|
|
 |
|
 |
Interjú Mécs Imrével
|
--------------------
München, 1989. szeptember 10. (Amerika Hangja, Világhíradó) - A
magyarországi politikai ellenzék egyik legkiemelkedőbb alakja
amerikai körútja során a napokban Washingtonban is látogatást tett.
Most egy interjút közvetítünk, amelyet Csernus Ákos munkatársunk
Mécs Imrével, a Szabad Demokraták Szövetsége vezetőségének egyik
tagjával az Amerika Hangja stúdiójában készített.
- Mécs Imre a magyarországi hallgató előtt aligha szorul
bemutatásra. A magyarországi fejleményekben járatlanabb külföldi
országok hallgatói előtt mindenképpen meg kell azonban említenünk,
hogy Mécs Imre június 16-ikán Nagy Imre és sorstársai temetésének
egyik szónoka volt - és volt mit felidéznie. Fiatalon, aktívan részt
vett az 1956-os forradalomban, majd az azt követő ellenállás
szervezésében. 1958-ban a kádáristák halálra ítélték. Kilenc hónapon
keresztül sínylődött a siralomházban, ahol átélte 80 sorstársának
kivégzését.
Később bűntetését életfogytiglanira enyhítették. 63-ban az
amnesztia-rendelettel szabadult. De ezután sem volt hajlandó
elnémulni. Egy halálra ítélt társa temetésén elsőként mondta ki
nyilvánosság előtt, hogy 1956 forradalom volt. A kivégzettek
névsorát ő állította össze, végtisztességet követelt a számukra.
Részt vett a Történelmi Igazságtétel Bizottság megszervezésében,
és az idén a Robert Kennedy Emlékalapítvány nemzetközi emberjogi
nagydíjra jelölte. Mécs Imre tervezőmérnök, forradalmár, az emberi
jogok harcosa, akitől sokáig az útlevelet is megtagadták, most
Washingtonban van, itt ül mellettem az Amerika Hangja stúdiójában -
ő, aki évtizedeken keresztül nem rendelkezett még útlevéllel sem.
Vajon gondolta volna-e, akár másfél évvel ezelőtt, hogy a
fejlemények Magyarországon ilyen mértékben fel fognak gyorsulni?
(folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Mécs Imrével - 1 folyt.
|
- Hát gondoltuk, de nem reméltük - és minden reményünket
meghaladta az az ütem, ahogy az események fejlődtek, ahogy a tömegek
aktivizálódtak - és ahogy lépésről-lépésre a hatalmon lévő
kommunista párt engedni kényszerült. Nagyon fontos változások
történtek, de még az útnak csak a felén vagyunk. Ugyanilyen ütemben
kell tovább haladnunk, mert hogy ha veszítünk az ütemünkből, ha
lassabban hajtjuk végre a változásokat, akkor a nép elégedetlen
lesz, és valami szörnyű stagnálásba mehet át az ország. Ugyanilyen
ütemben, megfontoltan, de nagyon határozottan kell haladnunk tovább
a reformok útján és rendszerváltást kell végrehajtanunk - az
egypártú kommunista diktaturából és a központosított, rosszul működő
tervgazdaságból át kell mennünk a többpártrendszerű demokráciába, a
jogállamba és a piacgazdaságba.
- Magyarország fokozatos elszegényedése kézzelfogható. Még a
felületes látogató számára is szembeszökő. 1991-92-ben az
adósságterhek súlyosabbá válnak. A Magyarország - többen mondták -
Románia színvonalára süllyedhet. Vajon nem ez az oka annak, hogy a
kommunisták hajlandók már a közeljövőben esetleg kiadni a kezükből a
gyeplőt?
Végeredményben megvették maguknak a tanácsi lakást, a
gyerekeknek megépítették a házat, az átalakítási törvényre
átmentenek mindent, ami menthető, és most, mentse meg - gondolják -
az ellenzék a gazdasági helyzetet - ha tudja. Hozzon helyre mindent,
amit a kommunisták 40 év alatt elrontottak. De vajon lehetséges-e?
- Igen. Csak szélesebben nézve: a kommunista rendszer minden
tartalékát fölélte. Tehát először ugye államosított, aztán extenzív
fejlesztésbe kezdett. Bevonta a háziasszonyokat is a termelésbe,
gigantikus gyárakat épített, kizsarolta a földet, és végül, amikor
már át kellett volna térni az intezív fejlesztésre - erre már nem
voltak képesek. Hanem - hogy az életszínvonalat tartsák - hatalmas
kölcsönöket vettek fel. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Mécs Imrével - 2. folyt.
|
Ezek stabilizálták továbbá a ráfizetéses strukturákat, és
teljesen kifulladtak. Tehát a kommunista rendszernek nincs már
semmilyen tartaléka. Ezért kívánják a felelősséget megosztani - de
nem akarják a hatalmat megosztani. Mi pedig nem tudjuk elvállalni a
felelősséget anélkül, hogy a hatalmat szabad választások útján meg
ne kapjuk. Óriási feladatok várnak majd a szabadon választott
parlamentre és az azáltal létrehozott új kormányra - és ezt még csak
tetőzi az - amit mondott az előbb: az 1992-es dátum, amikor az
Európai Közösség egy hatalmas nagy országgá, a világ legnagyobb
belső piacává és gazdasági egységévé válik. Ez nagy kihívás nem csak
Magyarország számára, hanem az egész világgazdaság számára.
Nekünk erre fel kellene készülni, de jelenleg csak annyit
tehetünk meg, hogy a további zuhanást meggátoljuk, és 1992 körül
tudunk megindulni fölfelé. Ezért helyes, hogy kapcsolatokat keresünk
a Közös Piaccal -, de nem elegendő. Kapcsolatokat kell keresni az
Egyesült Államokkal és a világ más nagy gazdasági egységeivel, és
vissza kell fejleszteni a KGST-kapcsolatokat, amelyek egyértelműen
ráfizetésesek a magyar gazdaságnak.
Köztudott, hogy például a Szovjetunió is hatalmas összeggel
tartozik hazánknak, és nem tud szállítani azt, amire égető
szükségünk lenne. Ugyanakkor elvárja, hogy szállítsunk
berendezéseket, amelyben rengeteg nyugati alkatrész van. Mindezeket
föl kell számolni, és egy új, határozott gazdasági programot kell
beindítani. E gazdasági program fő vonalakban elkészült már,
kormányszintű kidolgozása a jövőre vár - akkor amikor szabad
választások útján az ellenzék részt kap a kormányzásából, vagy
átveheti a kormányzást.
- De vajon változhat-e 40 év beidegzett gazdasági gyakorlata?
Más országokban - Portugáliában, Görögországban, ahol a diktaturából
demokrácia lett - a gazdasági alépítmény végeredményben érintetlen
maradt. Ám nem ugyanez a helyzet Magyarországon vagy
Lengyelorszában. Az emberek úgyszólván elszoktak a munkától. Mit
lehet ebben az esetben tenni? Az ügy érdekben mit lehet tenni?
(folyt.)
il cf kt2
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Mécs Imrével - 3 folyt.
|
- Rendkívüli a feladat, és még ilyen nem volt a
világtörténelemben. Magyarországon a tulajdon, az össztulajdon 95
százaléka állami vagy szövetkezeti tulajdon. Ezt a hatalmas állami
tulajdont - ami gyakorlatilag Csáky szalmája - ezt kell átalakítani
- ez az egyik legnagyobb feladat. Tulajdonosokat keresünk, gazdákat
keresünk és gazdákat kell hozzárendelni minden egyes állami
tulajdonhoz. Ez az egyik legnagyobb és legnehezebb feladat, amely -
mondom - a világtörténelemben páratlan és úttörő jellegű. Erre
vonatkozóan is vannak kidolgozott elképzelések, hogy hogyan lehet az
állami tulajdont visszabontani és közösséggé, illetve
magántulajdonná tenni.
A másik feladat pedig az emberek tudatának az átformálása és
átnevelése, az adminisztráció csökkentése, a munkafegyelem növelése.
Ezek óriási problémákat jelentenek, és ezért segítségül hívjuk a
bevált nyugati menedzsereket, akik nem csak tőkét hoznának be az
országba, hanem új vállalatvezetési módszereket, új technológiákat,
új gépsorokat - és új mentalitást legfőképp. Ez a munka már
megindult, sokkal határozottabban, nagyobb ütemben kell folytatni.
Rendkívül nagyok a feladatok, ezt mégegyszer hangsúlyozom, és
ezt csak egy új kormányzat tudja megvalósítani, amelyik meg tudja
nyerni a nép bizalmát. Nem visszanyerni a nép bizalmát - mert a nép
sohasem bízott a saját kormányában, hanem azt mindig ellenfelének
vagy ellenségének tekintette. Olyan kormányra van szüksége
Magyarországnak, amelyben a nép nagy része bízni tud hosszú távra,
és nem csak a belső bizalmat kell helyreállítanunk, hanem a
külföldnek a bizalmát azért, hogy ide tudjon jönni, hogy beruházni
tudjon, és bízzon abban, hogy öt vagy tíz év múlva is ki tudja vinni
a nyereséget, ami a beruházása után jár neki.
És ezt a bizalmat kommunista kormány vagy kommunista részvételű
kormány - szerintünk - nem tudja megszerezni. Ezért fontos, hogy a
szabad választások után, a választások eredményének megfelelően egy
legitim magyar kormány alakuljon. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Mécs Imrével - 4. folyt.
|
- Tavaly - ha a statisztikák nem csalnak - Magyarországon több
pénzt fordítottak a ráfizetéssel működő vállalatok támogatására,
mint tavalyelőtt. Ahelyett, hogy ezeket a hatalmas összegeket eleve
a jövő munkanélkülijének átképzésére fordították volna, és olyan
iparok alapjainak a lerakására, amelyek hasznot hoznak, esetleg
valutát. Hasonlóképpen a magánszektor is sorvad, gyengült tavaly a
tavalyelőttihez mérve. Mindezek kínos statisztikák, amelyek esetleg
azt bizonyíthatják, hogy az egész átalakítási folyamattal valami baj
van. Erről mi a véleményed?
- Egyetértek vele. A mélyében az van, hogy az ipari lobbyk, azok
összefonódva a pártvezetéssel és a politikai elittel teljes
mértékben nem csak konzerválják ezt a beteg rendszert. Lám még az
állami támogatásokat növelni is tudták, holott a kiadott
kormányjelszó és iníciatíva, hogy a veszteséges vállalatok
támogatását le kell csökkenteni. Megszületett a csődtörvény - de nem
hatékony, nem mennek csődbe a vállalatok, nem számolják föl őket -
holott az lett volna a cél.
Rendkívül rossz a gazdasági struktúra. Hatalmas,
monopolhelyzetben lévő vállalatok vannak, amelyek elavult
technológiával 15-20 éves konstrukciókat gyártanak - főleg a KGST-
piacokra. Ezeknek az igazgatói és a vállalati tanácsai és a munkásai
is abban érdekeltek, hogy a rossz struktúra - a közösség számára
elfogadhatatlan ráfizetéses struktúra - fennmaradjon. Az országnak,
a közösségnek az a célja, hogy ezeket a struktúrákat szétverjük, és
új hatékony struktúrák jöjjönek létre. De látjuk, hogy minden egyes
prédikáció ellenére, amit a kormány tett az elmúlt két évben, annak
ellenére növekedett a támogatásuk mértéke, és nincs más mód, mint
radikális tulajdonos változással és radikális kormányintézkedésekkel
ezt a lobbyzást megszüntetni. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Mécs Imrével - 5. folyt.
|
- A magyar sajtóban, rádióban újabban egyre több szó esik az
úgynevezett visszarendeződésről. Maga Szűrős Mátyás az Országgyűlés
elnöke a múlt héten, ha jól emlékszem, olyan célzást tett, hogy a
visszarendeződés szele fúj. Valójában Nyugatról nehéz elképzelni egy
visszarendeződést - egyrészt - addig amíg Gorbacsov hatalmon van.
Másrészt nem látni tisztán, hogy ezek a visszarendezők - ezeknek
milyen politikai programjuk lenne, milyen gazdasági programjuk
lenne. Tehát nem látni reálisan, hogy lehetőség lenne-e egy
visszarendeződésre. Erről mi a véleményed?
- A visszarendeződés bármilyen mértékben és formában
öngyilkosság lenne. Öngyilkosság lenne az ország részére, amelyet a
leginkább sajnálnánk, másrészt pedig öngyilkosság lenne a kommunista
párt részéről is. Mert ezzal tökéletesen elvesztené a hitelét és a
maradék becsületét is. Nem hiszem, hogy a kommunista párt tagjainak
nagy része visszarendezni akarna. De sajnos: nem látunk bele a
kommunista párt tagságába, nincs frakciószabadság, nincs
véleményszabadság, a párton belül - így nem tudjuk, hogy ezek a
mítikus visszarendezők, ezek a konzervatívok vagy fundamentalisták
hányan vannak. Gyanítjuk, hogy sokkal nagyobb a hangjuk, mint
ahányan vannak, és többnyire öreg, műveletlen sztálinistákról van
szó. Azonban a kísértés mégis nagy, mert kezükben van a fegyveres
erő, kezükben van a hatvanezer fős Munkásőrség - amely több mint a
fele a reguláris magyar hadsereg létszámának. Éppen ezért, minden
további demokratizálásnak alapvető, nélkülözhetetlen, és
elengedhetetlen feltétele, hogy a Munkásőrséget oszlassák föl, hogy
a kint lévő fegyvereket gyűjtsék be, hogy az erőszakos
visszarendezésnek minden lehetősége is megszűnjön.
Ezen túlmenően nem látom nagy valószínűségét a
visszarendeződésnek, de védekezni kell ellene, mert mindig voltak
kalandorok, akik az ország kárára is hajlandók ilyen rettenetes
kalandokba bemenni. Megnyugtató az, hogy a Szovjetunió nincs abban a
helyzetben, hogy fegyveres támogatást nyújtson bármilyen
visszarendeződési kísérletnek. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Mécs Imrével - 6. folyt.
|
Úgy gondolom: nincs más út, mint tovább haladni a reformok
útján, de biztosítani kell a népet arról, hogy nem lehet
visszarendeződés, és ennek az eszközeitől is meg kell szabadulni.
- Augusztus dereka óta van itt az Egyesült Államokban Mécs Imre,
és minden bizonnyal összejött amerikai magyarokkal, amerikaiakkal.
Általában mi volt a benyomása: hogy érdeklődnek-e Magyarország sorsa
iránt? Szívükön fekszik-e a magyar jövő?
- Igen. Zömmel magyarok társaságában tartózkodtam, így az igazi
nem magyar Amerikáról nagyon kevés benyomásom van, és az is nagyon
felületes. A magyarok rendkívül érdeklődnek, izgatottan figyelik a
magyarországi eseményeket. Szeretnének segíteni. Keresik a módját
annak, hogy miképpen tudnának ők is részt venni a magyar
kibontakozásban, és ugyanakkor pedig, bizonyos lelki-emocionális
döntések elé kerültek, mert eddig nem volt reális döntés az, hogy
hazajöjjenek-e, vagy sem. Mert hiszen Magyarországon nem volt olyan
rendszer, nem volt olyan élet, amely vonzó lett volna, vagy
megengedte volna, hogy hazatelepüljenek.
Most azonban reálissá vált - és át kell értékelni - az itteni
magyarságnak a magyar állammal, a magyar állami szervekkel való
kapcsolatait is. Különösen majd akkor, hogy ha szabadon választott
parlament fog működni, és annak a kormánya fogja az országot
kormányozni.
Nagyon sok szimpatikus emberrel ismerkedtem meg. Különféle
irányzatokkal. Széles a skálája az itteni emigrációnak. A nagyrészük
igen nagy szeretettel gondol Magyarországra, és szeretne valamit
tenni.
- Magam is ismerek egy magyar úriembert, aki azt mondja, hogy
már csomagol, de azért megvárja, hogy az utolsó orosz katona is
kimenjen Magyarországról. Múltkor mondtuk neki, hogy Tolnából már
kimentek. Mécs Imre, hálásan köszönjük hogy felkereste Amerika
Hangja stúdióját. Itt Csernus Ákos beszélt. +++
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
" - Erdélyiné, Gyula, 62-514: Szeretném, amennyiben más néző kérésével ís egyezne kérésem, a Ki fizeti a révészt c. TV-sorozatot szíveskedjenek megismételni.
- 848-441: Nem birom már ki az adás végéig, köszönteni szeretném a Törőcsik művésznőt, akinek hódolója vagyok. Én egy idősebb nagymama vagyok de csodálom őt, még ebben a régi filmjében is. hogy szólnia sem kell, csak a nézésével. Csodálatos. Szeretném Őt köszönteni.
- A folyton folyvást c. műsort ne részletekben adják le, hanem egész filmeket adják le. Pl. úgy mint a Gregory Peck sorozatot. Miért éjjelre kerülnek a jó filmek. Aki reggel kel, az nem tudja megnézni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|