Rendszerváltás és az MTI

	Fónay Jenő heidelbergi nyilatkozata
London, 1989. június 26. (SZER, Magyar híradó) - A hét végén az NSZK-beli Heidelberg mellett tartotta közgyűlésüket a Magyar Szabadságharcos Szövetség és a volt Politikai Foglyok Szövetsége európai szervezetei, amelyek az emigrációban évtizedek óta őrizték az 1956-os forradalom lángját, küzdött céljainak megvalósításáért, a szabad, független Magyarországért. Először hívtak meg hazai vendégeket, és az egység, a közös cselekvés abban is kifejezésre jutott, hogy a februárban Budapesten megalakult Politikai Foglyok Szövetségét testvérszervezetként, elnökét, Fónay Jenőt pedig társelnökként ismerték el. Fónay Jenő a tanácskozáson beszámolt az eddigi munkáról, különös tekintettel a június 16-iki nemzeti gyásznapról, amelynek előkészítésében, szervezésében tevékenyen részt vettek. Arra kértem, hogy előszőr erről szóljon. - Február 19-ikén alakult meg a Politikai Foglyok Szövetsége Magyarországon. Úgy gondolom, természetes, hogy az első és legnagyobb feladatunk az a bizonyos 16-iki kegyeletadás volt. Erre összpontosítottunk szinte mindent. A tagdíjaktól kezdve az emberek érzésein keresztül szinte mindent. Úgy gondolom, hogy jól sikerült, részben a szervezés, részben a gyakorlati kivitelezés. Talán azt mondhatnám, hogy a szervezési munkák során voltak nézeteltérések. Ezek a nézeteltérések a végén kisimultak. Most, ebben a pillanatban úgy érzem, hogy mind a két szervezet, az otthoni két társszervezet - a Történelmi Igazságtétel Bizottság és a Politikai Foglyok Szövetsége - is megnyugodva könyveli el, hogy a közbeni idegességek, a közbeni hangulat a végére lecsillapodott. - Hány tagotok van jelenleg? (folyt.) 1989. június 26., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Fónay Jenő - 1. folyt.
- Bár megfogadtam, hogy erről nem beszélek, de megmondhatom. A tagkönyv kiosztásának napján 1318 tagunk volt. És most talán egy érdekeset mondok: a kiosztás napján 157 új tag jelentkezett. - Említetted már, hogy 1945 után minden politikai üldözöttért síkraszálltok. Eddig közülük nagyon keveset rehabilitáltak erkölcsileg. Jogilag még senkit szinte. - Mondok egy érdekes példát. Ahogy Kádár Jánosnak az ítéletét egyik napról a másikra eltörölték, hát töröljék el a miénket is, már csak azért is, mert ha megállapítjuk azt, hogy koncepciós per volt, akkor nem követhetett el bűnt, akit lecsuktak miatta. Ha megállapítjuk azt, hogy 1956 népfelkelés volt, a nép akarata érvényesült, akkor nem követhettünk el bűnt. Ennélfogva ne rehabilitáljanak bennünket, hanem jogilag, erkölcsileg és mondhatnám azt is, hogy talán anyagilag tegyék helyre a kérdést és intézzék el. Felmerül aztán az a gondolat is, hogy ebben a nehéz helyzetben kérni anyagi rehabilitációt, nem valószínű, hogy erkölcsösnek minősítenek bennünket. Viszont egy másik oldal is van: mindaddig, amíg az egy párt ilyen pazarlásokkal bizonyít, addig nekünk is lehetnek anyagi követeléseink. - És különösen addig, amíg kiemelt anyagi juttatást, nyugdíjat biztosít a hóhéroknak. - Mindenkinek. Akik, ha én nem vagyok hibás, akkor biztos, hogy őnekik kell hibásnak lenni, mert hiszen nem hiba volt, ez bűn volt, a leggyalázatosabb bűn volt. +++ 1989. június 26., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »