|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
NDK - menekültek
|
Köln, 1989. augusztus 26. (DLF, Csak egy szóra) - Az NDK-ban 1992-től nem adnak ki személyi igazolványokat. Hogyhogy? Minek, ha addigra ott úgyis, mindenki mindenkit ismer. A budapesti nyugatnémet követség épületéből Nyugatra jutott, több mint száz NDK-polgár példája azt mutatja, hogy a helyváltoztatás nem csupán az útípapírok kérdése. Az az egyezség, amely nyugatnémet kívánságra a Nemzetközi Vöröskereszt égisze alatt, magyar és osztrák kormányképviselők között jött létre, az emberiesség példamutató gesztusa volt. Ha azt hallottuk és olvastuk, hogy az eset nem lehet precedens, hozzátehetjük: reméljük, nem lesz szükség további hasonló megállapodásokra, legalábbis Magyarországon nem. Kik kerestek menedéket az Izsó utcában és a Nógrádi utcában? Elsősorban olyan menekülni szándékozó NDK-beliek, akiket menekülési kísérletük közben legalább már egyszer feltartóztattak a magyar közegek, és akiknek útipapírjaiban bélyegzővel dokumentálták a határsértés szándékát. Akik a nagykövetség fedele alá menekültek, az NDK hatóságainak megtorlásától tarottak, és még nem mertek bízni a magyar közvélemény és a magyar kormány jóindulatában. Biztosak csak Bonn támogatásában lehettek. Reményeik teljesülését azonban csak Budapest emberséges döntése tette lehetővé. Kelet-Berlin csak csütörtök este, akkor azonban annál hangosabban, cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy az NDK Magyarországot szeptember 1-jétől nyugati országként kezeli, legalábbis ami polgárainak utazásait illeti. Ezek a híresztelések az NDK-ból terjedtek el, mert azok számára, akik Kelet-Berlin politikáját ismerik, hihetőnek tüntek, minden bizonnyal jelentős mértékben járultak hozzá a menekültáradat felduzzadásához. (folyt.)
1989. augusztus 26., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- NDK menekültek - 1. folyt.
|
A Magyarországon nyaraló NDK-sok nagyon sokan hirtelen, az ilyen híresztelések hatása alatt határozták el magukat a menekülésre. Becslések szerint, mintegy 200 ezer NDK lakos nyaral Magyarországon, és közülük 10 ezren akarnak Nyugatra menekülni. A menekülők csoportos határátlépéséről igen látványos filmriportokat mutatott be a nyugatnémet televízió. A nézőknek szinte már azt kellett hinniük, hogy az Ausztriába való átjutás nem fáradságosabb és nem kockázatosabb, mint egy vadonban megtett kiadós séta. A magyar határőrök az utóbbi napokban is számos határsértőt tartóztattak fel és küldtek vissza, de fellépésüknek már nincs megfélemlítő hatása. A menekülni szándékozók már biztosak abban, hogy Magyarország nem adja ki őket Kelet-Berlinnek. Ha az első és második menekülési kísérlet nem sikerül, megpróbálják akár hatodszor is. Az NDK vezetői természetesen nem nézhetik ölbetett kézzel, ami a magyar-osztrák határon érdekeik és hírnevük ellen történik. Naponta 4-500, többnyire fiatal és tetterős ember távozását egy stabilabb állam sem tudná egykönnyen kinevelni. Kelet-Berlin jelenleg sem befelé, sem kifelé nem erős ahhoz, hogy polgárainak megtilthassa a Magyarországra utazást. Így alattomos eszközökhöz folyamodik. Távcsövekkel és kamerákkal obszerváltatja a Magyaroszágon tartózkodó polgárait, ha a nyugati határ felé tartanak, felhívja rá a magyar szervek figyelmét. A kelet-berlini állambiztonsági szolgálat emberei talán aktívan is résztvesznek a menekülési kísérletek szervezésében. Munkájuk akkor lenne igazán sikeres, ha a menekültek ellen tudnák hangolni a határőrséget, a magyar közvéleményt, a magyar kormányt. (folyt.)
1989. augusztus 26., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- NDK menekültek - 2. folyt.
|
Az NDK-sok ezrei azért mernek nekivágni a magyar-osztrák határnak, mert meg vannak győzödve arról, hogy a magyar határőrök se életüket, se jövőjüket nem veszélyeztetik. Egyetlen menekülőnek sem érdeke, hogy a magyarok jóindulatú, olykor elnéző magatartása megváltozzon. A menekülők száma aligha fog máról, holnapra csökkenni. Incidensek sajnos máris történtek. Ha megismétlődnének, gondoljunk arra, kinek áll érdekében, hogy Magyarorszuág határán emberre lőjjenek +++
1989. augusztus 26., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|