 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
 |
Budapesti hangulatjelentés
|
München, 1989. március 14. (SZER, Mai nap - esti kiadása) - Kislány
kérdezi a mamájától a Petőfi szobornál: hol vannak a piros zászlók?
Azok nem pirosak voltak, hanem vörösek - oktat a mama és semmi
közük március 15-hez. Rövid szünet, aztán hozzáteszi: de az
egész országhoz sem.
Taxisofőr mondja: - Látja uram, most végre Magyarországon érzem
magam, magyar zászlók vannak.
A város valóban piros-fehér-zöld zászlóerdővé változott. A
kabáthajtókákban kokárda, Kossuth-, vagy koronás címer, a lányok
hajában, az autók antennáján nemzeti színű pántlika. Igazán külső
jeleként minden feltétele megvan annak, hogy évtizedek után egy
valóban fesztelen, vidám, boldog március 15-ikét ünnepeljen az
ország. De valóban minden feltétele?
A ma délutáni nemzetközi sajtókonferencián inkább az aggodalom
kapott hangot, igaz elsősorban a külföldi újságírók részéről, mert
a független csoportok képviselői töretlen derűlátást mutattak. Az
amerikai AP hírügynökség tudósítója emlékeztetett arra, hogy tegnap
hét bombariadó volt az országban, ma pedig megfenyegették Pozsgay
Imrét, hogy lelövik Győrben, ahol ünnepi beszédet mond. A Fidesz,
az MDF és az SZDSZ képviselői változatlanul úgy gondolták,
bizonyára vannak olyanok, akik nem akarnak demokratizálódást, akik
meg akarják állítani ezt a folyamatot - erejük nem is lebecsülendő,
hiszen fegyverük is lehet -, de ezúttal a kormány és a független
Szervezetek célja más és más meggondolásból ugyan, de közös:
zavartalan ünnepséget akarnak mindketten. De hogy nem minden megy
zavartalanul, azt egy fiatalember bejelentése tette kézzelfoghatóvá
a külföldi újságírók számára. Közölte, hogy nem tudja szétosztani a
holnapi, beszédek szövegét a külföldi újságírók között, mert a
sokszorosítónál azt mondták neki: rendőri utasításra a független
szervezetek nyomtatványait nem szabad sokszorosítani.
Hát így, kétségekkel, de azért még mindig a békés ünnepbe vetett
reménnyel várják az ünnepet Budapesten, ahonnan Kasza László
beszélt. +++
1989. március 14., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|