Rendszerváltás és az MTI

	Kis Újság - modern néplap
München, 1989. július 2. (SZER, Földközelben) - Örvendetes, hogy egyre sokszínűbbé válik a hazai sajtó, és ha a budapestinél lassabban, de vidéken is javul a tömegtájékoztatás. Külön köszöntjük az 1944-ben a nyilasok, majd négy év múlva a kommunisták által betiltott Kis Újságot, amely június elején ismét megjelent. Felelős szerkesztője Ómolnár Miklós, akivel munkatársunk készített telefoninterjút. - Hogy született meg ismét a Kis Újság? - Körülbelül február tájékán merült fel a gondolat, hogy a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt is ismét megindíthatná talán ezt a nagy múltú lapot. A párt örökös elnöke, Pártay Tivadar több kiadóvállalatot is megkeresett, csak hát egy gond volt: a Kisgazdapártnak nem volt és pillanatnyilag most sincs pénze lapindításra. Tehát ezek az kísérletek egészen addig sikertelenek maradtak, amíg el nem jutott egy osztrák-magyar vállalathoz, a PRESS-ART kiadóhoz. Itt láttak fantáziát a Kis Újságban, anélkül is, hogy valamiféle komoly összeget a Kisgazdapártnak le kellett volna tennie az asztalra. Valószínűleg azért láttak ebben fantáziát, mert - felmérve a jelenlegi magyar sajtóterepet - kétfelé csoportosíthatók nagyjából az eddig megjelent lapok. Az egyik felén vannak a különféle értelmiségi rétegkiadványok, a másik oldalon pedig a - néha már szélsőséges - bulvársajtó. A Kis Újság mindig valahol a kettő között állt, egyfajta néplap volt. Talán azért látott benne fantáziát a kiadó, mert egy új néplap mind a mai napig hiánycikknek számít Magyarországon, és a Kis Újság a múltjával összhangban mondern néplap szeretne lenni. (folyt.) 1989. július 2., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A Kis Újságról - 1. folyt.
- Ez napilap vagy hetilap? - A Kis Újság annak idején napilap volt. Ilyen hamar - mert hiszen úgy május első hetében kezdett verbuválódni a szerkesztőség - nem jelenhetett meg napilapként, de a távlati cél az, hogy napilap legyen. Pillanatnyilag hetilapként jelenünk meg, egyelőre 8 oldalon, de július 6-ikától változatlan áron máris megduplázzuk a terjedelmet, és úgy ősz tájékán már szerepel a tervek között, hogy hetente kétszer kerüljön az újságárusokhoz. - Milyen volt a fogadtatása a lapnak? - Minden várakozásunkat felülmúlta. Azt hiszem, a nosztalgia olyan erős volt a Kis Újság iránt, hogy pillanatok alatt hiánycikk lett. - Milyen példányszámban jelenik meg? - Ötvenezres példányszámmal kezdtünk, ebből körülbelül 7-8 ezer került Budapstre, a többi vidékre. A gond az volt, hogy a magyar lapterjesztési struktúra szerint a kis falvakba általában egy-két példányszám kerül egy újságból, s mivel a Kis Újság elsősorban a vidék lapja, ez az egy-két példány sok kis faluban nagyon kevésnek bizonyult. Sokan Pestre vagy a nagyvárosokba kellett hogy utazzanak Kis Újságot venni. - Terjesztésével nincsenek problémák? - Ezt ennyi idő alatt nem tudtuk pontosan felmérni, de vannak bizonyos rossz előérzeteink. Hangsúlyozom, hogy bizonyítékok még nincsenek a kezünkben, de munkatársaink, tudósítóink járják a vidéket, és próbálnak ilyesfajta bizonyítékokhoz hozzájutni. Magyarán: ezek a rossz előérzetek azt sugallják, hogy néhol eldugják a Kis Újságot. Hogy aztán ebben az újságárusok hanyagsága, vagy netán valamiféle sanda politikai szándékú illető tette, nem tudom. (folyt.) 1989. július 2., vasárnap
Vissza »

	- A Kis Újságról - 2. folyt.
A Kis újság nincs kitéve rengeteg újságárusnál, sőt még valami sejteti, vagy talán már bizonyítja is ezeket a sanda szándékokat. A kiadó sok-sok ezer példányban átadatott plakátot a postának. Ezen a következő felirat olvasható: Újra él a Kisgazdapárt, újra megjelenik a Kis Újság. A szerződés szerint a postának ezeket a plakátokat a postahivatalokban ki kellett volna hogy tennie. Nos, néhány postahivatalban látni ezt, de tényleg csak néhányban. Hogy hová lettek ezek a plakátok, azt pillanatnyilag nem tudjuk. - A lapnak a profilját illetőleg gondolom, hogyha nagyobb oldalszámban jelenik meg, az kiegyensúlyozottabb lesz. - Természetesen ezt a nyolc oldalt egyfajta utcára került próbaszámként lehetne talán felfogni. Nagyon örülünk, hogy ezt is ekkora szeretettel és érdeklődéssel fogadta az olvasóközönség. Ahogy mondtam már, egy modern néplapot szeretnénk csinálni. Megpróbáljuk a Kis újság hagyományait felvállalni, amennyire lehet ezeket a XX. század végén, és összeházasítani ezeket egy korszerű lappal szemben támasztott kívánalmakkal. Ez egy olvasmányos néplap szeretne lenni, amelyben közérthető módon élnénk a pillanatnyi magyar sajtószabadság kínálta lehetőségekkel. Olvasnivalót kínálunk politikai értelemben, de szeretnénk a kiskertek gondjaival éppúgy foglalkozni, mint családi problémákkal vagy nevelési tanácsadással is. +++ 1989. július 2., vasárnap
Vissza »