Rendszerváltás és az MTI

	Üzenet a világ magyarságának - Az MDF felhívása (1. rész) (OS)
1990. január 22., hétfő - Üzenet a világ magyarságának Magyarok Testvéreink Társaink a szétszakítottságban és a szerteűzöttségben 167 évvel ezelőtt ezen a napon született meg a költemény, amely a magyar nemzet Himnusza lett, és amely egy olyan nép nevében szólította Istent, amely nép legmélyebb érzelmei már akkor is a közösen elviselt balsorsban és a lehetetlent megkísértő dacos reménységben találkoztak össze. A XX. században pedig csak egyre sokasodtak rajtunk a balsors csapásai, egyre sokasodtak történelmünkben a rosszul megválasztott sors vérveszteséggel és reményvesztéssel járó kudarcai, egyre távolodott tőlünk a víg esztendő ígérete. Felszabdalt hazának szétszakított népe lettünk, ádáz háborús szándékok ékelődtek közénk, majd rossz diktatúrák, szögesdrót kordonjai választottak el minket egymástól, és a nemzet tehetségeinek fájdalmasan népes tömegét szórták szét a nagyvilágban, előbb a fajvédők bandái, majd azután Rákosi és Péter Gábor fogdmegjei és a levert forradalom iszonyú csendjében ismét elterpeszkedő diktatúra megtorló osztagai. Ha megszólalt a Himnusz Budapesten, Temesvárott, Pozsonyban, Újvidéken, Münchenben, Stockholmban vagy bárhol másutt a világon évtizedeken keresztül egy széttépett nemzet vérző és vonagló testrészei kiáltoztak egymásért, mind fájdalmasabban, mind halkabban, mind kétségbeesettebben. De az idén ránk köszönt a víg esztendő, a reménységek ígéretes és nagyszerű éve. Az európai diktatúrák összeomlottak, és a magyarság, először a birodalmi alattvaló sorba vetett kelet-európai népek közül, szabadon választ márciusban az ifjúság és a forradalmak havában. Itt van a pillanat, amikor ki kell emelkednünk a vereségek igézetéből, a legázolt életösztönű népek dermedtségéből. Itt van a pillanat, amikor meg kell mutatnunk, hogy a magyarság nem a szétesettség, az életuntság és az összeomlások emlékének sorvadó népe, hanem a megújuló életerő, a tehetség és az alkotókedv fiatal nemzete. Amikor Európa felé igyekszünk, nem kolduló tányér van a kezünkben és nem is fegyver, amellyel más nációkat fenyegetve hadonászunk, hanem körző, vonalzó, könyv és a demokrácia tavaszának leveles zöld ága. (folyt. köv.) 1990. január 22., hétfő 21:35
Vissza »

	Üzenet a világ magyarságának - Az MDF felhívása (2. rész) (OS)
Nem mi vagyunk azok, akik évtizedek bűnös hallgatásával engedték a tragédia torkáig zuhanni a határainkon túli magyar kisebbségeket. És nem mi vagyunk azok, akik emigrációba kergették és kiátkozták egy nagyszerű forradalom hőseit. Azok vagyunk, akik egy nemzet újjáépítését kezdeményezik. Hívjuk a világ magyarságát az újjáépítés hatalmas munkálataihoz. Nem hozunk és nem várunk régi, mérgezett fenekedéseket, tűzcsóvás vad terveket, másokat fenyegető szenvedélyt. De hozzuk, várjuk és hívjuk a szaktudást, a nemzeti önérzetet, a politikai és gazdasági kapcsolatok ápolóit, építőit, a keresztény Európa egységének híveit, a népeket egybeölelő kultúra köztársaságának szabad magyar polgárait. Magyarország nem volt, hanem lesz. Ha mindannyian úgy akarjuk. Veszprém, 1990. január 22. A Magyar Kultúra Napján, a Magyar Demokrata Fórum Országos Elnöksége nevében: Csengey Dénes Csurka István (OS) 1990. január 22., hétfő 21:37
Vissza » A hírhez kapcsolódik »