|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Menekültügy - nemzetközi jog
|
---------------------------- Washington, 1989. szeptember 5. (Amerika Hangja) - Európai szerkesztőségünk mikrofonjánál Benedek Gábor, aki arról tudósít, mit szól a nemzetközi jog a keletnémet disszidensek ügyéhez: Az NSZK-ban feszült izgalommal figyelik, hogyan próbálnak Nyugatra menekülni az NDK lakosainak zömükben fiatal ezrei és ezrei Magyarországról. Akad nyugatnémet tévénéző, aki a Budapestről és a magyar-osztrák határról érkező képriportok láttán szinte nem hisz a szemének. Igaz is: képzeljük el, hogy valaki - mondjuk - 5 évvel ezelőtt sci-fi novellát ír, és abban elmeséli: 200 ezer NKD-beli turista megy nyaralni Magyarországra, és ezek közül sok ezren elhatározzák, hogy nem térnek haza, hanem ha másképp nem megy, üres kézzel, egy szál ruhában Ausztrián át elvándorolnak az NSZK-ba. És ebben részben cselekvő, részben azzal, hogy szemet huny, segíti őket a Magyar Népköztársaság kormánya. Pár éve azt mondták volna egy ilyen mesére, hogy ostobaság. De most pontosan ez történik, és nemcsak a nyugati világ tévéműsorai számolnak be nap mint nap az ügyről, hanem természetszerűen az NSZK sajtójának kommentátorai, vezércikkírói szintén rendkívüli figyelmet szentelnek a példátlan népvándorlás problematikájának. A vezércikkírók általában meghajtják az elismerés zászlaját a budapesti kormány humanitárius magatartása előtt. (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Menekültügy - nemzetközi jog - 1. folyt.
|
Ezzel kapcsolatban kiemelik: a magyar kormány emberbaráti hozzáállásával megszegi a Kelet-Berlinnel kötött útlevél- és vízumügy- megállapodást. Egyes kommentátorok azt is megjegyzik: a magyarok ezzel kockázatot is vállalnak, hiszen egy ideje feszültség jellemzi Budapest és Bukarest, valamint Budapest és Prága viszonyát, s most a magyar kormány a Honecker-rezsimet is magára haragítja, úgyhogy mintegy keletnémet-csehszlovák-román arcvonalféle alakul ki Budapesttel szemben a KGST, a varsói paktum testvérének mondott közösségének kebelében. Akad olyan cikkíró is, aki azt hangoztatja, hogy voltaképpen az NSZK és az NDK közt felmerült nézeteltérésről van szó, és Magyarország közvetítő szerepet játszhatna Kelet-Berlin és Bonn között. És van borúlátó szerző, aki attól tart, a kezdeti budapesti humanitás és türelem elenyészhetnék, ha Moszkvából eléggé erélyesen rászólnának a magyar illetékesekre. A mostani menekültáramlat Németországból Németországba irányuló népvándorlás problémája azonban nemcsak politikai, hanem messzemenően jogi jellegű is. És e tárgyhoz most hozzászólt a kérdés egy neves nyugatnémet szakértője, Deitrich Rauschnigg professzor, a göttingai egyetemen a nemzetközi jog tanára. A tudós a Frankfurter Allgemeine Zeitung nevű újság közölte cikkében megállapítja: Budapest dönti el, mi történjék azokkal a keletnémet turistákkal, akik Magyarországra utaztak, és nem hajlandók visszatérni az NDK-ba. És a magyar kormány döntését Budapest nemzetközi jogi kötelezettségeihez kell szabni. A magyarok 1969. június 20-ikán útlevél- és vízumügyi szerződést kötöttek a keletnémetekkel. Ennek a szerződésnek van egy bizalmas záradéka, amelyet kifejezetten nem szántak nyilvános közzétételre. E záradék első pontja így szól: mindegyik szerződő fél illetékes szervei garantálják, hogy a másik állam polgárai ne utazhassanak ki olyan harmadik országba, amelyre úti okmányaik nem érvényesek. (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Menekültügy - nemzetközi jog - 2. folyt.
|
Ez a szerződés tehát 1969-ben hatályba lépett. De aztán 1976 március 23-ikán életbe lépett a polgári és politikai jogokról szóló világszervezeti paktum, amelynek részese Magyarország is, az NDK is. E paktum 12-ik szakaszának második bekezdése pedig így rendelkezik: mindenki szabadon elhagyhat bármely országot, azt az országot is, amelynek állampolgára. Rauschnigg professzor megállapítja, hogy a nemzetközi szerződések érvényéről szóló úgynevezett bécsi egyezmény értelmében később létrejött megállapodások hatályon kívül helyezik régebben létrejött szerződések minden olyan rendelkezését, amely nem fér össze egy későbbi megállapodással. Tehát az 1976-ban életbe lépett világszervezeti paktum fényében az 1969-ben kötött magyar-keletnémet vízumszerződés titkos záradéka semmisnek tekinthető. Igaz, hogy a világszervezeti paktum 12-ik szakaszának harmadik bekezdése kimondja a második bekezdésben rögzített alapjogot, a minden ország szabad elhagyásának jogát, a paktum részesei törvénnyel korlátozhatják, ha ezt a közrend, a nemzetbiztonság, a közegészségügy érdeke vagy más hasonló ok szükségessé teszi. De - fűzi hozzá Rauschnigg professzor - a keletnémet turistáknak Magyarországról Nyugatra távozása nem érintheti Magyarország közrendjét, nemzetbiztonságát, közegészségügyét. Mármost a tudós fejtegetéseinek nyomán felmerülhet a kérdés, vajon miért minősítették titkosnak, nem közlésre valónak a magyar-keletnémet vízumegyezmény azon záradékát, amely arra kötelezné a magyarokat, hogy garantálják: keletnémet utazók ne távozhassanak Magyarországról olyan országba, amelyre úti okmányuk érvénye nem terjed ki, vagyis ne utazhassanak Nyugatra. (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Menekültügy - nemzetközi jog - 3. folyt.
|
A titoktartásra csak egy magyarázat van: a keletnémet kormány szégyellnivalónak, takargatnivalónak érezte az állampolgárt a rezsim foglyává alacsonyító rendelkezést. De a magyar kormány a titkos szöveget utóbb megállapodásellenesen mégis eljuttatta az ENSZ székhelyére, és a szöveg annak rendje és módja szerint megjelent a világszervezet hivatalos szerződésgyűjteményének 1975-ben közzétett 986-ik kötetében. Ez arra vallhatna, hogy Budapest is szégyennek tartotta a záradékot, de nem saját szégyenének, és mint mondtuk, megállapodásellenes fumigálásával mintegy azt akarta tudtul adni a világnak, hogy ha a magyarok megakadályozzák is a keletnémetek továbbutazását, ez nem a magyaroktól kiinduló embertelenség, hanem a kommunista blokkbeli tagság, keletnémet presszió fájdalmas következménye. +++
1989. szeptember 5., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|