Rendszerváltás és az MTI

	Országos műemléki konferencia Székesfehérvárott (Németh Miklós) (1. rész)
1989. október 5., csütörtök - Csütörtökön a székesfehérvári Vörösmarty Színházban megkezdődött a 15. országos műemléki konferencia. A háromnapos eszmecsere 300-nál több résztvevőjét - köztük a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi, valamint a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium vezető munkatársait, Ráday Mihályt, a Város és Községvédő Egyesületek elnökét - Sziklai Antal, a Fejér Megyei és Balsay István, a Székesfehérvári Városi Tanács elnöke, a korábbi, 14. konferencia házigazdáinak nevében pedig Takács Gyula, a Baranya Megyei Tanács elnökhelyettese köszöntötte. Az üdvözléseket követően Németh Miklós miniszterelnök tartott előadást Építészeti örökség a társadalomban címmel. Bevezetőben, visszautalva egy korábban Cegléden mondott beszédére, ismételten kifejezte azt a meggyőződését: nem igaz az a jelszó, hogy a múltat végképp el kell törölni. Nem, a múltat nem lehet, nem szabad végképp eltörölni, mert múlt nélkül nincs nép, nincs nemzet és család sem Sajnos az utóbbi évtizedekben a bürokratikus erőszakszervezetek szó szerint is vették ezt a jelszót. A szellemi örökség mellett pusztulásra ítélték vagy pusztulni hagyták tárgyi, építészeti örökségünket, múltunkat is. Hatalmas hiba, sőt, bűn volt. Nem mi követtük el, de a penitenciát ránk rótta a történelem. Nincs hova továbbítanunk, vállalnunk kell és jóvá kell tennünk elődeink cselekedeteit. Nem lesz könnyű, de semmilyen nehézség nem riaszthat el bennünket ettől a küldetésünktől. Az itt, most kezdődő konferencia - folytatta a miniszterelnök - e kérdéskör egyik fontos összetevőjével, építészeti örökségünkkel foglalkozik, mégpedig abból a tényből kiindulva, hogy a magyar építészeti örökség megtestesíti ezeréves történelmünket, kulturánkat, a magyar földhöz való kötődésünket. Ez a magyar történelem folyamatosságának tárgyi kifejeződése. Ez az a kapocs, amit nem tudott kikezdeni az idő, az önkény és a pusztítás sem. A romjaiban is gyönyörű zsámbéki románkori templom ugyanúgy ragyog, ugyanúgy része kulturális, építészeti örökségünknek, mint a főváros csillogó épületegyüttesei. Építészeti, kulturális értékeink ékesen bizonyítják: országunk történelmében voltak olyan korszakok, amikor az európai társadalmi, kulturális és tudományos haladás élvonalához tartoztunk, különben nem lehetne építészeti örökségeink közül több a világörökségnek is része. (folyt. köv.) 1989. október 5., csütörtök 20:52
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »