|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Kádár János beszédei
|
Washington, 1989. február 19. (Amerika Hangja) - Az elmúlt hetekben budapesti politikai körökben meglepő módon újból kérdésessé tették, hogy 1956-ban Magyarországon ellenforradalom volt-e vagy pedig egy kommunista rezsim elleni népfelkelés? Ezt követően olyan vélemények is. elhangzottak és joggal, hogy a kérdéssel kapcsolatban magát, az MSZMP elnökét, Kádár Jánost kellene szóra bírni, elvégre ő csak tudja, hogy mi történt Magyarországon, hiszen az események egyik főszereplője volt. A kérdés tisztázása érdekében nem vártuk be, hogy "Kádár János megszólaljon, vagy, hogy ő is tanúvallomást tegyen a történelmi igazság után kutató albizottság előtt. Átlátogattunk a washingtoni kongresszusi könyvtárba, hogy belelapozzunk néhány, közel 33 évvel ezelőtti kiadványba és az annak idején elhangzott nyilatkozatok szövegébe, amelyek ha nem is teljes, de némi képét adnak arról, hogy 56-ról hogyan vélekedett az MSZMP volt főtitkára.* Most röviden ízelítőt adunk mind abból, amit a kérdéssel kapcsolatban a könyvtárban olvastunk. Mint ismeretes Pozsgay Imre államminiszter pár héttel ezelőtt rádió nyilatkozatában népfelkelésnek minősítette az 1956-os magyarországi fejleményeket. Pozsgay nem mondott újat. Kádár János már több mint három évtizeddel ezelőtt ennél jóval messzebbre ment, amikor nemcsak népi felkelésnek, hanem népünk dicsőséges felkelésének minősítette az 56-os eseményeket. 1956. november elsején a szabad Kossuth Rádiónak adott nyilatkozatában, amikor bejelentette az MSZMP megalakulását Kádár a következőket mondotta: - Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi uralmat. Kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs és nem lehet szocializmus. E súlyos harcokban azok a kommunisták, akik eddig is harcot vívtak a Rákosi önkényuralom ellen, számtalan igaz hazafi és szocialista óhajának megfelelően elhatározták, hogy új pártot alapítanak. Az új párt egyszer és mindenkorra szakít a múlt bűneivel. Pozsgay a népfelkelés kifejezést használta 1956-ra. Kádár népünk dicsőséges felkelésére utalt, mivel annak idején bensőségesebben azonosította magát azoknak a napoknak a törekvéseivel. Másrészt a dicsőséges jelző nyilvánvalóan jobban megfelelt egy kevésbé cinikus és a mainál romantikusabb korszak retorikájának. És Kádár az események tüzében mielőtt még elhatározta, hogy áruló lesz, vagy mielőtt még rákényszerítették, hogy áruló legyen nyilvánvaló és érezhető megilletődéssel kommentálta az októberi napokat. Korabeli feljegyzések szerint jó ideig saját felesége sem tudta, hogy átállt az oroszok oldalára. Kádár a továbbiakban gondosan gyűjtögette és tanulmánykötetekbe foglalta beszédeit és nyilatkozatait. Könyveiben azonban főképpen az érdemel igazán figyelmet, ami azokból kimaradt'. Több, mint 400 oldalon megjelent Szilárd hatalom, független Magyarország című kötete 1959-ben már nem tartalmazta a népünk dicsőséges felkeléséről mondott pártalapító beszédét, ami annál is sajnálatosabb, mivel azt manapság vita tárgyává tehetné a Münnich Ferenc Társaság is. Kádárnak október 30-iki nyilatkozata is kimarad a kötetéből, és hogy szavait is idézzük leszögezte: - "Munkáspártjaink! Dolgozó testvéreink! Kedves elvtársak! A mély felelősségtől áthatva, hogy a testvérharc további vérrontásaitól megmentsük népünket, dolgozó tömegeinket kijelentem, hogy azokban a döntésekben, amelyekben a minisztertanács elnöksége' ma határozott a magyar dolgozók pártjának elnöksége, minden egyes tagja egyet értett. Én a magam részéről kijelenthetem azt is, hogy az előttem szólottakkal Nagy Imre, Tildy Zoltán, Erdei Ferend, ismerőseimmel és barátaimmal, általam nagyra becsült és tisztelt honfitársaimmal teljes mértékben egyet értek". A Szovjetunióban jó ideje megindult egy második, desztalinizálási folyamat, valamivel később megindult a debrezsnyevizálás is, ugyanúgy, ahogy Magyarországon a Rákosi korszak egyes aspektusairól már jóideje lerántották a leplet és a jelek szerint újabban egyesek erőfeszítéseket szeretnének tenni a Kádár-korszak fehér foltjainak feltárására is. A nyugati lapok budapesti tudósításaiból azonban az derült ki, hogy még ma is akadályokba ütközhet egy ilyen jellegű erőfeszítés. Egyesek elhamarkodottnak minősítették Pozsgay vélekedését", holott Kádár már több mint három évtizeddel ezelőtt nagyobb ékesszólással ugyan azt állította, amit a közelmúltban Pozsgay. Hasonlóképpen a Központi Bizottság a többpártrendszer fenntartásokkal és úgynevezett szocialista alapokon való bevezetésével kapcsolatban hozott döntése sem jelenthet sok újat. Mivel Kádár János már 1956. november 14- én, tehát a szovjet hadsereg bevonulása után még 10 nappal is azt hajtogatta a Budapesti Központi Munkástanács küldöttségéhez intézett beszédében, hogy: -"Többpártrendszert akarunk! Szabad és becsületes választásokat"! Jó három évtizeddel később tehát a jelek szerint végre az is megvalósulhat, amit Kádár eredetileg akart. Ugyanebben a beszédében Kádár János Nagy Imre miniszterelnök sorsáról is nyilatkozott, amikor igyekezett megindokolni, hogy miért vették őrizetbe a miniszterelnököt, amikor a jugoszláv követségről kilépett: -"A szóbanforgó autóbusz utasait személyi biztonságuk érdekében nem szállították lakásukra. A kormány joggal feltételezhette, hogy az országban rejtőzködő ellenforradalmár elemek provokációhoz folyamodnak, megölik Nagy Imrét, hogy aztán a közvélemény előtt a magyar kormányt tegyék felelőssé ezért a gyilkosságért. Pár nappal korábban, november 11-én tett rádió-nyilatkozatában Kádár még így beszélt: -"Nekem, aki miniszter voltam Nagy Imre kormányában teljes nyíltsággal meg kell mondanom, hogy személyes meggyőződésem szerint sem Nagy Imre maga, sem politikai csoportja nem akarta az ellenforradalmi rendszert tudatosan elősegíteni". 1956. november 26-án Kádár János már fenyegetőleg, bűnöket kezdett emlegetni Nagy Imrével kapcsolatban, de a miniszterelnöknek és elvtársainak még mindig emberséges eljárást ítélt. -"Megígértük, hogy"Nagy Imre és barátai irányában nem szándékozunk bírói úton fellépni a múltban elkövetett bűneik miatt. Még akkor sem, ha utóbb azokat maguk is elismerik. Mi megtartjuk ezt az ígéretünket". Kádár csak 1957 elejétől kezdte gyűjtögetni a beszédeit, holott a történelmi igazság megkövetelné, hogy korábbi nyilatkozatai is napvilágot lássanak éppen azok, a legfontosabbak, amelyeket a döntő napokban tett. A kis országnak századunkban rendkívül sokba került a kommunisták uralma. 1919-ben pünkösdi királyságukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a világ közvéleménye a magyarok ellen fordult és megnyirbálták országuk területét. Magyarországot Hitler utolsó csatlósaként könyvelték el a második világháború után. A világ közvéleménye előtt a kis országnak egyetlen erkölcsi tőkéje maradt, az 56-os forradalom. Erre alapozhatja jó hírét, rokonszenvet ezzel kelthet és kelt ma is világszerte. Ez az, amit Nyugaton és Keleten soha nem felejtenek el. Ez az, amiért Moszkva szabadabb kezet engedélyezett a magyaroknak sorsuk irányításában. Mindenki tisztában van azzal, hogy a sztálinizmus ellen fegyverrel rendkívüli kockázatot téve, a rettenetes túlerőnek fittyet hányva, elsőként a magyarok szálltak szembe. Ha forradalmuk el is bukott, már annak idején beláthatatlan következményekkel folyt le. A kommunisták alatt szinte megingott a föld, a jóhiszeműek és félrevezetettek megundorodtak, a karrier-vadászokban kétely támadt, hogy jó lóra tettek-e, a világ minden kommunista pártjában erjedés indult. Magyar forradalom nélkül aligha lenne Mihail Gorbacsov. A magyarok nem érdemlik meg, hogy forradalmuk ügyét nevetséges vitatárgyává tegyék, és nem érdemlik meg, hogy 1956 örökségét pár tucat kiöregedett pártember régi hazugságának igazolására herdálják el. +++
1989. február 19., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|