Rendszerváltás és az MTI

	1956 nem csupán néhány napot jelentett
-------------------------------------- München, 1990. október 23. (SZER, Magyar híradó) - Hanák Tibor kommentárja következik: A magyar forradalmakat és szabadságküzdelmeket az tette hatásossá, hogy elbuktak; meghiúsulásukkal váltak történelemformáló erővé, nemcsak abban az értelemben, hogy fegyveres leverésük nemzedékekre kiható megrázkódtatást okozott, hanem mert leverésük más eszközökkel folytatódott. 1956 sem csupán néhány nap győzelme és tragédiája volt, hanem több mint 30 éven át tartó alulmaradás. Sikertelenségében, permanens meghiúsulásában volt ereje és történelmi bosszúja. Évtizedeken át elintézetlen forradalomnak számított 1956, melynek emlékét a nép kegyelettel őrizte magában, a kommunista vezetés meg rettegett tőle. A magyar hírekből hiányoztak eszméi, és hiányzott belső feldolgozása. Jellemző volt, hogy a Kádár-rendszer a végén sok mindent kénytelen volt megengedni, de október 23-ikához, a forradalom témájához nem lehetett nyúlni. Mellékes vonalakon volt szabadság, a lényeg kimondásához nem. Ez a több mint 30 éves elfojtás rányomja bélyegét a mai magyar életre is. Ma már néven nevezhető a forradalom. Ünnepelhetjük október 23-ikát és november 4-ike tragiáját; elmondhatjuk, hogy ezzel a nappal kezdődött voltaképp a közép-európai átalakulás, a demokratikus változások folyamata; hogy a magyarság kivette részét Európa új arcának formálásából, s mégis mindannyiunknak hiányzik a forradalom, hiányzik az a felforrósító élmény, mely 1956-ban áldozatkésszé, önzetlenné, humánussá, tisztává és boldoggá tette az embereket. (folyt.) 1990. október 23., kedd
Vissza »

	- A magyar forradalmak - 1. folyt.
A több mint 30 esztendőn át tartott elnyomásban és alkudozásban, hazudozásban elnyálkásodtak a szavak, nem volt hitele sem a szabadságnak, sem a politikának, demokráciának: mindent lejárattak. A Kádár-rendszer végére olyan hamissá vált az élet, hogy semmi nem volt azonos önmagával, minden önmaga ellentétét is jelentette cinikus kancsintások közepette. Így aztán persze, hogy ma sem tudnak hinni az emberek a változásban, nem tudnak bízni a politikában, demokráciában, a többség akaratának érvényesülésében. A Kádár-rendszer a maga ilyen is, olyan is természetével elvette a kedvet még a szabadságtól is. Az emberek nem tudták értékelni, mert végül nem érezték azt sem, mi voltaképp az elnyomás. Megjuhászodtak, beletörődtek mindenbe. Hiányzik a forradalom. Hiányzik megtisztító élménye, szelleme. De nemcsak nekünk, hiányzik a magyar forradalom egész Európának. Hol van már az az önzetlen szellem és az a lelkesedés, mely felkarolta az elesett országok ügyét, vállra emelte a hősöket, ünnepelte azokat, akik mertek kiállni a szabadságért, és ezrével, százezrével befogadta az erőszak elől menekülőket? Nem a kormányok, nem a tehetős államok, a kisemberek adták oda a bevásárlókosarat, a frissen sült kenyeret, pénztárcájukat, hogy segítsenek, nyitották ki lakásuk ajtaját, hogy szállást adjanak a hajléktalan magyaroknak. Hol van ma már ez a szellem? Ki segít a mai menekülteknek? Hiányzik a forradalom; hiányzik 1956 erkölcsi hatása. Hiányzik, pedig mégis a miénk. Más népeknek talán nincs akkora erkölcsi tőkéjük, mint nekünk 1956. (folyt.) 1990. október 23., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A magyar forradalmak - 2. folyt.
Ha 34 év távolába került is, ha ellene dolgoztak is a gyarló évtizedek, meg kell becsülnünk. A magunk érdekében tudatosítanunk kell október 23-ika jelentőségét. Vissza kell találnunk lélekben, magatartásunkban, hétköznapjainkban forradalmunkhoz, mely nemcsak megrendítette a zsarnokságot, de megmutatta, hogy vannak értékek, melyekért érdemes lelkesedni, élni és meghalni. +++ 1990. október 23., kedd
Vissza »