|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
A válságról
|
-----------
München, 1990. október 27. (SZER, Magyar híradó) - Kasza László:
- Ma reggel telefonra ébredtem: fiam egyik osztálytársának anyja telefonált sírva, hogy a leánya negyed magával várakozik Szentendrén a blokád feloldására. A pénzük elfogyott, magyarul nem tudnak, nem engedik hazautazni őket -, pánik. Hát ez az a vendégszeretet a demokratikus Magyarországon, amelyről Ön olyan sokat és lelkesen beszélt nekünk Kasza úr? Túszként kezelik a gyerekeinket? - kérdezte az aggódó anya.
Aztán, ha már felkeltem, ránéztem a lábtörlőre dobott hétvégi Süddeutsche Zeitungra; a címoldalon a lezárt Lánchíd, belül helyzetleírás, amelyből kikövetkeztethető a tanács: a németek ne látogassák egyelőre legkedveltebb kelet-európai turista célpontjukat, Magyarországot. Bizonytalan a helyzet, még nagyon fiatal a demokrácia.
Arról már itt a szerkesztőségben értesültem, hogy nyugati kormányok szólítják fel - hol nyilvánosan, hol diplomáciai úton - a magyart: biztosítsa állampolgáraik hazautazási lehetőségeit. Arról is tudunk, hogy haza igyekvő külföldieket tettlegesen bántalmaaztak a blokád fenntartói.
Rögzítsük először: kockán külföldi hírnevünk, veszélyben az irányunkban eddig mindenütt megnyilvánuló rokonszenv. Persze, azonnal és egylélegzetre tegyük hozzá: ez nem jelentheti, hogy sommásan el kell ítélni a szállítási dolgozók akcióját. Nem kell taxisofőrnek lenni ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a benzin árának 70-75 százalékos felemelése egy kisvállalkozó számára, aki családjával együtt él ebből: az autóból, amelyért éveken át dolgoztak. Még csak azt, hogy esetleg szakmát kell változtatni ha nem bírja a megterhelést -, hogy tiltakozik, kiútat, megoldást keres? - Természetes.
Akár törvénytelen blokáddal? Nem helyeslem - de megértem. Mindig csak másodszor érthető az áremelésben legjobban érintettek: a szállítási vállalkozók elkeseredése.
Akkor tehát a kormány hibás, amely felemelte a benzinárakat? Korántsem. Sőt: ez volt az egyedüli megoldás. (folyt.)
1990. október 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A válságról - 1. folyt.
|
Arról, hogy fokozatosan kellett volna emelni, hogy jobban elő kellett volna készíteni - lehet vitatkozni, bár ennek a vitának kimenetele már csak a következő hasonló helyzetben gyümölcsöztethető, de az alaptétel világos.
Ezt a kormányt azzal bízta meg demokratikus választáson a szavazók többsége, hogy vezesse át a csődbe jutott tervgazdálkodási rendszert a piacgazdaságba. Ebben a folyamatban az energiakérdés akkor is fontos, ha nem lenne most - vele párhuzamosan - olajválság.
Az eddigi szállító: a Szovjetunió képtelen, vagy nem akarja teljesíteni szerződéses kötelezettségeit. Így kénytelen a kormány valutáért a szabadpiacon vásárolni. Ott pedig ez az ár. Csak zárójelben: bár ez aligha vigasztaló, még mindig olcsóbb, mint a legtöbb nyugat-európai országban.
A kormánynak tehát cselekednie kellett - legfeljebb azon gondolkozhatott, hogy szétossza-e az olajár jelentette megterhelést a társadalom minden rétege között, vagy azokra hárítsa, akik használják az olajat. Ez utóbbit választotta - szerintem: igazságosan.
Rögzítsük tehát harmadszor: hogy a kormány intézkedése lényegében helyes, elkerülhetetlen volt. Tudom: most lesz, aki nekem szegezi a kérdést, hogyan lehet egyszerre igaza az egymással homlokegyenest ellentétes álláspontot képviselő fuvarozóknak és a kormánynak?
Úgy gondolom, ez az, amit - sok minden más mellett - meg kell tanulnunk a demokrácia játékszabályainak alkalmazásánál. Gyakran előfordul, hogy saját szempontjából több ellentétes nézetet képviselő félnek egyszerre van igaza. Ekkor kell olyan megoldást keresni, hogy a közérdek az egyéni érdek lehető legkisebb megszoríátásával érvényesüljön - ez most a feladat.
Ne gondoljuk hogy megoldhatatlan, voltak már demokráciákban nagyobb, nem egyszer hónapokig tartó sztrájkok okozta válságok - gondolok az angol bányász- vagy vasutas-sztrájkra, illetve a New York-i szemetesek hosszú munkabeszüntetésére.
Persze egy különbség mégis csak van: ezek egészséges gazdasággal rendelkező, működőképes demokráciák - a miénk: egyik sem. Ezért most, a demokrácia első igazi megpróbáltatásának napjaiban talán nagyobb együttműködést várt volna el az ember a parlamenti pártoktól. (folyt.)
1990. október 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A válságról - 2. folyt.
|
Gondolok itt a kormány részéről az ellenzék előzetes, nem csak tájékoztatására, hanem konzultálására - és arra, hogy az ellenzéki pártok nem próbálják kihasználni a válsághelyzetet politikai pecsenyesütésre.
Az előbbi mulasztást már nem lehet jóvátenni, csak megjegyezni egy későbbi esetre - az utóbbit azonban igen. Ehhez mindenekelőtt az SZDSZ-nek kell tudatosítani: magatartása - hogy óvatosan fogalmazzak: félreérthető volt. Azt a látszatot keltette, mintha nem a válság megoldását, hanem a kormány megdöntését tekintené fő feladatának.
Hangsúlyozom: ez volt a látszat. Melyek a közvetlen teendők? Az eddigi gondolatfuttatásból egyesnesen következnek. Először: azonnal biztosítani kell a külföldi állampolgárok zavartalan kiutazását az országból. Nemcsak hírnevünknek tartozunk ezzel, ha nem akarunk dél-amerikai banánköztársaságok vagy afrikai, közel-keleti diktaturák szintjére süllyedni a világ szemében, hanem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinknek is.
Másodszor: a blokád szervezőinek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ne csússzanak ki ellenőrzésük alól az események, ne engedjék, hogy olyanok férközzenek soraikba, akik - akár erőszakos cselekedetekkel, akár túlzott követelésekkel - olyan szintre viszik az akciót, amelyet ők sem akartak. Továbbá: ki kell jelölniük azokat a megbízottjaikat, akik tárgyalhatnak nevükben. Nem ismétlődhet meg a tegnapi eset, hogy senki sem bízta meg képviseletükkel azokat, akik állítólag nevükben kötöttek egyezséget. Az ilyen akciók komolytalan benyomásukat keltik az amúgy nagyon is komoly ügyben harcolóknak. Végül pedig: gondoskodniuk kell a közellátás, egészségügy biztosításáról, valamint a közbiztonság zavartalan fenntartásáról, mert könnyen eljátszhatják a társadalom velük rokonszenvező rétegének bizalmát.
Harmadszor: a kormánynak alternatív megoldásokat kell kidolgoznia, amelyeket felajánlhat a holnapi tárgyalásokon. Amennyiben lehetetlen lenne visszavonni az áremelést, annyira rossz lenne az is, ha nem keresne enyhítő intézkedéseket az áremeléstől legjobban sújtottak gondjainak mérséklésére. +++
1990. október 27., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|