Rendszerváltás és az MTI

	A magyar-NSZK tárgyalásokról - kommentár
München, 1989. augusztus 14. (SZER, Világhíradó) - Villámlátogatásra érkezett Budapestre Jürgen Sudhoff nyugatnémet külügyi államtitkár, hogy a keletnémet menekültekről tárgyaljon Horn Gyula külügyminiszterrel. Bár konkrét megállapodás nem szivárgott ki, mégis úgy tűnik, a magyar diplomácia előnyt meríthet abból a körülményből, hogy a nyugatnémet politikusok nem tekintenék egyértelmű megoldásnak, ha a keletnémet állampolgárok Magyarországon keresztül özönlenének az NSZK-ba. De van a kétségtelenül kényes ügynek más tanulsága is. - Szőcs Géza, budapesti tudósitónk ezzel foglalkozik: - Mikor először röppentek fel a komolyabb hírek arról, hogy Magyarország csatlakozna a genfi menekültügyi konvencióhoz, az egyik legelső kérdés, amely laikosokban fölmerült, így szólt: és vajon mi történik majd azokkal a keletnémetekkel, akik az így megnyíló lehetőségeket remélik majd kihasználni arra, hogy eljussanak a Szövetségi Köztársaságba? Abban lévén ugyanis a keletnémetek különleges helyzete, az, hogy zöld út vórja őket, s ennek az útnak mindjárt az elején egy nyugatnémet útlevél is. Lehetetlen volt nem számolni ezzel a valószínűséggel, azzal, hogy a keletnémetek tömegével fognak megindulni. A kérdés nem is annyira ez volt tehát, hanem sokkal inkább az: vajon milyen megoldást fognak kieszelni erre föl a kormányhivatalokban, a minisztériumokban és kancellári dolgozószobákban, a nagykövetségeken és a konzulátusokon? Vajon mi az a mesteri lelemény, amellyel a külpolitikusok, határőrparancsnokok, diplomaták, szóval a hasonló helyzetek professzionistái majd elejét veszik a fenyegető kritikus feszültségeknek és incidenseknek? Mert hát az lehetetlen, hogy valami furfangos, frappáns, minden felet kielégítő megoldást ne találtak volna jó előre ezek a tapasztalt, rutinos politikai profik. (folyt.) 1989. augusztus 14., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Magyar-NSZK tárgyalások - 1. folyt.
Így gondolták ezt néhány hónapja a laikusok. Azok a laikusok, akik ma arról értesülhettek, hogy átmenetileg bizonytalan időre bezárták az NSZK budapesti képviseleteit a látogatók elől; meg arról, hogy nyugatnémet külügyi államtitkár érkezett Budapestre a magyar külügyminiszterrel tárgyalni; meg arról, hogy e tárgyalásokról viszont semmi érdemlegeset nem lehet megtudni; egyáltalán arról, hogy Sopron környékén a határszél tele van elhagyott, üres, keletnémet rendszámú autók tucatjaival, amelyeket úgy kell bevontatni, ugyanis tulajdonosaik - úgy tűnik - valamilyen érthetetlen oknál fogva lemondtak arról, hogy tovább haszálják Wartburgjaikat meg Trabantjaikat. De ettől még persze az egyszerű laikus rendíthetetlenül bízik abban, hogy a keletnémet, nyugatnémet, osztrák és magyar illetékesek mindezt előre tudták, a keletnémet invázió nem érte őket felkészületlenül és váratlanul, egyszóval minden a legnagyobb rendben van, s Magyarországra sem fog megnehesztelni egyik érintett fél sem, legföljebb a Kelet-Németországban élő szláv kisebbség - a szorbok - bánatukban, mert hisz nekik nincs hova tovább menni, ők Magyarországról legföljebb Jugoszláviába mehetnének, ha akarnának, de azt hiszem, nem akarnak. +++ 1989. augusztus 14., hétfő
Vissza »