
nem erre utal. Minden jel szerint Pozsgay nyilatkozata politikai
nyilatkozat volt, mert ugyan amit mondott, az nem ellentétes a
bizottság következtetéseivel, de azért szemmel láthatóan ennek az
értékelésnek azt a vonatkozását emelte ki, amely jelenleg a magyar
társadalmat leginkább érdekli, és ezért mondom, hogy politikai
nyilatkozat volt, nem pedig történelmi elmefuttatás.
    
    Semmi jel nem mutat arra, hogy egy ilyen politikai nyilatkozatra
itt előzetesen felhatalmazták, ellenkezőleg: ez a meglepetés
erejével hatott, és erre abból következtetünk, hogy erre mindjárt a
politikai bizottságbeli kollégái reagáltak Grósz Károlytól Németh
Miklósig. Vagyis meglepetésüknek adtak kifejezést, hogy valaki
ilyen állásponttal áll elő, amikor azt még az MSZMP illetékes felső
szervei nem is vitatták meg. Úgyhogy én nem hiszem, hogy itt
kiosztott szerepről lenne szó, inkább politikai elgondolásról,
amely az illető személyiségtől magától jött.
    
    - A másik, forgalomban lévő feltételezés, amiért Pozsgay Imre
mindjárt az első alkalmat megragadta, hogy közzétegye a
párttörténész bizottság legfontosabb megállapítását: 1956-ban
népfelkelés volt. Pozsgay jól ismeri az MSZMP gyakorlatát, tudja
azt, hogy olyan szakértői véleményeket, tudósoknak olyan
megnyilatkozását, amely nem egyezik meg a pártvezetőség
véleményével, a gyakorlatban kulcsra szokták páncélszekrényekbe
zárni, gondolok itt például a Tudományos Akadémia Bős-Nagymaros
ügyében kiadott nyilatkozatára. Ezt akarta talán megakadályozni,
megelőzni Pozsgay Imre?
    
    - Ez nagyon is elképzelhető, annak ellenére, hogy a szöveg most
teljes terjedelmében napvilágot látott. Elképzelhető, hogyha ez a
szöveg először valamilyen belső pártfórumon kerül megvitatásra, ott
azt mondják, hogy ilyen horderejű megállapításokat vagy ilyen
irányú megállapításokat nem szabad a közvélemény elé vinni, és
marad belső pártdokumentum. Ez bizony nagyon könnyen elképzelhető.
    
    Ennek ellenére a valószínűség amellett szól, hogy ez a dokumentum
így vagy úgy közlésre került volna, de lehet tulajdonképpen a
dolgokat a bőbeszédűségbe is belefojtani. Kevés magyar
állampolgártól várható el, hogy 80-100 oldalas történeti szövegeket
részletesen tanulmányozzon.
    
    A politikus kezdeményezése itt az volt, hogy kiragadott ebből
valamit, ami kétségkívül meglepően új, és ezt mindjárt bedobta a
közvéleménybe. Ezzel valóban elejét vette annak, hogy ezt a
passzust kitöröljék ebből az elemzésből, és mindjárt ráirányította
a figyelmet ennek az egész elemzésnek az újszerűségére is.
    
    - Persze, ha most itt találgatunk, hogy vajon mi késztette Pozsgay
Imrét arra a lépésre, amit megtett, és amelyből ilyen nagy
szenzáció lett, azt sem zárhatjuk ki, hogy ezt azért tette, mert ez
a meggyőződése, hogy így kell tenni.
    
    - Feltétlenül. Én egyébként majdnem mindig abból indulok ki, hogy
amit politikusok mondanak vagy tesznek, az nagyon közel áll a
meggyőződésükhöz. Ez nemcsak Pozsgayra, hanem ellenfeleire is
vonatkozik.
    
    Pozsgay esetében mi lehet itt a meggyőződés? Az a felismerés, hogy
egy nagy szakadék választja el a magyar - hogy mondjam - kommunista
pártvezetőséget vagy pártközvéleményt a szélesebb magyar
társadalomtól. Mert amíg az előbbi abban a hiszemben él, hogy 1956-
ban valamilyen vészes ellenforradalmi támadástól mentették ők meg a
nemzetet, addig a magyar társadalom túlnyomó többsége úgy tartja,
hogy az az 56 bizony a magyar nemzet jogos felháborodásának volt a
kifejező része, és ennyiben forradalomnak vagy népfelkelésnek vagy
nemzeti szabadságharcnak tekintik.
    
    Egyébként leghasználatosabb szó mind a mai napig a forradalom, és
azt, hogy ellenforradalom, voltaképpen csak a nagyon meggyőződéses
párttagok vagy pártvezetők használják, az utóbbi időben kicsit
kevesebbet mint korábban. Bár most ennek a két dolognak a
szembenállása voltaképpen egy nagy politikai szakadék.
    
    Pozsgay Imre, akinek szemmel láthatóan az a törekvése, hogy
kibékítse egymással a kommunizmust és a magyar nemzetet, arra
gondol, hogy amíg ezen a ponton nincsen revízió, addig a megbékélés
lehetetlen.
    
    - Persze felmerül a kérdés, hogy ugyan mit ért el Pozsgay Imre
ezzel a lépésével. Milyen eredményhez vezetett az a vita, amit a
bejelentésével kiváltott? Mit ért el elvi síkon? Tehát felmerült a
kérdés, amit a bevezetőben is már említettem, hogyha 1956-ban
Magyarországon ellenforradalom volt, ahogy a párt történészei most
beismerik, akkor az volt az ellenforradalom, ami ezt leverte, tehát
a rendszer létjogosultságát kérdőjelezte meg maga Pozsgay Imre.
    
    Elmennél te eddig a következtetésben?
    
    - Semmiképpen sem. Tulajdonképpen a feladat, amit 0 vállal, nagyon
bonyolult, mert 0 egyrészt ezt a bizonyos összebékítést akarná
véghez vinni, másrészt semmiképpen sem akarja Ő azt a látszatot
kelteni, hogy 0 a kommunista párt hatalmát illegitimnek tekinti.
    
    Az ő álláspontja ennél sokkal árnyaltabb. Szerintem amit el akart
érni ezzel a nyilatkozattal, azt csak nagyon kis részben érte el.
    
    Ugyanis azzal, hogy mindjárt ráförmedtek a Politikai Bizottság más
tagjai, hogy ez nem így van, és hogy ez illetéktelen, és hogy ez
megengedhetetlen egyszerűsítés és így tovább és így tovább.
    
    Mindjárt értésére adták a magyar közhangulatnak, hogy ez a
kibékülés elég messzi van, vagyis, hogy a pártnak még nagyon sokat
kell változnia ahhoz, hogy ebben a vonatkozásban a közvéleménnyel
egy hullámhosszra kerüljön.
    
    - Amit Pozsgay elért, az inkább csak személyes természetű. Bár
meggyőződésem, hogy neki a céljai nem elsősorban személyes volt. Ő
amit elért, az az, hogy hogy róla most már nyilvánvaló: nem
ellenségesen, megátalkodottan, korlátolt bolsevik szemszögből nézi
az 56-os eseményeket, hanem megérti, hogy azok a magyar nemzet, a
magyar nép történetében milyen szerepet játszottak. Ki vádolja, ki
pozitívan ítéli meg azt az esetleges lehetőséget, hogy Pozsgay Imre
ezzel a bejelentésével felvetette esetleg egy pártszakadás
veszélyét, mások számára lehetőségét.
    
    Pusztán elméleti szempontból feltétlenül számolni kell a
pártszakadással, mert hiszen olyan erők működnek együtt ebben az
MSZMP-nek nevezett konglomerátumban, amelyek ma már a legtöbb
fontos kérdésben különböző véleményen vannak. Kétségtelen, hogy
ebben a pártban létezik egy nagyon határozott reformszárny de
léteznek nagyon konzervatív, nagyon reakciós erők is, amelyek
igazában csak a nyelvük legkülső csücskével tagadták meg a
sztálinizmust; egy pillanatra sem gondolják komolyan azt, hogy a
kommunista pártnak felül kell vizsgálnia a hatalomgyakorlás
módszereit, és még arra is gondolnia kell, hogy a hatalmat más
politikai erőkkel megossza.
    
    Még arra sem gondolnak, hogy egy olyan politikai rendszer jöhetne
létre Magyarországon, amelyen végsősoron a kommunista párt esetleg
nem is részese bizonyos időszakokban a hatalomnak. Ez az ő
elképzelésüktől tökéletesen távol áll. Míg a reformkommunisták,
akik a demokrácia klasszikus fogalmaiban gondolkodnak, vagy
legalábbis azokhoz nagyon közel jutottak, kétségkívül el tudnak
képzelni egy olyan többpártrendszerű berendezkedést, amelyben a
kommunista párt hol benne van a hatalomban, hol nincsen benne a
hatalomban.
    
    Természetesen még vannak más irányzatok is. Ezeknek az erőknek az
együttmaradása egy pártban pusztán elméletileg nehezen képzelhető
el, de gyakorlatilag sem egészen így van, mert gyakorlatilag egy
pártszakadásnak talán ma még nincsenek meg a gyakorlati feltételei.
    
    Ehhez például valamilyen értelemben az oroszoknak is hozzá kellene
járulniuk, tudomásul kellene venniük, és minden jel szerint az
oroszok főleg ezt szeretnék elkerülni Magyarországon. Ez tehát az
egyik nehézség. A másik nehézség pedig, ami a pártszakadás ellen
szól, tulajdonképpen elég általános szempont. Felvetem magamban is
gyakran a kérdést, hogy ez vajon kívánatos-e demokrata szempontból
nézve. Ugyanis ha pártszakadás van, akkor Magyarországon nagyon
erős polarizált politikai helyzet keletkezik.
    
    - Míg jelen pillanatban talán kívánatosabb egy kevésbé polarizált
politikai helyzet, amelyben éppen az imént említett reformszárny
maga után tudja vonni a kommunista párt konzervatív erőit is, addig
van lehetőség arra, hogy megindul egy békés átalakulás, és ebben a
pillanatban voltaképpen nemigen van már Magyarország előtt más
kibontakozási perspektíva, mint békés.
    
    (folyt.)
    


1989. február 19., vasárnap


Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
MTV2 nézői telefonok

" - Erdélyiné, Gyula, 62-514: Szeretném, amennyiben más néző kérésével ís egyezne kérésem, a Ki fizeti a révészt c. TV-sorozatot szíveskedjenek megismételni. - 848-441: Nem birom már ki az adás végéig, köszönteni szeretném a Törőcsik művésznőt, akinek hódolója vagyok. Én egy idősebb nagymama vagyok de csodálom őt, még ebben a régi filmjében is. hogy szólnia sem kell, csak a nézésével. Csodálatos. Szeretném Őt köszönteni. - A folyton folyvást c. műsort ne részletekben adják le, hanem egész filmeket adják le. Pl. úgy mint a Gregory Peck sorozatot. Miért éjjelre kerülnek a jó filmek. Aki reggel kel, az nem tudja megnézni."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD