Rendszerváltás és az MTI

	A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata az egyházi és társadalmi élet megújításáról (1. rész) (OS)
1989. július 6., csütörtök - A magyar nép életében mélyreható politikai, társadalmi és gazdasági változások történnek, amelyek közelről érintik a magyar Katolikus Egyházat is. A változások a kibontakozás és a fejlődés reményével töltenek el. A felgyülemlett problémák megoldása számos feladatra kötelez, de egyben veszélyeket is hordozhat magában. A Magyar Katolikus Püspöki Kar krisztusi küldetése és felelőssége tudatában, az Evangélium és az Egyház tanítása alapján szól híveihez és az egész magyar néphez. 1. A második világháború után a Magyar Katolikus Egyház azt remélte, hogy híveivel és intézményeivel együtt részt vehet az egészséges, új magyar társadalom építésében. Nem a híveken és az egyházi vezetőkön múlott, hogy ezek a remények meghiúsultak. Olyan struktúra alakult ki hazánkban, amely sok téves döntést, igazságtalanságot, sőt üldöztetést hozott az egyházi életben is. Ez a kényszerhelyzet a társadalom többségét, így az egyházakat is kizárta a szabad elhatározás és cselekvés lehetőségéből. Érthető tehát, hogy a jóakaratú törekvések sorra elbuktak vagy nem tudtak megerősödni. A kialakult új társadalmi rendszer a nemzet egészét sújtotta: a más nemzetiségűeket - elsősorban a német nemzetiségűeket - kitelepítették az országból, sokakat osztályidegennek minősítettek, megfosztottak alapvető emberi jogaiktól, vagyonuktól, otthonuktól, munkalehetőségüktől, gyakran szabadságuktól is. Ennek következtében igen sokan hazájuk elhagyására kényszerültek. Olyan rendszer jött létre, amely a vallás ellen fordult és annak elhalását adminisztratív eszközökkel is siettetni akarta: feloszlatta a vallásos egyesületeket és mozgalmakat; államosította az egyházi iskolákat; megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét; bezáratta a papnevelő intézetek felét; akadályozta a szabad hitoktatást; korlátozta és cenzúrázta az egyházi sajtót; beleszólt az egyházi tisztségek betöltésébe; a papi békemozgalom erőszakolásával megkísérelte a papság megosztását; az iskolákban, a munkahelyeken és a közéletben a materialista, ateista ideológiát érvényesítette. Sok hitéhez hűséges hívő, hivatását végző szerzetes, pap és főpap meghurcolást és bebörtönzést szenvedett, koncepciós perek áldozata lett. Krisztushoz hű keresztények kerültek pusztán hitük megvallása miatt hátrányos helyzetbe. Közülük kiemelkedik Mindszenty József bíboros, aki mint a magyar egyház vezetője, határozottan kiállt a katolikus egyház érdekei mellett. Koholt vádak alapján történt elítélése előre jelezte a magyar katolikus egyház sorsának jövendő alakulását. (folyt.köv.) 1989. július 6., csütörtök 13:47
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »