|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Kádár-korszak öröksége
|
(Pártos Gábor) London, 1989. május 2. (BBC, Panoráma) - Politikusok rég bevált receptje, hogy elődeikre hárítják a felelősséget, ha bajban vannak. Grósz Károly esetében ezt nyomós érvek támasztják alá. Kádár János 31 éves uralmának utolsó másfél évtizedében az ország gazdasági helyzete alaposan romlott. Ma élen jár Kelet-Európában az egy főre eső külföldi adósságok százalékarányában, és az immár csak két számjegyben kifejezhető infláció az életszínvonal rohamos romlásához vezetett. Az MSZMP első titkára nem nevezte néven elődjét, amikor a korábbi vezetőségről úgy nyilatkozott, hogy az mérhetetlen erkölcsi, politikai és anyagi károkat okozott a lakosságnak. Persze nyilvánvaló volt, hogy elsősorban Kádár Jánosra utal, és annak legközelebbi munkatársaira, kortársaira, akik azóta kikerültek a Politikai Bizottságból. A hierarchia alsóbb szintjére is kiterjedtek a menesztések, és hat miniszteri tárca is másnak jut a közeljövőben. Magyarország gazdasági és társadalmi bajaiért másokat okolni azonban - csak a dolog egyik oldala. De mi történjék azokkal, akiket felelősség terhel a jelenlegi helyzet miatt? Demokratikus rendszerekben politikusok azzal fizetnek hibáikért, vagy balszerencséjükért, hogy nem választják meg őket újra, erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy lemondjanak, vagy erre a közvélemény, vagy az ellenzék kényszeríti őket. A sztálinista diktatúrákban - különösen ha valamilyen okból a vezetőség példát akar statuálni - valódi, vagy vélt bűneik miatt pert indítanak ügyükben. Magyarország ma átmeneti szakaszban van. Az egypártrendszerből útban - legalábbis azt remélik - valamiféle demokratikus pluralizmus felé. Tegnapi beszédében Grósz Károly kizárta perek lehetőségét a jövőben. Amikor leszögezte, hogy politikai hibákért soha többé nem fogják megengedni az ilyen fizetséget, nyilvánvalóan a konstrukciós perekre utalt, melyek áldozatai ügyében már folyik, vagy kilátásba van helyezve a felülvizsgálat. Amikor azonban Grósz Károly kifejezésre juttatta, hogy ellenzi a pereket, egyúttal azokra az egyre szaporodó követelésekre is reagált, melyek volt vezetők személyes felelősségre vonását elengedhetetlennek tartják. A Magyar Függetlenségi Párt például afféle becsületbíróságok létesítését javasolja, melyek szabadságvesztésre nem hoznának ítéletet, de megfoszthatnának mondjuk nyugállományú funkcionáriusokat anyagi- és egyéb kiváltságaiktól. Ez az indítvány egyelőre nem talált különösebb visszhangra, a gomba módra szaporodó más, független politikai csoportosulások körében. Többen a felelősségre vonás más módszereit szorgalmazzák. Például azt, amire már volt is példa, hogy a választók vonják meg a mandátumot képviselőjüktől, ha elégedetlenek vele. A jelenlegi kommunista vezetőség Magyarországon - noha a felelősséget kész áthárítani elődjeire - nemcsak a perek gondolatától idegenkedik, a felelősségre vonás dolgában sem akar túlságosan mélyre nyúlni. Grósz Károly ehelyett - úgy tűnik - hajlandó elfogadni ma már a demokratikus alternatívát, azaz hogy az urnáknál dönthessék el: megtagadják-e a választók a hatalmat egy olyan párttól és vezetőségétől, mely nem tartja be ígéreteit? Ez természetesen csalásmentes és szabad választásokat előfeltételez, melynek bekövetkezte felől a magyar ellenzéknek egyelőre komoly kételyei vannak. Ami magát Kádár Jánost illeti: Grósz Károly szerint nehezen tudja megemészteni a jelenlegi változásokat, gyenge egészségi állapotában. 1987 szeptemberében az Országgyűlésen beismerte milyen felelősség terheli az ország gazdasági problémái miatt, de meg volt győződve arról, hogy ettől még hivatalában maradhat. 9 hónappal később felmentették pártvezetői tisztségéből, és csak a címzetes pártelnöki funckiót tölti be. - A magyar gazdasági válság a Kádár-korszak örökbe hagyott morális és társadalmi problémái. Kit terhel a felelősség, és legyen-e felelősségre vonás? A vita - mint Pártos Gábor elemzéséből is kiderül - még korántsem ért véget. +++
1989. május 2., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|