|
|
|
|
Megkezdődött az Országgyűlés ülésszaka (12. rész)
|
Egyrészt a félelem attól, hogy az Alkotmány bizonytalanul megfogalmazott, esetleg utópikus képben éltet tovább egy a múlthoz tapadt társadalomképet, a Szovjetunióban a harmincas évekre kialakult és nálunk az 1948-1949-es évek fordulójától kezdődően átvett szocializmusmodellt, illetőleg a félelem attól, hogy az Alkotmányban rögzítendő politikai rendszer a tekintélyuralmi politikai rendszer lebontódásának egy kezdeti, átmeneti szakaszán megmerevedik, eltorlaszolva az utat a további fejlődés elől, vagy éppen utat nyit a meghaladni kívánt politikai rendszer egyes elemei továbbélésének, esetleg a visszarendeződésnek. Másrészt a félelem attól, hogy az Alkotmány-különösen a magyar államfejlődés ezeréves kontinuitásának elismerésével - az alkotmányfejlődés történeti folyamatosságának biztosításával ,,átlépi,, az 1949-től vagy éppen az 1945-ös évtől számított évtizedeket, és történeti kontinuitás címén valamiféle történeti restaurációra törekszik. E félelmekhez vezetnek vissza azok a kétségek is, amelyeket többnyire úgy fogalmaznak meg: vajon alkalmas-e az idő most az alkotmányozásra? Vajon az átmeneti, szinte naponta átalakuló viszonyok elég biztonságot adnak-e az alkotmányozóknak ahhoz, hogy hosszú távra gondolkodjanak? Vajon a napi megoldások kényszere nem torzítja-e el az alkotmány időtállónak szánt elveit, amelyek mögött így nagyon is rövid lejáratú megoldások bujnának meg? Engedjék meg, hogy ezzel a kérdéssel ezúttal ne foglalkozzak alaposan, még visszatérhetünk rá, ha szükséges. Csak annyit mondanék: ismereteim szerint olyan helyzetben, amely nyugodt és nem feszültségekkel teli, nem ,,átmeneti,, jellegű volt, még aligha fogalmaztak alkotmányt. Az alkotmányok többnyire egy-egy szituációt megoldó eszközként is szerepeltek, nem ritkán éppen konszenzust teremtő eszközként. Elsőrendű nemzeti érdekünk, hogy az alkotmányozás mint konszezunst teremtő - vagy legalábbis kialakulását segítő - folyamat olyan alkotmányt hozzon létre, amely a jövőben a konszenzus fenntartására is képes eszköznek, vagy legalábbis a folyamatos megegyezést biztosító eszköznek bizonyulna. A ,,történelmi kiegyezést,, nem csak megelőzheti az alaptörvény megalkotása, hanem hozzájárulhat megszületéséhez. Feltéve, ha mindenki kész ebben a rendkívül felelősséggel járó munkában a felelősségteljes közreműködésre. (folyt.köv.)
1989. március 8., szerda 15:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
" - Erdélyiné, Gyula, 62-514: Szeretném, amennyiben más néző kérésével ís egyezne kérésem, a Ki fizeti a révészt c. TV-sorozatot szíveskedjenek megismételni.
- 848-441: Nem birom már ki az adás végéig, köszönteni szeretném a Törőcsik művésznőt, akinek hódolója vagyok. Én egy idősebb nagymama vagyok de csodálom őt, még ebben a régi filmjében is. hogy szólnia sem kell, csak a nézésével. Csodálatos. Szeretném Őt köszönteni.
- A folyton folyvást c. műsort ne részletekben adják le, hanem egész filmeket adják le. Pl. úgy mint a Gregory Peck sorozatot. Miért éjjelre kerülnek a jó filmek. Aki reggel kel, az nem tudja megnézni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|