Rendszerváltás és az MTI

	Németh Miklós tárgyalásai
Németh Miklós tárgyalásai SZER ------------------------- München, 1989. május 26. Magyar híradó Németh Miklós miniszterelnök más-más tárgyalási alapállásból indult ki Prágában és Bécsben. Kasza László ezt az ellentétet vizsgálja. - Föltehető, hogy Németh Miklós miniszterelnöksége legnehezebb tárgyalásait folytatta tegnap és tegnapelőtt Prágában, illetve Bécsben. A téma mindkét szomszédnál ugyanaz; milyen következményekkel jár, ha a magyar kormány úgy dönt, hogy nem építi meg a nagymarosi tározót? De ha a kiadott nyilatkozatokat egymás mellé tesszük, az az érzésünk támad, mégsem ugyanarról a dologról tárgyaltak. A Prágában közzétett megállapodás nem beszél az építkezés esetleges leállításáról, csupán közös bizottság életrehívását jelenti be, amelynek feladata úgymond az építkezés ökológiai szempontjainak mérlegelése. Ha ez úgy döntene, hogy a tervezésnél valamit nem vettek figyelembe, akkor újra tárgyalják a feltételeket. Ugyanakkor Bécsben kimondták, hogy az építkezés leállítása politikai gondot nem jelenthet a két ország viszonyában, az érintett osztrák vállalatokat viszont kártalanítani kell. A prágai nyilatkozat bizonyára nem azt jelenti, hogy Németh Miklós nem mondta volna meg mi a kormánya szándéka. A tárgyalások nyílttá és őszintévé minősítése kemény hangra utal. Úgy gondolom inkább az lehet a helyzet, hogy Prágában egy dogmatikus kommunista rendszer képviselőjével tárgyalt a miniszterelnök, akik régóta presztizskérdésnek is tekintik a vízlépcsőrendszer eredeti tervek szerinti felépítését. Továbbá Csehszlovákiában ideológiai kérdést csináltak az ügyből, ahol ugye a tévedés kizárt. (folyt.) 1989. május 26., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Németh Miklós tárgyalásai - 1. folyt.
Úgy gondolom Németh Miklós ennek ellenére sem jött el üres kézzel Prágából. Sikerült elérnie, hogy közös bizottság felülvizsgálja a terveket. Mint tudjuk a csehszlovákok eddig minden újratárgyalás lehetőségétől mereven elzárkóztak. Most, ha más nevet adtak is a gyereknek, mégiscsak asztalhoz ülnek. Kezdetnek ez is valami, és az is, hogy a legfenyegetőbb mondatot a Rude Pravo kihagyta abból a cikkből, amelyet a pozsonyi Pravdától vett át, nem beszél azonnali kenyértörésről. Másrészről a magyar tárgyalófél helyzete nem annyira kilátástalan Prágával szemben, mint az első pillantásra tűnik. Ha Budapesten elhatározzák, hogy a nagymarosi tározót pedig nem építik meg, akkor Csehszlovákiának ehhez a döntéshez - ha fogcsikorgatva is -, de igazodnia kell. Kártalanítást persze követelhet. Ha azonban az meghaladja a méltányos összeget, az ügy nemzetközi bírósághoz kerül. Itt évekig várhatnak a döntésre. Ez nem érdeke Prágának. Ausztriában ugyanakkor politikai és gazdasági problémának tekintik az ügyet, így is kezelik. Maradjon meg a jó viszony Magyarországgal, amelyen egyébként elég sokat keresnek az osztrákok, az érintett vállalatok pedig kapjanak kártalanítást. Ezzel a háttérrel fel a közös a Világkiállításra. Ez a pragmatikus felfogás kétségtelenül kedvező számunkra még akkor is, ha az osztrákokat méltán nyomhatná a rossz lelkiismeret, sokan és sokszor figyelmeztették őket a vízlépcsőrendszer anyagi támogatásának erkölcstelen voltára. És még valami: Németh Miklósnak tudnia kell, hogy ezeket a számára csöppet sem kellemes utazásokat Kádár Jánosnak és Grósz Károlynak köszönheti. Az egyik meghozta a katasztrófális döntést, a másik folytatta, sőt meggyorsította annak megvalósítását. +++ 1989. május 26., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »