Rendszerváltás és az MTI

	Bush Európában - siker és remények (1.rész)
Washington, 1989. június 2. (MTI-Panoráma) - George Bush eheti európai útja kétségkívül elnöksége kiemelkedő - és egyúttal első - igazi sikerét hozta. Ronald Reagan egykori szürke helyettese nem osztja elődjének szilárd konzervativizmusát,és alapjában más egyéniség: a rutinos szinész, de felületes politikus Reagan elsőrangúan ,,adta el,, tanácsadóinak döntéseit. A sok külpolitikai tapasztalattal is rendelkező, belpolitikailag tapasztalt taktikus Bush saját véleményét kívánja érvényre juttatni - ám egyúttal a kompromisszumok embere. Szándékai, egyénisége januári hivaatalba lépésétől eddig a hétig súlyosbodó gondokat okozott az elnöknek: nemcsak a törvényhozásban többségben lévő ellenzék, a demokraták, s velük a sajtó nagy része, hanem sok párthíve és európai szövetségesei is azzal vádolták: feleslegesen húzza el a kül- és a katonapolitika felülvizsgálatát, az óvatosság, amellyel halogatják a választ az Európában oly népszerű szovjet javaslatokra, indokolatlan és káros, hisz Gorbacsov népszerűbb Nyugat-Európában, mint Bush. Bush a jelek szerint végül napok alatt felülvizsgálta a meddőnek bizonyult taktikát és offenzívába lendült. Tanulságos módon végül külügyminisztere, Baker közvetített Bonn és London között a rakétavitában,amely azzal fenyegetett, hogy az ünneplés helyett az ellentétek jellemzik majd a NATO 40. évfordulójának ünnepségeit. A vitát a szőnyeg alá söpörték, egyúttal Bush olyan nagyszabású javaslatokat terjesztett elő az európai hagyományos haderőcsökkentésre, ezen belül amerikai csapatok kivonására, amelyeket az NSZK és a többi szövetséges régen sürgetett és lelkesen üdvözölt. Ilyen előzmények után mondotta el az amerikai elnök szerdai mainzi beszédét, amelyben minden korábbinál nyomatékosabban síkraszállt a kelet-európai országok önrendelkezéséért, demokratizálásáért, a szabad választásokért, a politikai pluralizmusért. A beszéd, amelyben az amerikai elnök a Berlini Fal lebontását, a német egységet sürgette, természetesen különösen jó visszhangra talált az NSZK-ban, ahol a legtöbb az ellenérzés és ellenállás az eddigi amerikai politikával szemben. (folyt.) 1989. június 2., péntek 10:33
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »