|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
- A Wallenberg - 1. folyt.
|
Lényegében hasonló okfejtés jellemezte a Fidesz képviselőjének, Németh Zsoltnak a beszédét. Határozottan kiállt a nemzetiségek disszimilációs joga mellett, ugyanakkor ezek politikai konzekvenciáit is szükségképpen elfogadandóknak és elfogadhatóknak nyilvánította, így a többségtől való elszakadást, az önrendelkezést. Nem így Vígh Károly, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság küldötte, aki az államalkotó nemzet, tehát a többség, valamint a mellette és benne élő kisebbségek kapcsolatát bizonyos fokig függőségi viszonyban képzelte el. Szesztai András, akit a Magyar Demokrata Fórum delegált a megbeszélésre, aforisztikusan fogalmazta meg szervezete, vagy nevezzük talán így, pártja, kisebbségvédelmi és nemzetiségi programját: közösség minden magyarral és egyenlő jogokat minden magyar állampolgárnak. Az ülésen egyesek szerint jellemző módon az MSZMP bár kapott meghívót, de nem képviseltette magát. Ugyanakkor Balogh Gábor személyében ott volt a Kereszténydemokrata Néppárt küldötte és Hanh György a szociáldemokratáktól. Mindekettőjük szereplése eléggé különös benyomást keltett és általában arra engedett következtetni, hogy a pártok nemcsak távol állnak valamiféle kisebbségi program kialakításától, de egyenesen e problematika lényegét, történeti eredetét és politikai jövőjét sem igen érzékelik még. Hogy mennyire nem lehet, sőt nem szabad az általánosságok szintjén megrekedni, azt az az elementáris hatású bejelentés tükrözte leginkább, mely szintén itt a mai ülésen hangzott el, s mely szerint a kerepestarcsai vezetés elrendelte a helybéli cigányság kitelepítését. Az itt élő cigányoknak e határozat értelmében maguknak kell nyomorúságos lakhelyeiket lerombolniuk, majd Nógrád megye kihaló félben levő falvaiba fogják áthelyezni őket. A kerepestarcsai eset jól példázza azt a sürgősséget, mely a kisebbségvédelem jogi garanciáit immáron elodázhatatlanokká teszi, így a jelenlevők közös állásfoglalással tiltakoztak e diszkriminatív akció ellen. +++
1989. szeptember 23., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|