Rendszerváltás és az MTI

	Nagy Imre és társai temetése
(Elizabeth Thomas) Köln, 1989. február 17. (Deutschlandfunk) - Nagy Imre volt miniszterelnöknek, az 1956-os forradalom kiemelkedő egyéniségének holttestét exhumálják, majd ezt követően nyilvános temetés keretében helyezik immáron örök nyugalomra. Vésziné Nagy Erzsébet, az 1958. június 16-án kivégzett politikus lánya kapta ezt az ígéretet az Igazságügyi Minisztérium illetékeseitől. Az exhumálásra márciusban vagy áprilisban kerül sor. Munkatársunk Budapesten kereste fel Nagy Imre lányát és Gyenes Juditot, Maléter Pál özvegyét: - A ma 62 éves Vésziné Nagy Erzsébet 30 éven keresztül mély hallgatásba burkolódzott. A törékeny, elegáns asszony Budapesten egy munkásnegyedben lakik. A kicsiny lakás szinte minden szegletében egy-egy fénykép, könyv és személyes tárgy őrzi Nagy Imre emlékét. Erzsébet 1956. november 23-án látta utoljára édesapját, amikor a jugoszláv nagykövetségről a szovjet parancsnokságra vitték a politikust. Szót váltani már nem tudtak. Nagy Imrét harcostársaival és a hozzátartozókkal Romániába deportálták. Erzsébet is köztük volt. A politikai foglyokat külön szállásolták el. Nagy Imre csupán egyszer találkozhatott unokájával, Erzsébet fiával. A sors nem adta meg, hogy az apa fogságában találkozhasson a lányával. A Budapesten lefolytatott per, majd a kivégzés után - Nagy Imrét 1958. június 16-án akasztották fel - súlyos nélkülözések időszaka következett. Erzsébet újságíró volt, férje történész. Mindketten elvesztették állásukat. Vészi János gyári munkásként kereste meg kenyerét, és tartotta el családját. 1962-ben véget ért a családok kollektív büntetésének időszaka. Erzsébet férje a Pedagógiai Intézet tanácsadója lett. Munkatársunk a beszélgetés során megkérdezte, hogy Nagy Erzsébet lánykorában miért nem szorgalmazta édesapjának exhumálásat, illetve méltó körülmények között történő eltemetését. Erzsébet a következő választ adta: - Édesapám halála előtt nem nyújtott be kegyelmi kérvényt. A végsőkig kitartott meggyőződése mellett, és ennek szellemében akartam cselekedni. Éppen ezért sohasem követeltem, hogy a hatóságok tudomásomra hozzák nyugvóhelyét, vagy hogy exhumálják és temessék el újra édesapámat. Mindamellett ezeket alapvető emberi 'jognak tartom - emelte ki Nagy Imre lánya. A budapesti Igazságügyi Minisztérium illetékesei két nappal ezelőtt léptek érintkezésbe Erzsébettel, hogy az exhumálás és a temetés részleteiről tárgyaljanak. A kivégzett politikus lánya decemberben tudta meg hivatalosan - amit már eddig is sejtett -, hogy édesapját harcostársaival együtt a rákoskeresztúri Újköztemető 301-es számú parcellájában földelték el. A hatóságok azt is megígérték, hogy az ötezer négyzetméter nagyságú parcellát rendbe hozzák, és az ott nyugvókat polgári temetés keretében helyezik örök nyugalomra. Ez a bizonyos 301-es parcella a hatalmas temető legtávolabbi részén található teljesen elhanyagolt állapotban. Szinte járhatatlan út vezet ide, ahol az állatkertben elpusztult állatokat is elásták, legalábbis ezt állítja dr. Tari Ferenc, a magyar börtönök főigazgatója. Az exhumálásra márciusban vagy áprilisban kerül sor. A szakértők ekkor fogják azonosítani az elhunytak földi maradványait. A szakembereken kívül csak a legközelebbi hozzátartozók lesznek jelen, így Nagy Erzsébet és rajta kívül Maléter Pálnak, Nagy Imre honvédelmi miniszterének, Gimes Miklós újságírónak, Losonczy Géza államminiszternek és Szilágyi Józsefnek, a volt miniszterelnök tanácsadójának közvetlen családtagjai. Losonczy és Szilágyi a börtönben halt meg, az államminiszter 1957 decemberében, a tanácsadó 1958 áprilisában. A hátramaradottak kérésére a temetéssel egy időben helyezik el az ötvenhatos forradalom áldozatai emlékművének alapkövét. A temetés időpontja még bizonytalan. Nagy Erzsébet kérését - hogy a temetést édesapja kivégzésének 31. évfordulóján tartsák - az illetékesek - elutasították. Munkatársunk azt is szerette volna megtudni, hogy Nagy Erzsébet szorgalmazza-e édesapja rehabilitálását. - Nem - hangzott a kategorikus válasz. Erzsébet utalt arra, hogy nyugati történészek szerint Nagy Imre kivégzése előtt kijelentette: azok, akik kivégezték, ne rehabilitálják őt. Most fordulat van - mondta Erzsébet -, véget ért a Kádár-korszak. Ez a fordulat édesapjának és harcostársainak történelmi elismeréséhez fog vezetni. Ha a változások során a nép által is elismert legitim erők gyakorolják a hatalmat, akkor el tudja képzelni a rehabilitálást. Majd hozzátette: Akkor ez már nem rehabilitáció, hanem történelmi elismerés. Az a meggyőződésem, hogy az újratemetés az első lépés, egy jelentős politikai lépés, ami ötvenhat újraértékeléséhez fog vezetni - hangsúlyozta Nagy Erzsébet. Gyenes Judit, Maléter Pál özvegye teljesen másként reagált, mint Nagy Imre lyánya. A ma 55 éves asszony is súlyos nélkülözéseken ment keresztül. 1962-ig alkalmi munkákból tartotta el magát. Ma könyvtárosként dolgozik Budapesten. Gyakorló katolikus lévén egyházi temetést szeretett volna férje számára. Kétszer is - 1963- ban és 1983-ban - kérvényezte az exhumálást és a temetést, de mindkét alkalommal visszautasították kérését. Sokáig nem is hitte el, hogy kivégezték a férjét. Aztán a szörnyű gondolat kínozta, hogy nem tudja, hol van a sír. Éppen ezért a hatóságokhoz fordult. Maléter Pál Nagy Imrével ellentétben kivégzése előtt kegyelemért folyamodott. Gyenes Judit meg van arról győződve, hogy férje erre a lépésre csupán az iránta való szeretetből szánta el magát. Gyenes Judit a 301-es parcella másik három halottjának hozzátartozóival együtt azt szeretné, ha a temetés június 16-án lenne. Maléter Pál özvegyének az a kívánsága, hogy mindenkit ezen a napon temessenek újra, akit 1956 után végeztek ki, akik a 301-es parcellában nyugodnak, és akiknek családja is ezt kívánja. Minden valószínűség szerint háromszáznyolcvan 1956 után kivégzett politikai fogoly ideiglenes nyugvóhelye lett ez a 301-es parcella. Gyenes Judit számára a Nagy Imre-féle kormány rehabilitálásának első lépése lenne az újratemetés. Az ő véleménye szerint a hatóságok ezt nem meggyőződésből engedélyezték, hanem csupán azért, hogy hírüket növeljék Nyugaton. Gyenes Judit számára mindenesetre mellékes a rehabilitálás kérdése. "Magyarország már elismerte, hogy férjem hős volt. Nekem elég az, hogy a nép ezt gondolja" - tette hozzá. +++ 1989. február 17., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »