Rendszerváltás és az MTI

	Szerepcserék a politikában?
--------------------------- London, 1989. október 16. (BBC, Panoráma) - Munkatársunk, Szente Péter a minap beszélgetett Körösényi Andrással(?) a Közgazdasági Egyetem politológia tanszékének tudományos munkatársával, aki Soros-ösztöndíjjal jelenleg az oxfordi egyetemen tanul. Munkatársunk első kérdése az volt: helyes-e a megítélés, miszerint Magyarországon a reformkommunista és ellenzéki értelmiség szerepét most hivatásos politikusok veszik át? - Egyetértek, hiszen a Kádár-rendszer utolsó évtizedében a politikai erjedés két legfontosabb előrevivője volt az a két csoport, amit említettél. Tehát egyrészt az MSZMP-hez kötődő reformer erők, az úgynevezett reformkommunisták, a reformértelmiség, másrészt pedig a hetvenes, nyolcvanas évek fordulójától létező úgynevezett demokratikus ellenzék. A nyolcvannyolcas év végétől azonban sorra kezdtek alakulni egyrészt az értelmiség, az ellenzék csoportjaiból létrejövő politikai szervezetek, politikai pártok, és a nyolcvankilences évre ezek vették át a politikai folyamatok előrevitelének a szerepét. Tehát annak a fajta reformértelmiségnek a szerepköre, amelyik jogállamot akart, demokratikus szocializmust akart egypártrendszer keretein belül, megszünt. - Mennyire mondható az, hogy ez a reformértelmiség maga is változott és átment ebbe az új politikai irányzatba - személyileg is és ideológiailag is? - Részben történtek ilyen próbálkozások, hogy az új politikai csoportokba, pártokba belépnek, beintegrálódnak régi reformértelmiséghez tartozó emberek. A többségükre azonban az mondható el, hogy megmaradtak az MSZMP körül, az MSZMP érdekkörében, kivéve mondjuk olyanokat, akiket az emlékezetes nyolcvannyolc tavaszán kizártak az MSZMP-ből - négy neves reformértelmiség. - Bihari például. (folyt.) 1989. október 16., hétfő
Vissza »

	- Szerepcserék a politikában? - 1. folyt.
- Király Zoltán, Lengyel László, Bíró Zoltán. Közülük az egyetlen, a Bíró Zoltán, aki egy konkurens politikai párttá váló mozgalomhoz csatlakozott, illetve annak vezéralakjává vált, a Magyar Demokrata Fórumnak. - Bihari is igyekezett belépni a szocdemekhez, sőt egy pár napig elnökük is volt - hogyha jól tudom. És Király Zoltán ugyancsak más pártok felé tendált. - Kétségtelenül ő már kilépett a reformértelmiségi szerepkörből. Bihari Mihály esetében ezek a kísérletezések, vagy törekvések azt hiszem, hogy kudarcot vallottak, és végül is a Demokratikus Magyarországért Mozgalom, amelyik ez év nyarán, illetve őszén alakult, amelynek ő elnökségi tagja, talán ez az a mozgalom, amelyik a legjobban kifejezi a hajdani MSZMP-hez tartozó reformértelmiség törekvéseit. - S mi a helyzet Király Zoltánnal? - Király Zoltán pártpolitikussá válhat, de azt hiszem, még ezt korai lenne jósolni, hogy milyen párt szineiben. Visszatérnék azonban a demokratikus ellenzék csoportjára. A nyolcvanas évek közepétől, ahogy a rendszer régi kereteinek a felbomlása felgyorsult, a demokratikus ellenzék hatása is megnőtt. Megnőtt például az egyetemeken, egyetemi klubbokban, szabadon beléphettek azok az emberek, akik onnan korábban ki voltak tiltva. Ezzel párhuzamosan relatív súlyuk is csökkent, hiszen ezek azok az évek, amik a fénykora az úgynevezett reformértelmiségnek, a nyolcvanhat, nyolcvanhetes, nyolcvannyolcas évek, amikor még az egypártrendszer keretei látszólag stabilak, de komoly törekvések vannak a jogállamiság megteremtésére, az egypártrendszer demokratizálásra, egy korlátozott pluralizmusra, ahol megmarad az egypártrendszer, de mégis politikai szerveződések, szakmai szerveződések létre jöhetnek, amik kifejeznek törekvéseket, érdekcsoportokat képviselhetnek. (folyt.) 1989. október 16., hétfő
Vissza »

	- Szerepcserék a politikában? - 2. folyt.
Ezekben az években ennek a radikális demokratikus ellenzéknek a relatív súlya csökkent, hiszen nyolcvannyolctól már konkurensek is akadtak - először a Magyar Demokrata Fórum, nyolcvanhét végétől, nyolcvannyolctól alakult szervezetté, majd a Fidesz, majd nyolcvannyolcban sorra alakulnak újjá az 1945-48 között működő politikai pártok. - De mennyiben mondhatjuk azt, hogy maguk a reformszervezetek is változtak, és az ő esetükben is a klasszikus többpártrendszer politikai reprezentásai jöttek az előtérbe? - Azt hiszem, hogy az értelmiségi mozgalmakból kinövő politikai szervezetek, így a Szabad Demokraták Szövetsége, amely a demokratikus ellenzék csoportjának a politikai intézményesedése, a Magyar Demokrata Fórum, amelyik a népi írók csoportjából alakított politikai szervezet, majd párt, a Fidesz, a Fiatal Demokraták Szövetsége. Ez a három szervezet, amelyik tipikusan értelmiségi mozgásból nőtt ki, és úgy látom, hogy azokat a sajátosságokat, amelyeket az értelmiségi politizálás jelentett, csak nagyon kevéssé tudták levetkőzni mind ez idáig. - Na most, hogyan értékeljük mi ezt? Az egyik oldalon ez úgy néz ki nekem, hogy Magyarországon is megindult egy olyanfajta folyamat, ami Nyugaton látható, tehát hogy a politikusok hivatásosok, tudják hogy kit képviselnek, és olyan jelképrendszerekkel dolgoznak, amivel a legjobban meg tudják a választóknak a tetszését nyerni. A másik oldalon abból, ahogy te ezt az előbb elmontad nekem, úgy tűnik, hogy te tulajdonképpen sajnálod, hogy ez az eszmei, ideológiai politizálás háttérbe szorul a professzionista politizálással szemben. De viszont ez van Nyugaton, s most éppen Nyugatra tartunk - hát mi erről a véleményed? (folyt.) 1989. október 16., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Szerepcserék a politikában? - 3. folyt.
- Nem azt sajnálom, hogy az elvi, eszmei politizálás szorul a háttérbe egy pragmatikus politikával szemben, inkább azt sajnálom, hogy éppen ez a liberális demokrata értékorientáció az, amelyiknek igen gyenge a probázisa(?). Vagyis ez azt jelenti, hogy egy liberális demokrata baloldali politikai erő kialakulása és megerősödése Magyarországon nagyon nehezen következhet be. Egy harmadikutas, mérsékelt ellenzéki, nemzeti jobbközép vonalai már kiformálódtak - Magyar Demokrata Fórum, Kereszténydemokrata Néppárt, Kisgazdapárt, Magyar Néppárt -, s még mások is csatlakozhatnak ehhez a koalícióhoz, vagy formálódó koalícióhoz, addig a másik oldalon, a baloldalon nem lehet kitapintani egy életképes, és az előbb említett jobbközéppel szemben ellensúlyt alkotó politikai tömböt. - Márpedig egy ellenzék az nagyon is szerves része egy nyugati politikai rendszernek, és annak egy működőképes és megválasztható ellenzéknek kell lennie, különben azt hiszem, hogy nem jól működik. Körösényi András, köszönöm szépen. +++ 1989. október 16., hétfő
Vissza »