Rendszerváltás és az MTI

	Új elvárásokkal szerveződik a Magyarok Világszövetsége
------------------------------------------------------ München, 1990. június 30. (SZER, Világhíradó) - Hajnal László Gábor tudósítása következik. A XX. század nagy történelmi viharai minden harmadik magyart elsodorták hazájából, s noha javarészük a szülőföldjén maradt, mégis idegen állam polgára lett. Így érthető, hogy 1938-ban majd kereken 30 évvel később 1968-ban meg, illetve újjászervezeték a magyar-magyar kapcsolatokkal foglalkozó szövetséget, ám a célok, módszerek között összehasonlíthatatlan volt, és maradt mind máig a különbség. Az első szervezet alapszabályában az szerepel, idézzük: "a szövetség támogat minden olyan munkát, amely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok között a magyar nyelvet és a kulturát megőrizze, fejlessze az összetartást, ápolja az óhaza és a külföldi magyarság közötti kapcsolatokat. A külföldi magyarok életét és a külföldön elért eredményeit állandóan figyelemmel kisérje". Tegyük hozzá kiegészítés gyanánt, hogy semmiféle politikai erőlködés, a rendszert bírálók lehetetlenné tétele, támadása nem tartozott az 1938-ban alakult szerevezet feladatai közé. Míg az 1968-ban életre támasztott Magyarok Világszövetsége kifejezetten pártirányítással működött, és legfőbb feladata az emigráns magyar csoportok hitelének megkérdőjeleztetése, a kommunizmussal csatázók erkölcsi hitelének tönkretétele és hívek toborzása bármi áron. Az 1963-as amnesztia rendelet után kétségkívül gyorsan és jó érzékkel fedezték fel a nagy lehetőséget abban, hogy a hazalátogatók hasznos propagandistái lehetnek a nemzetközi elismerést mindennél jobban akaró Kádár-kormánynak. A főideológusuktól - Lenintől - tanult hasznos, idióta kifejezést hozzácsiszolgatták a valósághoz és különféle hangzatos kongresszusokkal összejövetelekkel, anyanyelvi mozgalommal, magyar értelmiségi találkozókkal, fórumokkal csábítgatták a némi gazdasági, társadalmi befolyással rendelkező idegenbe szakadtakat. Főleg a lojális humán értelmiségieket látták szivesen a javarészt zártkörű rendezvényeken. (folyt.) 1990. június 30., szombat
Vissza »

	- Magyarok Világszövetsége - 1. folyt.
Fizették útiköltségüket, elegáns szállodákban vendégeskedhettek. A magyar szellemi élet gúzsbakötői paroláztak velük, és ezért cserében annyit kellett tenniük Amerikában, Nyugat-Európában, hogy hintegették az emberarcú szocializmusnak nevezett eszme szépítgető magocskáit. Jobboldalisággal vádolták a szabadságharc eltiprása után véres megtorlásra emlékezőket, emlékeztetőket. Terjesztették az úgymond hazacsalogató honvágy újságot, a Magyar Híreket. Jut eszünkbe mindez annak okán, hogy június 22-ikén lemondott a Magyarok Világszövetségének vezetősége. Az eddigi elnök Bognár József azzal indokolta visszavonulását, hogy feltételezése szerint az új magyar kormány olyan külföldön élő hazafiakkal is fel akarja venni a kapcsolatot, akikkel eddig a hivatalos politika nem szándékozott együtműködni. Randé Jenő főtitkár pedig nyugdíjba ment. A választmányi ülésen Komlós Attila 43 éves református lelkészt bízták meg a főtitkári teendőkkel, elnöknek pedig Sütő Andrást kérték fel, aki vállalta ezt a feladatot. A hír röviden ennyi, de a mögötte húzódó idáig szinte kulisszatitkok sötétjében tartott lényegre érdemes rávilágítani, kezdve onnét, hogy a Magyarok Világszövetsége a nevére is méltatlan, mert annak idején örökre elveszítette. 30 éven át éppen a legsanyarúbb és tényleg kiszolgáltatott helyzetben lévő honfitársaik érdekképviseletével semmit sem törődött. Nevezetesen a szomszédos országokban élő honfitársaknak még anyanyelvük megőrzéséhez is vonakodtak segítséget adni. Ezzel szemben hatalmas összegekkel támogatták a Nyugatra irányuló, erősen kozmetikázott ferdítésektől hemzsegő sajtótermékeket. Tánccsoportokat, ismertebb művészeket utaztattak - jelentésírási kötelezettséggel - a magyarlakta városokba, hogy könnyfakasztó produkciókkal lágyítsák a terrort, diktatúrát nem felejtők szívét. Hazámban már a Duna-Tisza partja vár - énekelték Clevelandban -, miközben gumibotos rendőrök verték szét Budapesten a Kossuth dalokat dúdoló szolid tüntetőket. (folyt.) 1990. június 30., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Magyarok Világszövetsége - 2. folyt.
A Szülőföldünk című rádiós műsorban papok, szerkesztők, a 30 ezüst mosolygó júdásai nyilatkoztak a változásról, hogy mennyivel szebb, szabadabb, másabb, miközben a kukkolók figyelték a rendszert bírálni merészelőket. A Magyarok Világszövetsége nem beszélt nyomorról, félelemről, utazási tilalmakról, politikai foglyokról, annál inkább hangoztatta a hídszerep fontosságát, csakhogy fenttartva a közeledés ellenőrzésének, irányításának jogát is. A minap lesz 20 éve, hogy 1970 augusztus elsején megtartották Debrecenben az első anyanyelvi konferenciát és azóta cserélődtek a vezetők, finomultak a szándékok. Változatlan maradt a nemzethez tartozni akarók távoltartása a hazától, a magyar-magyar kapcsolatok kiszolgáltatása a pillanatnyi politikai érdekeknek, nem szót érteni a következetesen politikai menekülteknek maradókkal, akik elvetették a felkínált alkukat, mert diktátumokkal körbe bástyázott javaslatot nem az össz-magyarság, csupán a hatalom érdekeit szolgálták. Most itt a pillanat, hogy tiszta multú vezetőséggel és a cselekvést pontosan kifejtő névvel, új alapokról kezdje működését a szervezet. A nyugati emigráns szervezetek, egyházi és világi egyesületek immáron őszintén nyújtják békejobbjukat. De cselezgetni most sem érdemes, hiszen a mozdulatot tényleg minden harmadik magyar figyeli, sőt napjainkban már az anyaországban élőknek is érdeke az egyenrangúságon alapuló párbeszéd. +++ 1990. június 30., szombat
Vissza »