Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › április 03.
1989  1990
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
SZER, Magyar híradó, Kasza László:

Április 4.

"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."

Az angol-magyar viszony

London, 1989. április 29. (BBC, Kerekasztal) - A kelet-európai
országokban folyó változások többrétűsége miatt a nyugati
közvélemény figyelme hol egyik, hol másik ország felé fordul. A
héten Angliában úgy tűnt, hogy most Magyarország került a figyelem
előterébe.
    
    Rövid látogatásra jött Londonba Pozsgay Imre államminiszter az
ősszel sorra kerülő " Magyarok" című nagy kiállítás és
eseménysorozat előkészületének beindítására. Erre a célra a
pénzadományokat is sarkalandó a Barbican kulturális centrumban
fogadást rendeztek. Ezen Margaret Thatcher brit miniszterelnök is
megjelent, rövid, fesztelen és spontán beszédet mondott különös
elismeréssel illetve a magyarokat.
    
    "Magyarországnak különleges rendeltetése van" - mondta a brit
miniszterelnök. - "Ez derül ki történelméből és elsősorban a II.
    
    világháború utáni történelméből. Nyilvánvaló, hogy a magyarok
szeretik a szabadságot, s a magyarság minden kétséget kizáróan új
utat tör Kelet-Európában a szabadság felé."
Eddig az idézet, s ezen felül Pozsgay Imrének a szerepét is mintegy
várakozáson felül kiemelte.
    
    Könnyed hangvétel. Angliában a beszédekben általában úgyszólván
kötelező alkalmat adni a közönségnek a derültségre.
    
    A mellette álló Pozsgay Imréhez fordulva azt mondta a jól működő
piacgazdaság megvalósítására utalva: "Pozsgay úr láthatja, hogy mi
meg tudjuk csinálni. Meg lehet csinálni, tehát Ön is képes lesz
erre, és akkor Gorbacsov is azt mondja majd: ha Pozsgay úr meg
tudja csinálni, akkor mi is meg tudjuk csinálni."
Eddig az idézet, ugyanakkor megértem Margaret Thatchert, hogy
Anglia Magyarországot minden tőle telhető módon segíteni fogja.
    
    Úgy tűnhet, hogy egy viszonylag fesztelen alkalmat fontos politikai
állásfoglalásra használt fel, egyben mintegy Pozsgay Imre jelentős
szerepét is hangsúlyozva. Hogyan értelmezzük ezt? Milyen
reményekkel kecsegtet ez Magyarország számára? - Erről beszélget a
mai kerekasztal társaság: Schöpflin György, a londoni egyetemen a
politikai tudományok tanára, Krassó György, a londoni Magyar
Október Sajtószolgálat szerkesztője és munkatársuk, Siklós István,
aki jelen volt a fogadáson.
    
    Elsőként talán azt a kérdést vetném fel: mi vezethette a brit
miniszterelnököt arra, hogy így kiemelje Pozsgay Imre szerepét,
vagy pusztán egy vendégnek kijáró udvarias gesztusról volt szó?
    
    Siklós István?
    
    - Nem hiszem, hogy a vendégnek szóló udvariasságról van szó.
    
    Történelmi jelentőségűnek tekintem a beszédet. Nem csak azért, hogy
milyen súlyos szavakat mondott Margaret Thatcher Magyarország
mellett, Magyarország érdekében, és hogy ezek a szavak nem pusztán
szavak, azt már az angol miniszterelnök bizonyította, amikor
megkönnyítette Magyarország kapcsolatát a Közös Piaccal. Ez
kétségtelenül Anglia érdeme, hogy Magyarországnak a kapcsolata a
Közös Piaccal rendezettebb és jobb, mint korábban volt, tehát ezzel
a segítségével bizonyította, hogy azt, amit a Barbican központban
elmondott, az nem udvarias és biztató szó volt, hanem komolyan vett
támogatásról biztosította Magyarországot. De történelmi jelentőségű
a beszéd azért is, amilyen összefüggésben elhangzott.
    
    Gondolnunk kell arra, hogy az estet, ezt az eseményt tulajdonképpen
Lord Rothermere nyitotta meg. Az a Lord Rothermere, akinek a
nagyapja Magyarországért oly sokat tett 62 évvel ezelőtt. Úgyhogy a
beszéd mindenképpen az angol kormánynak, a miniszterelnöknek a
nagyon komolyan vett gondolatait fogalmazta meg, és ő
Magyarországot támogatásáról biztosította, úgyhogy ez igen-igen
jelentős.
    
    - Schöpflin György?
    
    - Egyetértek Siklós Istvánnal abban, hogy itt sokkal többről volt
szó, mint egy vendégnek szóló udvariasságról, bár természetesen az
is szerepet játszott, s ahogy ezt az egészet tulajdonképpen
teljesen rendhagyó hetet átgondolom, és az ember csak bámulni tud
azon, hogy Thatcher asszony mit mondott ezen a fogadáson. De ahogy
ezt átgondolom, valami kezd rémleni bennem, hogy itt sokkal többről
van szó. Itt nem csak Magyarországról van szó. Lehetséges, hogy itt
valami olyan valaminek látjuk az előjátékát, hogy Margaret
Thatchernek a stratégiája tulajdonképpen Európa egyesítésére megy,
a kettészakított Európa egyesítésére, és Magyarországon látja a
legnagyobb lehetőséget arra, hogy a demokrácia bevezetése folytán
újból lehet egyesíteni Európát, és így ő úgy fog szerepelni -
Thatcher asszony - a történelemben, mint aki tán a legtöbbet tett
az iránt, hogy egy egységes Európa létrejöjjön. Szerintem ezért
tette ezeket a szimbolikus és valódi gesztusokat Pozsgayval
szemben, Pozsgay iránt és Magyarország iránt, hogy ezt aláhúzza
nyomatékosan, és azt hiszem, elég sikeresen is ebből szempontból
nézve.
    
    - Krassó György?
    
    - Gondolom, hogy Thatcher asszony el sem ment volna arra a
Barbicanban rendezett fogadásra, hogyha ezúttal pusztán csak
udvariassági kérdésről lenne szó. Nem is várták őt ott, és váratlan
volt a megjelenése. Hogy nem pusztán udvariasságról van szó,
mutatja az is, hogy Pozsgay Imre aznap délután háromnegyed óra
hosszat tárgyalt vele és hosszan tárgyalt az angol
külügyminiszterrel is, jóllehet egyik sem volt szoros
összefüggésben a Barbicanban megrendezett fogadással és az őszi
magyar fesztivál megnyitójának szervezésével. Azt nem tudjuk, hogy
mit tárgyalt a külügyminiszterrel. Arról, hogy mit tárgyalt a
miniszterelnök asszonnyal, arról mondott néhány szót, de azt sem
biztos, hogy a legfontosabbakat mondotta el.
    
    Tehát biztos, hogy itt valóban egy nagyon fontos folyamatról van
szó. Én is azt hiszem, hogy Anglia fokozott Kelet-Európa felé
fordulásáról, de ami én számomra a legfontosabb volt ebben, az az
egyesek szerint nem is teljesen szándékolt kijelentés...Vannak,
akik azt mondják, hogy a miniszterelnök asszony néhány pohár bort
felhörpintett a beszéde előtt. Pezsgőt - bocsánat! Pezsgőt,
bocsánat nem voltam ott.
Mindenképpen, ahogy azt mondta, hogy "Pozsgay úr! Ha mi
megcsináltuk, ön is meg tudja csinálni", ez egy nagyon
nagyjelentőségű, szándékos, vagy véletlen elszólás, mert végül is
Pozsgay Imre csak egy államminiszter e pillanatban, de mintha ezek
a szavak a súlyáról többet sejtetnének.
    
    - Abban, amit mondott, hogy itt két különböző kérdéscsoport van:
az egyik az, amit most mondott Krassó György, hogy így Pozsgaynak
az államminiszteri és esetleges jövőbeni szerepe, és a másik az,
amit Schöpflin György említett, hogy itt egy sokkal tágabb
nemzetközi összefüggésről van szó. Most ennek kapcsán először is
gondoljátok, hogy itt az angol politikának a változása az amerikai
álláspontot is képviseli Thatcher ezzel egyrészt, és másodszor,
hogy valamiképpen jelen pillanatban azért mégis csak Nyugat-
Németországnak vannak a legfontosabb gazdasági kapcsolatai ezekkel
az országokkal? Na, most, próbálja-e ezt ellensúlyozni esetleg
Margaret Thatcher? Hogy látjátok ezt?
    
    - Lehetséges, hogy erről van szó. Az angol politika mindenképpen
megváltozott Kelet-Európára vonatkozóan. Éppen Margaret Thatcher
miniszterelnöksége alatt változott meg. Ez abból a felismerésből
táplálkozik, azt hiszem, hogy Európához tartozik Anglia, ami
korábban nem jellemezte az angol politikát, és abból a
felismerésből, hogy voltaképpen a Szovjetunióval szemben a közép-
európai népeket támogatni kell, meg kell nyerni őket Európa,
Nyugat-Európa számára mintegy le kell választani a Szovjetunióról.
    
    Gondolom, hogy ez a politikai elgondolás kiteljesülése
tulajdonképpen annak, ami a Pozsgay látogatás idején történt.
    
    - Nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a mostani brit kormány
politikája tulajdonképpen az Egyesült Államok álláspontját
képviseli Európában. Ezt csak nagyon áttételesen lehet látni. De
valahogyan azt kezdem érezni a brit külpolitikában, és egyébként
nemcsak a brit külpolitikában, hogy kezd kibontakozni egy új
Európa-kép, ami azért különbséget tesz Európa és az Egyesült
Államok között. Lehet, hogy ezzel sokkal erősebben képviseli az
európai érdekeket, és esetleg negligálja az amerikai érdekeket.
    
    Na most, ebből a szempontból az nagyon érdekes volt, hogy mind
Thatcher asszony, mind Pozsgay Imre európai távlatban beszéltek,
hogy Európa ez, Európa az..., Pozsgay arról, hogy fel kell
csatlakozni - mármint Magyarországnak - Európához. Thatcher
asszony, hogy Magyarország úttörő szerepet játszik az
európaizálásban.
    
    - Én lényegében nem is erre utaltam, hanem tán arra, hogy van némi
ellentét azért most például Anglia és Nyugat-Németország között
éppen a NATO-kérdésben, és ez nagyjából hasonló ahhoz, ami az
Egyesült Államok és Nyugat-Németország között fenn áll. Nem látsz
itt összefüggést egy ilyenfajta politikai állásfoglalásra,
állásfoglalás változtatásra?
    
    - Azt hiszem, itt a következőről van szó: Nagy-Britannia
álláspontja a NATO-val kapcsolatban az, hogy azért a nyomást fent
kell tartani, mert nyomás nélkül - mármint a Szovjetunióra és a
Varsói Szerződés tagállamaira helyezendő nyomás nélkül - nem lesz
meg az a változás, amely kívánatos a brit és a többi nyugat-európai
kormány szemszögéből nézve. Ami a nyugatnémet kormányt illeti, brit
álláspont szerint - és egyébként ez egyezik az amerikaival -
túlságosan gyengék és még majdnem mindent elfogadnak, ami Keletről
jön, mert - s ez az én saját véleményem - Nyugat-Németország az
egész Közép- és Kelet-Európát Kelet-Németországon keresztül látja.
    
    Tehát majdnem mindent hajlandó elfogadni, ha az Kelet-
Németországnak valamiféle előnyt hoz.
    
    - Ha szabad még ehhez hozzátennem azt, hogy ezzel tökéletesen
egyet lehet érteni, amit Schöpflin György mondott, csak még az is
megjegyzendő, hogy tulajdonképpen Margaret Thatchernek és az angol
kormánynak az elsődleges célja az, hogy most megszüntesse a csatlós
viszonyát ezeknek az országoknak a Szovjetunióval. Tehát ez a fő
cél, és nyilvánvaló abból, amit Pozsgay Imre mondott Londonban,
hogy Magyarországnak is az a szándéka, hogy függetlenebbé váljon a
Szovjetuniótól, és hogy Nyugat-Európához tartozzon. A BBC-nek adott
interjújában is említette ezt Pozsgay, hogy voltaképpen Európához
akarnak tartozni, az európai mércét és értékrendet akarják
Magyarországon is kötelezőnek tekinteni. Még a Nagy Imre
újratemetése kapcsán is felmerült ez az óhaj, ez az igény Pozsgay
Imrében, hogy igen is nekünk Nyugat-Európához kell tartozni.
    
    - Általában közben van valami elsőrendű és egy másod- és egy
harmadrendű megfontolás, és amikor valaki valamit csinál, és ebben
a tekintetben azért én legalábbis úgy érzem, hogy Angliának és az
Egyesült Államoknak mindig is volt némi fenntartása azért a
németekkel szemben, és amennyiben Nyugat-Németország már Kelet-
Németország révén is és egyébként is egy nagyon nagy befolyásra
tenne szert Kelet-Európában - például Lengyelországban és
Magyarországon -, akkor ez esetleg kellemetlenül érintheti az
Egyesült Államokat.
    
    - Egész biztos, hogy ez így van, ahogy mondod, és ettől eltekintve
is úgy gondolom, hogy nem valószínű, hogy ez a folyamat
magyarázható lenne Angliának vagy akármelyik európai országnak a
törekvésével olyan megfogalmazásban, mintha ez szemben állna -
előbb erről volt szó, hogy a Szovjetunióval szemben támogatnák
Magyarországot -, és még kevésbé, mint hogyha ez szemben állhatna,
mintha ez szemben állna az amerikai törekvésekkel.
    
    Az a folyamat, ami Magyarországon most lefolyik, és az, ahogyan
Pozsgay Imre itt beszélt, meg az, ahogyan Horn Gyula éppen most
nyilatkozott, hogy ez teljesen és tökéletesen elképzelhetetlen-e
egy mögötte álló valamiféle nemzetközi megegyezés nélkül, én
legalábbis úgy gondolom, és nem hiszem, hogy ez a folyamat a
Szovjetunió - persze a gorbacsovi Szovjetunió - akarata ellenére
volna.
    
    - Most visszatérve arra a kérdésre, hogy Nyugat szempontjából -
egyrészt a sajtó szempontjából, másrészt a közvélemény és
harmadsorban pedig a politika szempontjából - az egyes kelet-
európai országok azok hol előtérbe kerülnek, tehát hol a jó oldalra
kerülnek, hol átkerülnek a rossz oldalra. Na, most, Magyarország
jelen pillanatban nagyon is a jó oldalon van, s így időben nagyon
meglepően sokak számára Románia is nagyon jó oldalon volt a 60-as
években, és most Románia messze lecsúszott a pokol felé. Na, most,
hogy látjátok ezt, ezeket a változásokat a Nyugat szempontjából?
    
    - Hát ennek van egy viszonylag bonyolult magyarázata, amit lehet
leegyszerűsíteni tulajdonképpen arra, hogy a nyugati államok -
mármint Európában - soha nem fogadták el teljesen Európa
kettéválasztását Jalta után. Azonban hosszú ideig teljesen
tehetetlenek voltak e tekintetben, és ezt úgy próbálták levezetni,
hogy amikor egyik vagy másik közép- vagy kelet-európai államnál rá
lehetett fogni, hogy ott reformerek vannak, ott valamiféle
reformfolyamatról van szó, és ehhez csak az kellett, hogy az ottani
pártvezetőség azt mondja, hogy mi reformerek vagyunk - ezt a nyugat
azonnal elfogadta.
    
    Gheorgiu Dej a 60-as évek elején mondta, hogy hát nem hogy mi
reformerek vagyunk, de mi ellenezzük a szovjet külpolitikát és mi
független külpolitikát akarunk, azonnal 1963-64-től a Nyugat
felkarolta Romániát. Jóval később, 10-12 évvel később, már 70-es
évek derekán Edward Gierek azt mondja - ma ismételten mondják, hogy
én vagyok a reformer, mire mindenki azt mondja, hogy tényleg Gierek
a reformer, fel kell karolni, óriási mennyiségű pénzt ömlesztenek
Lengyelországba. És. mi lett a vége? Tudjuk, hogy mi lett a vége.
    
    Inkább itt arról van szó, hogy a Nyugat nem hajlandó tüzetesen
megvizsgálni, hogy mi is történt ezekben az államokban, és azok,
akik annak idején közülük tüzetesen megvizsgálták, és kimondták,
hogy ez nem így van és itt esetleg hátrányos, hogy ha most a Nyugat
ezt így értékeli, ezzel nem nagyon törődtek. És most, ebben a
helyzetben azonban Románia óriási öngólt lőtt tavaly - körülbelül
egy évvel ezelőtt -, amikor bejelentették a szisztematizálást,
vagyis a falurombolást, és erre a Nyugat felfigyelt, felszisszent,
hogy mi is történik Romániában. Mi történt a liberális Romániában?
    
    Majdhogynem egyik napról a másikra rájöttek Nyugaton, hogy igen,
hát Romániában egy nagyon gaz zsarnokság uralkodik, és ezzel
kapcsolatban láthattuk e héten azt a teljesen hihetetlen beszédet,
amelyiket az angol trónörökös, Károly herceg mondott a
falurombolással kapcsolatban.
    
    - Igen, valóban voltak bal-ítéletek (sic!), ami a nyugat-európai
országokat illeti Délkelet-Európát szemlélvén. De azt hiszem, hogy
ez most nem balítélet, ami most történik, mert Magyarország valóban
olyan helyzetbe került, hogy meg tudja valósítani azokat a
terveket, amelyek a többpártrendszer bevezetését és a Nyugat-
Európához való fölzárkózást célozzák. Úgyhogy én nem értek egyet
Schöpflin Györggyel, abban, hogy ez balítélet lenne - a mostani
helyzetfelmérése Nyugat-Európának. Ami Ceausescut illeti, itt sem
balítéletről van szó: végre igazi mivoltában mutatkozik Ceausescu,
illetve igazi mivoltát tükrözi a nyugati sajtó és a nyugati
közvélemény, beleértve ezt az egészen rendkívüli, valóban példa
nélkül álló Károly trónörökös-beszédet Ceausescu ellen.
    
    - Elnézést! Szeretném tisztázni, mert én sem értek egyet azzal,
hogy én most balítéletet mondtam volna Magyarországról, Romániáról,
hanem épp ellenkezőleg! Nem, itt inkább arról van szó, véleményem
szerint, hogy a nyugati sajtó és a közvélemény hozzáállása
esetleges, nem megalapozott, hanem tévhírekből, téveszmékből és
álreményekből táplálkozik, és tulajdonképpen ezt akartam
megbírálni, és teljesen egyetértek azzal, hogy most végre rájöttek,
hogy igen, az, ami Magyarországon történik, az nagyon fontos, és
ami Romániában történik, az teljesen elítélendő.
    
    - Ezek a balítéletek differenciálási politika néven ismertek
Amerikában, és azt jelentették, hogy megjutalmazzák azokat a kelet-
európai országokat, amelyek jobb bizonyítványt hoznak haza, vagyis
hát vagy emberi jogok tekintetében, vagy a gazdasági reformok
tekintetében a Szovjetunió politikájához és a többi kelet-európai
ország politikájához képest előbbre mutatóak. Tényleg, szinte
komikus vagy groteszk, hogy mennyire nem jöttek be ezek a nyugati
jutalmazások, hogy - mint ahogy említette még korábban Schöpflin
György és Siklós István ugye - éppen Romániát, Lengyelországot és
egy időben Csehszlovákiát mindig akkor dicsérték, amikor utána
gyorsan kiderült, hogy éppen valamilyen nagy csőd felé haladnak.
    
    Még Magyarországot is hozzátehetnénk a sorhoz, hiszen hosszú időn
keresztül a gazdasági csodáról hallottunk, amit ugye Kádár János 20
évi lassú vagy kislépések politikájával is csak odáig tudott
eljuttatni, hogy Magyarország csődbe jusson. De én is remélem
azonban, hogy most kivételesen nem lesz ilyen eredménye ennek a
Nyugat dicséretének, és hogy Magyarország valóban még talán
messzebb is fog menni ezen az úton, mint ahogy ezt a Nyugat vagy
legalábbis a nyugati újságok elvárják.
    
    - Mostan még tényleg az a kérdés, hogy ti mit találtatok
különlegesebbnek, érdekesebbnek abban a beszédben, amit Pozsgay
Imre elmondott a sajtótájékoztatóján, ami a követségen volt?
    
    - Én ott két dologra emlékszem. Az egyik az, hogy felmerült a
kérdés, azt hiszem a kérdésre adott válasza volt, hogy voltaképpen
mi történt Kecskeméten, és miért nem szakadt ketté az MSZMP. És ő
erre azt válaszolta, hogy ehhez még korai, mert hogyha most
szakadna ketté az MSZMP, akkor egy légüres tér keletkezne, és abba
a légüres térbe mindenféle nemkívánatos képződmények jönnének
létre.
    
    Feltételezem, hogy ebben a különféle autoriter, sztálinista
dogmatikus csoportosulásokra utalt. S a másik, hogy hangsúlyozta,
hogy legnagyobb veszély a robbanás. Tehát hogy a közvélemény
elégedetlensége felhalmozódik úgy, hogy egy időn belül már nem
lehet semmiféle intézményesítéssel lefékezni, és akkor nem (...) az
a tagolódás, amelyet most Magyarország átél.
    
    - Nekem a legfőbb talán az volt, hogy milyen őszinte volt Pozsgay
Imre, hogy minden kérdésre milyen nyíltan és szókimondóan
válaszolt. De a legmegkapóbb gondolat, ami elhangzott a
sajtótájékoztatón az volt, hogy Pozsgay Imre olyan pártot szeretne,
olyan Magyar Szocialista Munkáspártot, amelynek nincsen
ideológiája, amely nem ateista és amely egy jó és gyakorlati
programmal rendelkezik Magyarország jövőjének a biztosítására. Ezt
én nagyon lényegesnek és fontosnak érzem, hogy ez a törekvés él
Pozsgay Imrében.
    
    - Azt hiszem, hogy tényleg ezek voltak a legfontosabbak, amit
Schöpflin György és Siklós István mondott. De meg kell jegyezni,
hogy ennek a robbanásnak az elkerülésével kapcsolatosan nagyon
érdekes volt, hogy Pozsgay szinte a politikai pluralizmust és a
többpártrendszernek a szükségességét magyarázta ezzel. Ezt én azért
szeretném kiemelni - mármint azzal, hogy amint ő mondotta, -, hogy
amennyiben nincs sajtó, ahol az emberek érzései és problémái és
feszültségei nyilvánosságra kerülnek, ha nincsenek pártok és
mozgalmak, ahol ezt elmondhatják, akkor a felnövekvő és összegyűlő
indulatok robbanáshoz vezethetnek. Mint tudjuk a magyar
politikaiszóhasználatban a robbanás forradalmat jelent.
    
    Én ezt azért tartom nagyon fontos megnyilatkozásnak, mert én is úgy
érzem, hogy nagyon sok minden Magyarországon azért történik, hogy
ezen a katasztrofális gazdasági helyzetben, amikor ugyan
Magyarországról csupa jót lehet hallani és tényleg nagyon-nagyon
sok jó is történik, de ugyanakkor az emberek óriási többségének
most a legfontosabb problémája, hogy zuhan az életszínvonal, és egy
félelem él - legalábbis barátaim szerint - otthon az emberekben,
nem feltétlen abban az ötvenezer értelmiségben, aki hát minden nap
gyűléseket tart, hogy mit hoz a holnap.
    
    - Nem gondoljátok, hogy itt ez a robbanás, amiről tényleg szó van,
ez valójában egy mumus? Tehát, hogy nem egy valódi veszély.
    
    - Mind a kettő lehet! Lehet egyben mumus es egyben lehet egy
valódi veszély is, és hogy egy valódi veszélyt használnak
mumusként. De szerintem ez egy valódi veszély, és egyre nehezebb
lesz valahogyan elhitetni ezzel a társadalommal, hogy itt már
tényleg egy olyan kormányzat van hatalmon, ami a jót akarja és
becsületesen akarja kormányozni a nemzetet.
    
    - És ezért is fontos Pozsgaynak a londoni tárgyalássorozata, ezért
fontos Margaret Thatchernek a beszéde, hogy Magyarországot
támogatni fogják, gyakorlati módon fogja támogatni, és talán ezt a
robbanást is el lehet kerülni, hogyha kellő nyugati támogatást kap
Magyarország.
    
    - Azért én még egy nagyon fontos dolgot kiemelnék a Pozsgay Imre
által elmondottakból, bár szeretném gondolatjel között elmondani,
hogy én nem voltam ezen jelen, mert kérelmem ellenére nem kaptam
bebocsáttatást a londoni magyar követségre, de hangszalagról
hallottam, amit mondott. Ez pedig - gondolom - az volt nagyon
fontos ebben, hogy azt mondotta váratlanul, hogy úgy gondolja, hogy
most a demokratikus átalakulásnak nagyobbak az esélyei, mint
korábban, mert most sokkal jobb a nemzetközi helyzet, mint 1848-49-
ben, valamint az 50-es években voltak. Ez egy félreérthetetlen
utalás arra, hogy Pozsgay Imre a saját politikáját az 1956-os
forradalom politikáját Nagy Imre politikájának folytatásaként
kívánja értékelni vagy értékeltetni.
    
    - Nem (...), annak hangsúlyozása, hogy ne legyen robbanás. A
robbanás veszélyének meglengetése bizonyos értelemben esetleg
Pozsgay politikája is lehet éppen amiatt, hogy a pártot egységben
akarja tartani olyan értelemben, hogy nem akarja felbomoljék, hanem
inkább, hogy egységben kerüljön ő ennek a pártnak az élére.
- Ő egy új pártot akar tulajdonképpen. Abból, amit elmondott ez
derült ki, tehát egy egészen más pártot, mint amilyen eddig volt.
    
    Tehát nem egy kommunista pártot, nem egy Magyar Szocialista
Munkáspártot, hanem egy demokratikus pártot akar formálni a Magyar
Szocialista Munkáspártból.
    
    - Úgy tűnik, hogy Pozsgay Imre, aki különben nagyon óvatos és
nagyon megfontolt politikus, egy valami kis hazárdjátékot vállal.
    
    Tehát halvány jelét is érzem ebből a politikából, hogy ő a
kommunista pártot bizonyos értelemben legyengíti - a Magyar
Szocialista Munkáspártot -, amennyiben egy teljes szakítást követel
tőle nagyon helyesen a múlttal, és még azt is hozzátette, hogy
ennek személyi következményeit is le kell vonni, vagyis meg kell
szabadulni azoktól, akik a múltat képviselték. Hát én nem tudom,
hogy Pozsgay Imre hogy látja, szerintem majdnem az egész
párttagságtól kellene ebben az esetben a pártnak megszabadulnia.
    
    Viszont utána ezt a pártot - vagy pedig éppen előtte - át akarja
venni, és tényleg egy új párttá formálni.
    
    Egy valamit lehetne azért megkérdezni Pozsgay Imrétől, hogy ez a
párt, amelynek rokonszenves, liberális, helyenként hát thatcherista
célkitűzései lesznek - legalábbis ez következik mindabból, amit
Pozsgay Imre mondott, valamint még sok más vezető politikus is mond
ma Magyarországon, hogy mi lesz ebben a pártban a specifikusan
szocialista.
    
    - Sajnos lassan lejár az időnk, úgyhogy ezen a ponton búcsúzom is
hallgatóinktól Schöpflin György, Siklós István és Krassó György
nevében. +++
    
    


1989. április 29., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER hallgatói telefonok:

"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara. - FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez

890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD