 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
 |
- Német menekülők - 1. folyt.
|
Ránk kiáltottak. Nem értettük őket. Gesztikulálásukból azt
vettük ki, hogy le kell térdelnünk. A kutyáról levették a
szájkosarat. Fél órát kellett térdelnünk. A szúnyogok majd
agyoncsíptek bennünket. Aztán megérkezett egy dzsip. A legszörnyűbb
az volt számunkra, hogy nem bántak velünk emberhez méltóan.
Kinevettek, szórakoztak rajtunk, hogy belesétáltunk a csapdába. Így
utólag egyértelműnek látszik, hogy az a polgár árult be minket,
akinél leállítottuk az autónkat.
Az őrségen három és fél órát töltöttünk el. Megnyugtatott a
tudat, hogy az első alkalommal még nem pecsételnek be az útlevélbe.
Azonban megfenyegettek, hogy a második kísérletnél bepecsételnek, és
értesítik az NDK nagykövetségét. Féltünk és nem akartuk terhelni a
gyermekeket még egy ilyen szökési kísérlettel.
- A család információkat gyűjtött. A hölgy nővére férjével
együtt Pestre utazott.
- Elterjedt a hír, valami lóg a levegőben, Sopronban valami
rendezvényre készülnek. Mondtuk magunkban, mi is részt veszünk ezen.
Egy nyugati autóval mentünk Sopronba. Féltünk, hogy az NDK-s autót
esetleg megállítják. Amikor megérkeztünk, láttuk, hogy sok NDK-s
gyűlt össze. Csak abban reménykedtünk, hogy a megfelelő pillanatban
mindnyájan ugyanazt tesszük. Így is történt végeredményben. 14 óra
körül az összes NDK-s elindult az osztrák határ felé. Út közben
magyar határőröket is láttunk, akik azonban nem avatkoztak közbe.
Miután rossz tapasztalataink voltak, azt hittük, hogy vízágyúkat
állítanak fel, vagy szétzavarják a tömeget. Az elsők között voltunk.
Ott álltunk a bezárt kapunál. Egyesek azt mondták: ennyi volt az
egész. Csupán egy séta. Az osztrákok a túloldalon biztattak,
nyissátok ki a kaput. Aztán valaki ki is nyitotta. Én a két lányom
kezét fogtam, a férjem utánunk jött valahol. (folyt.)
1989. augusztus 25., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|