|
|
|
|
Hallgatók fóruma
|
München, 1989. január 29. (SZER, Hallgatók fóruma) - Köszöntjük a hallgatókat! A mikrofonnál: Lángh Júlia, Magyar Kálmán és Kalló Zsuzsa. Múlt héten felolvastunk egy levelet "A postai cenzúra változatlan" címmel. Erre a következő telefonhívást kaptuk: Csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy bizonyíthatóan ellenőrzik a külföldre kimenő és onnan bejövő leveleket, legalábbis az enyémet biztos, mert véletlenségből a nyilvántartási vagy ellenőrzési számot a borítékon belülre stemplizték. Tehát valaki felbontotta, és még rossz helyre is pecsételt. Nem hiszem, hogy belülről számozott borítékokat árulnának Magyarországon. Ugyanebben a témában kaptunk újabb levelet, de ez múlt heti adásunktól független, mivel a keltezése még korábbi. A budapesti levélíró, Éliás András fölhatalmazott neve közlésére. Nagyon jót mosolyognék azon, ha ezt a levelemet a levélcenzúra lekapcsolná, ugyanis éppen azért adom fel ajánlva, hogy legyen módom reklamálni. Szükséges esetén meg is fogom tenni. Nincs leírva a törvényekben, hogy én egy rádió dolgozóinak nem írhatok levelet. A jelenlegi alkotmány 66. paragrafusa viszont deklarálja a levéltitok tiszteletben tartását. A mellékelt dokumentumokat nem érdemes hosszabban idézni, mivel már eljuttattam egy újságíróhoz is, aki esetleg részletesebben feldolgozza. Ezt azért írom, mert tudom, hogy az újságírók nem szeretik, ha azonos témájú anyagot kapnak. Ezentúl nyíltan merek önöknek írni. Ha a Münnich Ferenc Társaság nem jut hatalomra, akkor már úgy sem fogják bebörtönözni a másként gondolkozókat. A mellékelt dokumentumok tanúbizonysága szerint Éliás András a Fővárosi Főügyészséghez fordult panaszával. Mint több független társadalmi szervezet tagja azt tapasztalta, hogy 20- 30 címre kiküldött, azonos tartalmú levél küldeményeinek nagy részét a címzettek nem kapták meg. Tudom, hogy a posta nem dolgozik ilyen rosszul, és ezért csak arra gondolhatok, hogy postán kívüli személyek akadályozni kívánják politikai tevékenységemet. Sajnos hallom, hogy több személy és több független mozgalom vezetősége észlelte postája zavarását, elvesztését, lassítását. Nem csak a főügyészségnek írt beadványában, hanem egy körlevélben is hangsúlyozza Éliás András: Vigyázzunk arra, nehogy a Magyar Posta dolgozóit hurcolják meg bejelentéseink miatt, hiszen miért a postások szórakoznának velünk? Körlevelében ugyanis felszólítja a postacenzúra áldozatait - kiemelve a Magyar Demokrata Fórumot és a Fideszt, amelyeknek hasonló rossz tapasztalataik vannak -, írjanak be, tegyenek bejelentést ezekről a kétes ügyekről. A történetből és a mellékelt dokumentumokból annyit még mindenképpen érdemes kiemelnünk, hogy a Fővárosi Főügyészség bűncselekmény alapos gyanújának hiányában megtagadta a nyomozást. Vagyis ez világosan azt jelenti, hogy a főügyészség nem talált alapos gyanút a levélcenzúra létezésére Magyarországon. Abban a reményben, hogy az említett újságíró a teljes történetet részleteiben a nyilvánosság elé tárja, köszönjük az értesítést és várjuk a rendőrtémában beígért levelét. Újabb reagálás érkezett újvidéki tudósítónk múltkori beszámolójára, ezúttal Jugoszláviából, levélben. Amit Szász Katalin szerb-horvátnak nevez, az itteni iskolákban és oktatásban, az elsősorban csak szerb, és főleg, majdnem mindig cirill abc-vel kiírva. A Vajdaság Szerbia fennhatósága alatt van, így a magyar nyelvű katolikus szentmiséken kívül mindenütt a szerb nyelv dominál. Amióta Szlobodán Milosevics, a szerbek nacionalista, demagóg vezére a hatalmi harcban igyekszik mindenek fölé kerekedni, az ő portréit teszik a hivatali helyiségek falaira, csak éppen a Tito-képekkel szemben. Történik mindez így Bácskában is, 1989. január havában, ahol az igazgatók és főnökök többsége már szerb, vagy montenegrói. A magyar, szlovák és egyéb nemzeti kisebbségeket nem lehet egy kalap alá tenni a szerbek abszolút többségével. Az a szemfényvesztő stabilitás, amit Szász Katalin említett, csak azért tűnik annak, mert a szerbek borzasztó túlsúlyukkal agyonnyomják a nemzeti kisebbségeket, s így mi magyarok is, mozgolódás híján stabilan nyögünk. Mindezek mellett a Vajdaság magyarságának öntudata is felhígított állapotban van. Még mindig a 10 évvel korábbi, kvázi előnyök és szabadság hamis reményében ringatózik. Így például Magyarország - mint anyaország -, az itteni napilapban, vagy TV-híradóban a magyar hírolvasók és műsorszerkesztők között is tabu, mint megnevezés. Annak ellenére, hogy a magyarok nem szlávok, az itteni magyarok közül mégis sokan dél-szlávnak hiszik, vagy képzelik magukat, és ahol az anyakönyvezető nem magyar, ott automatikusan a nemzetiségi hovatartozás rovatba a gyerek nevéhez azt írja, hogy jugoszláv. Erről a magyar szülők csak később értesülnek, és csodálkoznak. Ezt vég nélkül lehetne sorolni. Vadász Jánoshoz intézték a következő két kérdést: Most, hogy abbahagyták a SZER zavarását, szeretném megtudni, körülbelül mekkora az a pénztömeg, amit kizavartak az országból? Vajon felépülhetne-e rajta az új Nemzeti Színház? - ez az egyik kérdésem. A másik: ha az állampolgár látja, hogy az adóját, az amit az államnak befizetett hülyeségekre, haszontalanságokra költik, van-e módja tiltakozni, és az adót megtagadni? Milyen fórumon lehet ezt kezdeményezni? - A kérdést így is fel lehetne tenni: ki rendelkezik kivel? Az államhatalom a társadalommal, vagy a társadalom az állammal? Az új jövedelmi adórendszer bevezetése már feltételezte azt, ami még nincs. Azt, hogy az állam csupán a társadalom függvénye. Feltételezem, hogy a társadalom saját akaratából, saját jövedelméből, képviselőn keresztül megszavazza azt az összeget - ez az adó -, amely az általa ellenőrzött és jóváhagyott állami kiadásokat fedezi. Tehát a szuverén társadalom a választott képviselőin keresztül önmagát megadóztatja, hogy gondoskodjék az állami kiadásokról. A társadalom tagjai pedig, ha a megszavazott adót túl magasnak ítélik, vagy az állam költekezését pazarlónak, akkor élnek jogaikkal, nyomást gyakorolnak képviselőikre, végső soron úgy, hogy az első alkalommal más képviselőket választanak maguknak. Ezt feltételezi a jövedelmi adó, máskülönben ez nem adó, hanem közönséges sarc, amelyet egy diktatórikus hatalom a társadalomra kivet. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az amerikai forradalom története. 200 évvel ezelőtt azért tört ki, mert a brit Angolország parlamentje hagyta jóvá az amerikai gyarmatosokra kivetett adót, tehát olyan parlament, amelyet nem ők választottak, ahol nem volt semmiféle képviselőjük. És ezért vívták ki a függetlenségüket is. Ez fejezte ki annak idején a híres jelszó, hogy: nincs adózás képviselet nélkül. Szerintem az adózás a mai Magyarországon is ezt feltételezi. A szabadon választott, társadalomtól függő képviseletet, a törvényhozást, államgépezetet; tehát azt feltételezi, ami egyelőre nincs. Köszönjük Vadász János, de a hallgató nem kapott választ az első kérdésére, lehet-e tudni, hogy a SZER zavarására mennyit költöttek? Nem tudom. Erdélyi menekült asszonytól kaptuk a levelet, aki tavaly április óta él Magyarországon és várja, hogy férje is utána mehessen Romániából. Megbántam, hogy idejöttem, és most már félek, hogy a férjem is jön majd ide, hiszen ugyanaz a bántás vár rája, amit ottan is megkapott. Nem volt érdemes ennyi szenvedést vállalni, azért, amit cserébe kapunk az itteni emberektől. Tudtommal Erdély az én hazám, de lassan minden a románoké lett, és az lett a vége, hogy még beszélnünk sem szabadott magyarul. Minket egyszerűen bongoroknak (?), ami magyarul azt jelenti: hazátlan. Hát idejöttem, azt hittem az anyaországban hazára találunk, én mostan, a férjem és gyerekeim később, ha a dolgok rendeződni fognak. De itten sokan úgy vélekednek, hogy a jólétet kivívták, és mi azt mostan élvezzük és elvesszük az övékét. Pedig én senkitől semmit nem vettem el, még az itteni rokonaimtól sem, hiszen dolgozom még hétvégén is. Mindig így próbálok újra talpra állni. Megkaptam ugyan azt a szót, az ottaninak a mását, csak másképpen kifejezve, úgy hogy: hazátlan román. De, hiszen eredeti székely vagyok. Miért van ez így? - Miért van ez így? Erre csak egy szomorú merengéssel lehetne válaszolni, az emberi rosszaságról. De azt nagyon remélem, hogyha talán nem is sokszor, de kapott jó szót is, segítséget, megértést. Különös történetről számolt be rádiónknak egy Kölnben élő magyar. Előre is elnézést kérek a hallgatóktól a beszámolóban elhangzó durva kifejezésekért, levélírónk szó szerint kívánta idézni a kölni magyar találkozón elhangzottakat: - 1989. január 21-én, szombaton 17 órai kezdettel magyar követségi társrendezéssel Köln mellett (...) dr. Melegi Gyula két magyarországi előadót hívott meg. Az előadók dr. Randé Jenő, újságíró, a Magyar Rádió volt főszerkesztője, majd diplomata, a Magyarok Világszövetségének jelenlegi főtitkára és Czine Mihály, irodalomtörténész, egyetemi tanár. Előadásaik címe:. Nemzetiségi kérdés, és Az erdélyi irodalom helyzete volt. Főleg fiatal hallgatók nem értettek egyet dr. Randé Jenőnek azzal az álláspontjával, hogy a magyar nemzetiségi kérdés Erdélyben, megítélés dolga. A magyar kormány jobb, ha nem viszi az ENSZ elé a problémát, és különben is felsüt majd a nap, mert a magyar nemzet erős, és ezt is túl fogja élni. Azt a bírálatot is, hogy mi jogon küldenek vissza a magyar hatóságok embereket Romániába alapos vizsgálat nélkül - megválaszolatlanul hagyták. Czine Mihály okfejtésére, miszerint az ENSZ elé nem érdemes menni, mert lássuk be, 1956-ban sem segített senki a magyar ügyben, egy idősebb úr megjegyezte: - De a Szovjetunió akkor sem felejtett el bennünket. Mire Czine: - Kocsmai vitára nem vagyok hajlandó. Holott egyedül ő süllyedt a kocsmai szint alá is, amikor a felszólalókat az ezután kirobbanó vitában - ami a mai magyarországi helyzetet, például a többpártrendszert is érintette - a következőképpen sértegette: - 15 éves onanizáló gyerekek véleménye nem mérvadó, azzal mi nem foglalkozunk. Ekkor dr. Melegi a sok jelentkező közül - még csak jó fél óra vita elteltével - jobbnak látta gyorsan kijelölni az utolsó kérdezőt, leinteni a vitát, és feloszlatni az rendezvényt. Ekkor terelődött a figyelem a már az előadás kezdete óta a kijárat előtt nemzeti zászlókkal és feliratokkal tüntetők felé. Többek között ezek a jelszavak ismétlődtek a legtöbbször: Elég volt a hazugságból, az időtök lejárt! Kommunista internacionálé, Ceausescuval. A tüntetőkhöz a hallgatóság soraiból többen csatlakoztak. Az előadókat szállító és a követségi autók a tüntetők elé álltak, majd pár perc várakozás után a folyamatos kiáltozásokban dr. Melegi kiszállt, és többször azt ordította: - Fogjátok be a pofátokat! Ezután, rövid idő múlva elhajtottak. Megjegyzendő, hogy a tüntetés bejelentett volt, és szabályos keretek között, a német rendőrség jelenlétében zajlott. Mindenképpen fontosnak találtuk, hogy eljusson a hír Magyarországra is. Kölni hallgatónk levelét olvastuk fel. Most pedig ausztriai vonatkozású kérdések: Igaz-e, hogy a bécsi amerikai követségen közel 10 hónapra beszüntették a kivándorlással kapcsolatos interjúkat? Hanák Tibor utána járt. A hír igaz. December 20-tól leállították, és 8-10 hónapra szüneteltetik a meghallgatásokat a bécsi amerikai követségen. Magyarázatot nem adtak. Igaz-e, hogy a traiskircheni menekülttábort bezárták és nem fogadnak magyarokat? Nem igaz, hogy bezárták, viszont igaz, hogy a magyar menekültek fogadása gyakorlatilag megszűnt. Már az úgynevezett gyorsított eljáráshoz sem jutnak hozzá. Tehát, ha valaki ki akarja várni, hogy mégis szóba álljanak vele, semmiféle segítségre nem számíthat, el kell tartania magát, viszont munkaengedély nélkül erre nincsen módja. Már harmadszorra telefonálok önöknek és érdeklődöm, hogy a Dél- Afrikában élő magyarság hogyan él, klubokba, vagy egyesületekbe szerveződve, és ezeknek mi a címe? Nem válaszolnak, holott tudom, hogy Gordon Tamás Dél-Afrikában járt. Gordon Tamás sosem járt Dél-Afrikában. Bizonyára félrehallás lehetett, mert az igaz, hogy egyik kollégánk - de az Makváry György volt - csakugyan beszámolt dél-afrikai úti élményeiről. Viszont egyetlen magyarral sem találkozott. Nem tud róla, vannak-e egyáltalán Dél-Afrikában magyar egyesületek vagy csoportok. Megígérte, hogy utánanéz a kérdésnek, amennyiben talál dél-afrikai magyar címeket, a közeljövőben válaszol a hallgatónak. Kérem legyenek szívesek felújítani a "Szó, veszélyes fegyver" című adásukat. Nagyon, fontos műsor lenne, nem győzöm hangsúlyozni. Igaza van, fontos műsor lenne, mint ahogy minden, a közvetlen térségünket, Közép-Kelet-Európát érintő téma, fontos. De, mint erről már olyan gyakran szó volt, sajnos nem lehet állandóan változtatgatni a műsorrenden. Most többféle változást is tervezünk, viszont ezeket csak együtt és egyszerre lehet, és érdemes megvalósítani. Ha majd ez végre bekövetkezik, bővülni fog a Közép- Kelet-Európával foglalkozó műsoridő. +++
1989. január 29., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
" - Erdélyiné, Gyula, 62-514: Szeretném, amennyiben más néző kérésével ís egyezne kérésem, a Ki fizeti a révészt c. TV-sorozatot szíveskedjenek megismételni.
- 848-441: Nem birom már ki az adás végéig, köszönteni szeretném a Törőcsik művésznőt, akinek hódolója vagyok. Én egy idősebb nagymama vagyok de csodálom őt, még ebben a régi filmjében is. hogy szólnia sem kell, csak a nézésével. Csodálatos. Szeretném Őt köszönteni.
- A folyton folyvást c. műsort ne részletekben adják le, hanem egész filmeket adják le. Pl. úgy mint a Gregory Peck sorozatot. Miért éjjelre kerülnek a jó filmek. Aki reggel kel, az nem tudja megnézni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|