Rendszerváltás és az MTI

	Németh-Vranitzky találkozó
Németh-Vranitzky találkozó SZER -------------------------- München, 1989. május 25. A mai nap Németh Miklós miniszterelnök Prága után ma Bécsben folytat tárgyalást a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer problémájáról. Németh Vranitzky osztrák kancellárral vitatja meg a kérdést. A prágai tárgyalásokat követően Adamec csehszlovák kormányfő több ízben nyomatékosan hangsúlyozta: reméli, hogy sikerül megoldást találni a beruházás befejezésére. A magyar miniszterelnök bécsi tárgyalásainak kilátásait Hanák Tibor mérlegeli frissen érkezett tudósításában: Máskor nagyobb figyelmet váltott ki, s ünnepélyesebb jellegű volt a magyar kormányfő ausztriai látogatása, mert hosszabban készítették elő, az újságok is vezércikkeket közöltek, háttér beszámolókkal hívták fel a figyelmet az eseményre. Most azoban hiányzott a kellő előkészület. Németh Miklós magyar miniszterelnök kívánságára jött létre a látogatás, még az időpontok kellő összeegyeztetésére sem volt idő. Ausztriában ma ünnep van, Úrnapja. Az osztrák politikai és gazdasági élet képviselői szerint sűrgös a magyaroknak, meg kell magyarázni partnereiknek a nagymarosi erőmű építkezésének leállítása után keletkezett új helyzetet. Mint a napokban az osztrák fővárosban járt nem hivatalos magyar delegáció tárgyalásai és a sajtókonferencián is világosan kirajzolódott: a magyar kormány, de még a dunai erőmű megépítésének ellenfelei sem kívánják magukra venni a szerződésszegés ódiumát. (folyt.) 1989. május 25., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Németh-Vranitzky találkozó - 3/1. folyt.
Ebben a helyzetben a legfontosabb új megbeszéléseket kezdeni a partnerekkel. Az osztrákok máris elismeréssel nyilatkoznak arról, hogy Németh Miklós csehszlovákiai látogatása nem volt eredménytelen: a csehszlovák hatóságok hozzájárultak ahhoz, hogy szakemberekből álló vegyes bizottság foglalkozzék a kérdéssel. Ausztria és Magyarország viszonylatában csak közvetve áll a két állam, illetőleg a két kormány egymással szemközt. A hivatalos Ausztria csak garanciát vállalt a hiteleknek, egyébként azonban osztrák részről magánvállalatokat érint a nagymarosi építkezések leállítása, mindenekelőtt a kölcsönt adó bankokat, az építővállalatot és néhány gépgyárat, elektromossági üzemet, melyben megkezdték a nagymarosi turbinák elkészítését. Ezek a vállalatok kártérítést követelnek az eddig eszközölt befektetésekért. Ezt a magyar fél jogosnak ismeri el, de persze - mint az osztrák szakemberek mondják - igen nehéz lesz megállapítani, hogy tulajdonképp mekkora kár keletkezett, mily összegeket kell a magyaroknak megtéríteniük, és hogy ez milyen módon történik. A nagymarosi dunai erőműre vonatkozó pénzügyi szerződés az 1984-es schillingértéket veszi alapul, s ez öt és fél milliárd schilling, melynek névértéke mára meghaladja a 8 milliárd schillinget, ami forintban kifejezve gigantikus összeg: több mint 32 milliárd forint. Kérdés, hogy ebből az építkezések leállításáig mennyit költöttek el. Egyes vélemények szerint két és fél milliárd schillinget, azaz 10 milliárd forintot. A keletkezett kár és kiesés megállapítása az építővállalatoknál nem ütközik különösebb nehézségbe, s ezek számára könnyebb konpenzációs megbizatásokat is találni - például a szállodaépítések programjában. (folyt.) 1989. május 25., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Németh Vranitzky találkozó - 3/2. folyt.
Sokkal bonyolultabb a turbinák tervezési költségeinek megállapítása, és az új üzletkötés lebonyolítása. Németh Miklós magyar miniszterelnöknek annyiban könnyű dolga van az osztrák fővárosban, hogy eleve biztos lehet a jó üzletről, a megértő fogadtatásról. Az azonban nincs hatalmában Vranitzky kancellár kormányának, hogy az érintett osztrák bankok és cégek nevében engedményeket tegyen. Magának az osztrák államnak csak akkor lenne kellemetlen és pénzbe kerülő a nagymarosi építkezések leállításának ügye, ha valamilyen oknál fogva elmaradna a magyar kártérítés, s az osztrák államnak kellene jótállnia, de ez is csak abban az esetben okozna kárt az osztrák államnak, ha a magyar energiaipar 1996-ben nem tudná megkezdeni a szerződésben vállalt áramszolgáltatásokat. Az azonban eleve biztosra vehető, hogy Nagymaros problematikája nem érinti a két ország többi közös ügyét és a kialakult jó viszonyt. +++ 1989. május 25., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »