Rendszerváltás és az MTI

	Az értelmiség felelőssége a mai Magyarországon - Vitafórum a Politikai Főiskolán (2. rész)
Szerdahelyi István, az Új Fórum főszerkesztője szerint a válságos helyzetből csak invencióval, szaktudással kerülhet ki az ország. Utalt arra a problémára, hogy az értelmiség túlnyomó többsége kivonult a politikai életből. Szerinte a manapság gyakran emlegetett hallgató többség nemcsak a munkásság és a parasztság, hanem az értelmiség széles rétegeit is magában foglalja. Nemeskürty István író-filmesztéta szerint az értelmiség feladata: a lehető legnagyobb tudást megszerezni, és ezt a társadalom hasznára fordítani. Utóbbi azonban a politikai hatalomtól is függ. Felszólalásában utalt az értelmiség által az elmúlt időben elkövetett hibákra, köztük a Pénzügyminisztériumban a pénzügyi diktatúra érvényesülésére, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium elhibázott gyógyszerrendeletére, vagy a vízügyesek erőszakos érdekérvényesítésére Bős-Nagymaros ügyében. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: felvetődik a kérdés, hogy az ilyen döntések részesei az értelmiséghez vagy a politikai hatalomhoz számíthatók-e. Szerinte ezt a problémát alaposabban meg kellene vizsgálni. Radics Katalin, a Társadalmi Szemle szerekesztőbizottságának elnöke egyebek között arról szólt, hogy az értelmiséget a helyének megtalálásában gátolta a politikai intézményrendszer. Problémaként említette meg, hogy a munkásmozgalom és a kelet-európai társadalmak nem voltak képesek megemészteni, feldolgozni az új gondolatokat. Ugyancsak jelentős gond a túlhaladott premisszákból való kiindulás, például az, hogy az értelmiséget kizárólag szövetségesként kerestük. Krausz Tamás történész rámutatott: ideje lenne az értelmiségi-munkás ellentétből valamilyen formában kikerülni. Ez ugyanis a 60-as, 70-es, sőt még inkább az 50-es, 60-as évek terméke, amikor is a politikai hatalom bizonyos tekintetben mesterségesen élezte ezt az ellentétet. Jobb lenne - jegyezte meg -, ha az értelmiség-munkás ellentmondást a mai társadalmi szerkezet alapvető ellentmondásaival hoznánk valamilyen módon összhangba. Az igazi ellentmondások kialakulásában a vízválasztó a tulajdonviszonyok problémája, másrészt gondként jelentkeznek bizonyos bürokratikus apparátusok egyre önállósuló érdekei. Ezek azok az ellentmondások, amelyek egyfelől értelmiségi és munkás, másfelől bizonyos érdekcsoportok között húzódnak meg. Így amikor értelmiség-munkás ellentétek kerülnek felszínre, tulajdonképpen elködösítjük a valós problémákat. (folyt.köv.) 1989. május 17., szerda 20:08
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »