|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Egy lelkész a menekültkérdésről
|
------------------------------- London, 1989. szeptember 2. (BBC, A világ minden tájáról) - Itt London. Folytatjuk az angol rádió késő esti magyar adását. Jelenleg főképp a Magyarországon lévő keletnémet menekültekkel foglalkozik a nemzetközi sajtó, de rengeteg menekült van Romániából is. A kétfajta menekülttel szembeni eljárás között jelentős eltérés észlelhető. Ez a véleménye Németh Géza budapesti református lelkésznek, aki a menedékalapítvány vezetőségi tagjaként már jó ideje foglalkozik a román menekültek megsegítésével. Munkatársunk, Liptai Sára ezekről a kérdésekről beszélgetett vele telefonon. Mindenekelőtt azt kérdezte meg: mennyiben kifogásolható a keletnémet menekültekkel szembeni hivatalos magyar bánásmód? - Én a magam részéről el vagyok ragadtatva, hogy a keletnémet menekültekkel milyen szolgálatkészen és segítőkészen működnek a magyarországi szervezetek. Meghat az, hogy rövid négy hónap alatt megszervezték teljes ellátásukat. Ingyen konyha van, sátrak érkeztek, majd megnyitották az exkluzív csillebérci úttörőtábort. A jövő héten nyitják meg a zánkai úttörőtábort. Tehát itt 5-6 ezer emberről olyan első osztályúan gondoskodtak, hogy az igazán megható. Ebbe az örömbe azonban az az üröm vegyül, hogy ugyanakkor 2 év alatt a magyar hatóságok nem voltak képesek saját népünkről ennek megfelelően gondoskodni. Az én irodámba, a Thököly uti irodámba naponta jönnek olyan erdélyi magyarok, akiket nem tudunk hova tenni. Terhes anyák alusznak a híd alatt, mert nincs hova menjenek. Erdélyből jövő betegek mielőtt a kórházba mennek vagy a kórház után nincs hol megszálljanak. Egyszerűen olyan állapotok vannak, amire csak azt mondhatom, hogy anarchikusak. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Németh Géza interjú - 1. folyt.
|
Nincs szociális háló. Naponta érkeznek Erdélyből a családegyesítés keretében gyerekek és asszonyok. Ezeket a családokat a munkásszállások - ahol férfiak vannak - nem fogadják be. Tehát nincs hova menjenek. Lenne egy országos menekültszolgálati iroda, meg van már mindenféle hatóság, de nincs egyetlen hely sem, ahol azt mondanák az erdélyi családnak, hogy idemenj, ott kapsz lakást és munkát. Mi nem kívánjuk Csillebércet az erdélyieknek, sem valami exkluzív helyet, adják azt a németeknek. De nem tudom megérteni, hogy egy ország, amelyik a németek felé ilyen maximális vendégszeretettel viseltetik, a saját népe iránt miért nem viseltetik ugyanígy. Arra kell gyanakodjam, hogy itt ebben a nagy humanitásban azoknak a csengő valutáknak is szerepük van, amit remélnek, vagy amit meg is kapnak. Egyszerűen elképzelhetetlen számomra, és botrányos, hogy saját népünkkel szemben ilyen gondatlanok vagyunk, míg egyebekkel szemben ilyen nagyvonalúak. Ezt az eljárást nemcsak a magyar állam szemére vetem, hanem szívesen hoznám tudtára a nyugatnémet kormányzatnak is. A nyugatnémet állam igen nagy árat fizet azért, hogy Romániából vagy az NDK-ból megkapja legális úton a németeket. Magyarország ingyen szállítja ezrével a menekülteket. Ahogy mondják: már 5-6 ezer felett van a számuk, de várható a 15 ezer. Tehát nagyon olcsón kapja meg Németország a németjeit. Annyit elvárnék a nyugatnémet kormányzattól, hogy minden általunk közvetített száz keletnémetért cserébe építsenek fel egy egyszerű, sima kis lakást egy-egy magyar családnak. Ha ezt a nyugatnémet kormány respektálná, hogy a mi magyar menekültjeink az utcán vannak, az övéken pedig segítünk, akkor a nemzetközi szolidaritásnak az elemi igénye lenne az, hogy a nyugatnémet ne csak a némettel törődjön, hanem törődjenek a németek a magyarokkal is. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Németh Géza interju - 2. folyt.
|
Arról nem is beszélve, hogy itt van most már kétezernyi román menekült, akikkel nem tudunk mit csinálni, mert Magyarországon nem akarnak maradni, és nincs egyetlen nyugati állam sem, ahova továbbküldhetnénk őket. Ez is olyan kérdés, ami feszültté teszi ezt az ügyet, hiszen miért kell Magyarországnak befogadni ezrével idegen nemzetiségűeket, amikor a világnak, pontosabban Európának egyetlen demokratikus országa sem akar ebben komolyan segíteni. Román tömegek gyűlnek itt össze Magyarországon abban a reményben, hogy továbbmehetnek, de onnan csak szólamokat kapunk, valóságos segítséget nem. Ez az én problémám, itt érzem az erkölcsi feszültséget, és itt remélem, hogy ebben a dologban valami változás lesz. - Tiszteletes úr szerint az utca embere hogyan viszonyul a két különböző helyről érkező menekültek problémájához? - A keletnémet problémához sehogyse, mert nem látni őket, el vannak látva összkomfortos üdülőkben, és maximálisan gondoskodik róluk a Máltai Lovagrendtől kezdve a katolikus egyházig mindenki. A mi saját népünknek a menekültjeivel kapcsolatban kétféle viszonyulás van, attól függően, hogy milyenek a Romániából jött menekültek. Ugyanis az ma már közismert, hogy egy részük becsületes munkás ember, akik beilleszkednének, ha valahol egy kicsi fészket adnának nekik. Másik részük pedig - sajnos - ebben az ellenőrizetlen áradatban az úgynevezett lumpen, nem dolgozó kétes egzisztenciához tartozik. Ezek a viszonylag nagy számban megjelenő kétes egzisztenciák rontják a becsületes magyarok jó hírét. Pillanatnyilag ez is a magyar állami menekültügynek a tehetetlenségére vall, hogy nem képes kiszűrni a hozzánk érkezők közül a tényleges politikai vagy egyéb menekültet, s megkülönböztetni attól, akire ott sincs szükség, se itt, de sehol a világon, mert nem akar dolgozni, vagy pedig rendetlen életet él. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Németh Géza interju - 3. folyt.
|
Ezek az igazi problémái most a menekültügynek, és azt tartom sajnálatosnak, hogy miután ezt már egy esztendeje jeleztem, és havonta jelzi az egyházi menekültszolgálat az állami menekülthivatallal, tényleges intézkedés nem történik. Nincs még a világon egyetlen ország, amelyiknek a határán ki-be csatangolhatna ellenőrizetlenül mindenféle nép azon a címen, hogy ő menekült. Ezek az alapvető problémák, amik növelik a szociális feszültségeket. - Vajon a magyar kormány nem akar, vagy nem tud tenni a menekültek szűrése érdekében? - Szerintem ez egyszerű adminisztrációs tehetetlenség. Tűzből a vízbe esünk, egyik szélsőségből a másikba. Volt idő, amikor visszaadtuk azokat is, akik becsületes emberek, és ezért nagyon sok emberi kárt okoztunk. Most pedig az ellenkező véglet van: bizonyos demagóg köröknek a nyomására nem merik azt se visszaadni, akit vissza kellene. De véleményem szerint nem a visszaadás lenne a magoldás, hanem egy olyan rádió- és sajtókampány, amivel tudtára adjuk a romániai népességnek, románoknak, cigányoknak, magyaroknak és mindenkinek, hogy ki az, akit akarunk, ki az, akit a genfi egyezmények szerint befogadunk és kit nem. Tehát én azt szeretném, ha Magyarország ugyanazokat az elveket követné, mint amit Svájc követ, vagy pedig a világ bármelyik más demokratikus országa. Mint ahogy Svájcba nem lehet ellenőrizetlenül becsatangolni olyan rétegeknek és népeknek, akiket a svájciak nem akarnak, Magyarországnak sem kellene ezt engedni. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Németh Géza interju - 4. folyt.
|
Ebből következik aztán ez a visszás helyzet. Olyasféle helyzet van most, mint az Egyesült Államokban volt, amikor Castro kiengedte a bűnözőket, és ellepték az Egyesült Államokat tömegesen, aztán fogták a fejüket, hogy most megvan ám a nagy szabadság, csak éppen megvan a baj belőle. Tehát ezek azok a gondok, amit csak azok látnak, akik naponta foglalkoznak ezzel, akik látják a szociológiai és humán összetételét ennek a közegnek. Én most is azt mondom, hogy feltétlenül be kell mindenkit fogadni, aki politikai üldözött, vagy pedig egészségi okból itt mentheti meg az életét, de igenis próbára kell tenni s a józanságnak és a realitásnak a mérlegére kell tenni, amit csinál. - Németh Géza tiszteletes úr, köszönöm szépen. +++
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|