Rendszerváltás és az MTI

	Változások a diplomáciai karban
------------------------------- München, 1990. június 2. (SZER, Magyar híradó, Hajnal László Gábor) - Kevesen beszélnek arról még napjainkban is, hogy az 1956-os forradalom bukásához és a szabadságharc eltiprását követő kíméletlen megtorlás elleni tiltakozás csitítgatásához jelentősen hozzásegítette a kommunistákat hazánk magyar nevű, de szovjet állampolgárságú ENSZ-nagykövetének taktikázása, időhúzó halogatása. Valamennyi ország külpolitikájának formálásában olykor döntő szerepük van a diplomáciai testületek vezetőinek, titkárainak, alkalmazottainak, épp ezért valamennyi kormányváltozás után szinte az első lépések közé tartozik a nagykövetek és azok közvetlen munkatársainak leváltása, cseréje. A demokratikus államokban nem is jelent különösebb hírt az effélék bejelentése, de ahol bő négy évtizeden át prolongálódtak a szokások, és a kinevezésekben nem szakmai szempontok játszottak elsődleges szerepet, sokkal inkább a monolitikus egypártrendszerű hatalomhoz való hűség, ott bizony a visszahívások lehetősége, ténye pánikhangulatot teremt. Nem véletlenül. A Budapesten május 24-ikén elfogadott és másnap nyilvánosságra hozott döntés várható volt, hiszen az érintettek névsora a kormány önvédelmét példázza. Nincs ebben semmiféle bosszú, törlesztés, leckéztetés, csak és kizárólag az a Külügyminisztérium célja, hogy a korábbi elkötelezettség helyett a demokratikus meggyőződés, valamint az ország sorsa iránti felelősség legyen a posztok betölthetőségének feltétele. Most tekintsünk el attól, hogy valamennyi leváltott múltjával foglalkozzunk, bár külön-külön is megérnének egy misét, mert amit közülük némelyek műveltek arról érdemes, hasznos lenne beszélni. De cselekedeteikben és a lépcsők taposásában rengeteg a hasonlóság kezdve onnét, hogy javarészük a legendás moszkvai nemzetközi kapcsolatok intézetében szerzett diplomát, ahol legfőképpen újságírást, gazdasági ismereteket tanultak és két-három nyelvből vizsgáztak. (folyt.) 1990. június 2., szombat
Vissza »

	- Változások a diplomáciai karban - 1. folyt.
Hazatérve viszont nem a külügyi pályára kerültek azonnal. Különböző szerkesztőségekben kaptak feladatokat, netán az MSZMP KB agit.prop. osztályán tevékenykedtek vagy fordítva, de útjukat a párt határozta meg, feladataikat a Jászai Mari téri házból kapták. Várkonyi Péter washingtoni nagykövet 1948-tól párttag, és 1951-től 1958-ig különböző diplomáciai beosztásokban dolgozott, majd vezette a Külügyminisztérium sajtóosztályát, elnöke lett a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának, kinevezték a Népszabadság főszerkesztőjének, onnét a külügyminiszteri székbe ült, és felmentése után került Amerikába. Bányász Rezső a Vas megye című lapnál kezdte a politizálást 1949-ben, majd kiképzése után sajtóattasé lett Stockholmban, vezette a Külügyminisztérium sajtóosztályát, New Yorkban az ENSZ- képviseletünk helyettes vezetőjeként irányította az információkat, aztán Londonban lett nagykövet, és 1984-től a Tájékoztatási Hivatalba került elnöknek. Onnét akkreditálták Ottawába. Az ismertebb visszahívottak közé tartozik még Lakatos Ernő, a Tájékoztatási Hivatal, az MTI, illetve az "ÁPO-nak" becézett korlátlan hatalmú pártpropaganda-osztály nem éppen halk szavú főnöke, akit Berlinbe ejtőernyőztek a magatartását mind gyakrabban bírált támadások elől. Hozzájuk képest a berni volt nagykövet, Hajdú János a hatalom perifériáján mozgott, mert noha lelkesen kommentálta a külpolitikai eseményeket a Népszabadságban, tudósíthatott Hanoiból, később Bonnból és a Hét televíziós műsor főszerkesztőjeként országszerte ismert lett, de ezt kevesellte. A Szlovákiában élő Duray Miklósnak 1983-ban jelent meg New York-ban Püski Sándor kiadásában a Kutyaszorítóban című kötete, amelynek bevezetőjét - Kapaszkodás a megmaradásért - Csoóri Sándor írta, és az ebben felvetett, akkor még eretneknek számító gondolatokat bírálni kellett. Erre a célra az Élet és Irodalom hetilapot szemelték ki, de az ítélet végrehajtását, noha erre többeket utasítottak, csak Hajdú János vállalta. Ennek honoráriumaként kapta a berni nagykövet tisztét. Ám utána sem maradt csendben. (folyt.) 1990. június 2., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Változások a diplomáciai karban - 2. folyt.
A nyugatnémet állami televízió egyik kerekasztal-beszélgetésén a közelmúltban azt hangoztatta, hogy Magyarországon a rendszerváltozással párhuzamosan a jobbra tolódás és a balkánizálódás veszélye fenyeget. Ajánlatos tehát - sugallmazta - óvatosan bánni a demokratizálódás támogatásával. Hajdanán a bukott politikusok távozásuk bejelentésekor levonták a konzekvenciát, és fogták a kalapjukat. A most visszahívott nagykövetek közül Hajdú János taktikázott a legügyesebben, hiszen március 19-ikén benyújtotta lemondását, amit május 2-ikán a köztársaság ideiglenes elnöke érdemei elismerése mellett elfogadott. Ezzel a kétségkívül ügyes cselekedettel lépéselőnybe került, mert formailag őt nem az új kormány mentette fel. Ennek csupán annyi a jelentősége, hogy a többiek előtt elsőként vette tudomásul, hogy nem tartanak igényt sem rá, sem a munkájára. +++ 1990. június 2., szombat
Vissza »