Rendszerváltás és az MTI

	Szovjet szakszervezetek - SzocIndusztrija (1. rész)
Tamássy Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Moszkva, 1989. május 1. hétfő. (MTI-tud.) - A szovjet szakszervezetek szervezeti és működési reformját sürgeti, s azt az átalakítási folyamat egyik kulcskérdésének nevezi május elsejei számában a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija. A szovjet ipar lapja kommentárjában - amelynek szerzője Alekszandr Auzov közgazdász - hangsúlyozza, hogy ,,a legnagyobb tömeget magáénak tudó társadalmi szervezet,, jelenlegi helyzetét őszinte elemzésnek kell alávetni. A pangás, a tespedés időszakában - írja - találó jelzővel illették a szovjet szakszervezeteket: olyan nagymamához hasonlították, aki sokat tesz-vesz a családban, mindenbe belekotnyeleskedik, de végül senki sem hallgat rá. Azóta, hogy a szakszervezetek áttértek az automatikus tagdíjbeszedésre, sokak számára még ködösebbé vált szerepük a társadalomban. A szovjet szakszervezetek a lap értékelése szerint nem feleltek meg vállalt kötelezettségeiknek, a dolgozók érdekeiről való ,,gondoskodás,, átdolgozott szombatokat, indokolatlan túlmunkákat, ünnepnapok áthelyezését vonta maga után. A szovjet szaktanács választási platformjában számos célt tűzött maga elé, de ezek közül egyik sem vonatkozik az önálló tevékenységre, s habár a szakszervezetek készek mindenre vállalkozni, de csak a ,,támogatás, hozzájárulás, elősegítés,, szavak szabta keretek között. El kell ismerni azt a történelmi tényt, hogy a szakszervezetek szovjetunióbeli fejlődése sokkal inkább ,,torckista,, , semmint ,,leninista,, úton haladt. A totális elállamosodás az ,,államszolga,, szerepére kárhoztatta ezt a szervezetet, amely nem a dolgozók érdekeinek védelmében, hanem a nyugalom fenntartásáért, a ,,tömeges támogatás,, imitálásáért munkálkodott - emlékeztet a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija. Utal arra is, hogy a szakszervezetek nem tudnak megbírkózni munkaközvetítési feladataikkal, s nem tudnak mit kezdeni a sztrájkokkal. A munkabeszüntetés szót nem lehet fellelni a szakszervezetek platformjában, s a munkahelyi konfliktusok gyakorlata is azt bizonyítja, hogy szakszervezeti vezetők sehol sem léptek fel közvetítőként, noha a sztrájk és a szakszervezetek szervesen összefonódó fogalmaknak számítanak az egész világon. Ugyanakkor a szovjet szaktanács elnöke a Legfelsőbb Tanácsban sokkal élesebben beszélt a karabah-hegyvidéki eseményekről, mint maga a belügyminiszter - emlékeztet Sztyepan Salajev szélsőséges állásfoglalására a szovjet napilap. (folyt.) 1989. május 1., hétfő 14:17
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Szovjet szakszervezetek - SzocIndusztrija (2. rész)
A lap a továbbiakban megállapítja: szükség van a sztrájktörvényre, s annak elfogadása egyáltalában nem jelentené a munkabeszüntetések ösztönzését, csak szabályozását. S kinek, ha nem a szakszervezetektől választott népi küldötteknek kellene előhozakodniuk egy ilyen tervezettel? - teszi fel a kérdést a cikkíró, emlékeztetve arra, hogy a választási platformban a szakszervezetek a szövetkezetek ,,bűnös,, dolgainak ellenőrzésétől kezdve egészen a kereskedelem felügyeletéig mindennel foglalkoznak, kivéve saját tevékenységi szférájukat. Vonatkozik ez a nyugdíjakra is: szívesen adnának 10-20 rubeles kiegészítést, vagy az inflációhoz szabnák azok növelését, de az új elképzelések változatlanul tartalmazzák a régi korlátokat, melyek szerint a nyugdíjaknak jóval az átlagbér alatt kell maradniuk. Ez valóságos anyagi csődöt jelent az egyén számára - állapítja meg a lap, s a külföldi tapasztalatok tanulmányozására szólít fel. Elég volt a szakszervezeti bürokráciának fizetett dézsmából: a tagságot önkéntesen és tudatosan szabad csak vállalniuk a dolgozóknak - hangsúlyozza a kommentár szerzője s szorgalmazza a szakmák szerinti szerveződés bevezetését, utalva a moszkvai légiirányítók ezirányú kezdeményezésére. A lap véleménye szerint több út is kínálkozik ahhoz, hogy az apparátus érdekei ne kerekedhessenek a tömegek érdekei fölé. Az elemzés szerint a legbékésebb átmenetet a magyar példa jelentené. A lengyel válság tapasztalatai alapján Magyarországon a nyolcvanas évek elején az ,,új szakszervezeti demokrácia,, irányába indultak el, két alternatív képvisleti rendszer kialakításával az egységes szakszervezeteken belül. Ugyanakkor félő, hogy a Szovjetunióban már elszalasztották az ehhez kedvező történelmi pillanatot. A szakszervezetek válsága immár túlságosan mély. Ennek ellenére le kell mondanunk a szakszervezeti hierarchia monopolhelyzetéről, rendkívül nagy szükség van az új szervezeti elvek alkalmazására - állapítja meg a kommentár, majd hangsúlyozza, hogy a demokratikus centralizmus elvét a Szovjetunióban eddig ott is alkalmazták, ahol teljesen indokolatlan volt. Marx egyenesen tagadta, hogy a szakszervezeteknek szüksége van a demokratikus centralizmusra: ,,a centralizmusra épülő szervezet alkalmas a titkos társaságok és szektáns mozgalmak számára, de ellentmond a szakszervezetek lényegének,, - idézi végül a klasszikust hétfői kommentárjában a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija.+++ 1989. május 1., hétfő 14:21
Vissza »