|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Fővárosi ünnepség
|
München, 1989. március 15. (SZER, Magyar híradó) - Micsoda nap, mondta mellettem egy idős bácsi és sírt. 40 évet vártam rá, fiam, hogy igazi ünnep legyen március 15-e. És még ez sem az igazi, mondhatná valaki, hiszen 1848 egyetlen követelése sem, valósult meg. Igaz az egyik, igaz a másik mondás is. Ez a március 15-e 40 éve a legszebb, legszabadabb volt Budapesten, de szabad - mindenki tudja - mégsem volt. Viszont vidám volt, emelkedett volt, és egy magabiztos tömeg jelentette be igényét: itt mi vagyunk az urak. De menjünk sorjában. Délelőtt 11 órakor, amikor a Múzeum kertben elkezdődött a hivatalos ünnepség, amelyen a rendőrök becslése szerint 30 ezren vehettek részt, már megtelt a Március 15-e tere. Mert két ünnep volt ma Budapesten: a hivatalos az MSZMP - vel, a KISZ-szel, a Kisgazda- és a Szociáldemokrata Párt egyik csoportjával, a Hazafias népfronttal, a Münnich Ferenc társasággal - hogy csak néhányat említsek -, és volt a független mozgalmaké, szám szerint 22. Vígh Károly, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság vezetője megokolta, hogy miért nem fogadták el a közös ünneplés javaslatát. - Nem feledjük - mondta -, hogy az elmúlt években a rendőrség őrizetbe vételekkel, gumibotokkal akadályozta meg a tüntetést. Majd, ha a jognak asztalánál mindenki egyformán foglal helyet - akkor együtt ünnepelünk - tette hozzá. Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetsége ügyvivőinek egyike kiegészítette a gondolatot nagy sikert aratott beszédével. - Végre önmagunk akarunk lenni, a magunk útját akarjuk járni - hangsúlyozta. - Tavaly ilyenkor még a kádárista hatalom utolsó rugdalódzásaként letartóztatott ellenzékieket és 56-osokat. Erre még többen vonultak fel, mint addig. A hatalom engedett, ma már március 15-e nemzeti ünnep. Követeljük, hogy október 23-a, népünk dicsőséges forradalmának emléknapja is nemzeti ünnep legyen. Filó Sarolta a Magyar Demokrata Fórum részéről Petőfivel figyelmeztetett: csupán meg vannak tágítva rajtad a láncok, de nincsenek eltörve. Ezek a rövid, jól felépített beszédek igazi március 15-ikei hangulatot keltettek a Petőfi-szobornál. Tartalmuk és a transzparensek pedig arra figyelmeztettek, hogy itt igazi, komoly politikai esemény zajlik. Az Erzsébet-hídon fehér alapon óriási fekete betűkkel a következőt olvashattuk: Független Magyarországot! További transzparensek: Lengyel-magyar barátság! Szabadságot Václav Havelnak! Igazságot 56- nak! Aztán tovább: Iván, nincs honvágyad? Hátra a lenini úton! Egy másik jelszó: Rátok már nem szavazunk, csillaghullást akarunk! Aztán ez: Még egyszer azt üzente - Petőfi után szabadon. Az MSZMP nem alternatíva. Petőfidesz - ez persze a Fideszek transzparense volt. Más: Nem akarunk fehérterrort, de vöröset sem. A munkást nem kell őrizni. Pártatlan televíziót! Le a rendőrállammal! Végül csupa szám: 48 plusz 18 plusz 56 - egyenlő 301?! \ Az imént említett beszédek elhangzása után lassan megindult a tömeg a TV épülete felé. Békésen, derűsen, énekelve. Rendőrök? - sehol, a mellékutcákban sem. Néhányan csak a közlekedést irányították, hajtókájukban nagy kokárdával és olyan udvariasan, hogy az ember szinte nem értette: hát ilyenek is tudnak lenni? Legkésőbb ma be kellett látnia mindenkinek, ha a rendőrök nem provokáltak volna tüntetések alatt az elmúlt esztendőkben, mindegyik békés lett volna. A tévé lépcsőjén folyt a találgatás: vajon hányan vagyunk? Itt a tévé lépcsőjén, amikor várunk arra, hogy az egész tömeg megérkezzen, két évvel (...) főrendező dr. Dalos György volt, akkor hány résztvevő, (...) hányan lehettek itt körülbelül? Ezen a szabálytalan téren, ami a Petőfi-szobrot körülveszi a környező országban mindegy, hogy (...) százezernél nagyobb tömeg volt, barátaink jelezték, hogy például a Duna-korzón és a Fórum szállodáig (...), ezért tudtunk olyan lassan elindulni. Filó Katalin áll mögöttem. - Véleménye szerint hányan vannak itt? _ - 120 ezren szerintem. Abból gondolom, hogy az erdélyi tünetesnél sokkal-sokkal többen lehetnek. Nézz körüli Minden utcában tolonganak. Szomorú vagyok, mert a Magyar Demokrata Fórum transzparense még ide se ért. - Én nem tudnám megmondani, hogy hányan voltunk. A rendőrök százezer embert saccoltak. Lehet, hogy pár ezerrel több, lehet, hogy pár ezerrel kevesebb volt. Szilágyi Sándor, az egyik rendező így jelentette be a következő aktust: és most nézzék meg, mi az, amitől ezek ennyire féltek. Tartsd magasra a televízió legfelső lépcsőjén fehér alapon zöld kiírás: Szabad Magyar Televíziót! ' Óriási taps. Ki tudja, mi tetszett jobban: az, hogy kifejezte a nép az igényét a tévére, vagy az, hogy nevetségessé tették ezek a kisgyerekek a hatalmat? Ezután Cserhalmi György, az ország egyik legnépszerűbb színésze olvasta fel a 12 pontot: Mit kíván a magyar nemzet? Mikor volt a legnagyobb taps, amikor a szovjet csapatok kivonulását követelte, vagy amikor azt, hogy adják meg a becsületet 1956-nak? Nem tudom, de a hangulat izzott szavai nyomán. Csengey Dénes író következett a Magyar Demokrata Fórum részéről. Kitűnő beszéde a nap egyik csúcspontja volt. A TV épülete elől a Kossuth térre, a Parlament elé vonult a tömeg. Itt Filó Katalin köszöntötte a transzparensek alatt érkező csoportokat. Először egyperces néma csendet kért azok emlékére, akiket az ÁVO-sok agyonlőttek itt a téren 1956. október 25-ikén. Soha nem tudtam, hogy a csend ilyen megrázó tud lenni. Orbán Viktor a Fidesz részéről beszélt elsőnek. Kérdezte: szabadok vagyunk-e, ha itt vannak a szovjet csapatok? Kérdezte: demokrácia van-e, ha 40 éve nem volt demokratikus választás? Az ő generációja - mondta -, amely 1956 után született, nem hisz azoknak, akik eddig mindig csak becsapták. Kis János, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről kijelentette: a szocializmusnak nevezett rendszer fölött a történelem kimondta az ítéletet. A nemzet békés átmenetet követel a demokráciába. Hosszú menetelés következett ezután a Kossuth-szobortól a Bem ;'. szoborhoz. Fantasztikus látvány volt, ahogy szinte egy órán át vonult a tömeg át a Margit hídon. Itt Fónay Jenő a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nevében mondott megható beszédet, majd Bába Iván ecsetelte Közép-Kelet-Európa szomorú helyzetét és helyezte el ebben a magyart. Az ünnep, a független ünnep a Himnusz és a Szózat eléneklésével ért véget délután. Végül kétszavas mérleg: csodálatos volt. +++
1989. március 15., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|