|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó, Kasza László:
Április 4.
"A nap - legyen az április 4-e vagy 13-a - egy olyan rendszer
kezdetét jelentette, amely három év alatt felszámolta a lassan
szárba szökkenő magyar demokráciát, egy olyan párt uralomra
juttatásának kezdetét, amelyhez több vér, szenvedés tapad, mint
újkori történelmünk során bármelyik elődjéhez. És ez a párt nem
átallotta éveken át meggyalázni történelmünket azzal, hogy közös
nevezőre hozta, összekötötte április 4-ikét és párját március 21-ét
igazi nemzeti ünnepünkkel, március 15-ével."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú a Munkásőrség országos parancsnokával (1. rész)
|
1989. február 19., vasárnap - Hazánkban 60 ezer azoknak a száma, akik a dolgozó nép hatalmának, a szocializmus vívmányainak és értékeinek védelmére felesküdtek, hosszú éveken át tartó önkéntes fegyveres szolgálatot vállalnak a Munkásőrség soraiban. A tagjait a magyar társadalom széles rétegeiből merítő testület megmérettetésének évről évre visszatérő eseménye a Munkásőregység-gyűlések sorozata. A januárban az egész országon végigvonuló hagyományos évzáró-évkezdő rendezvények alkalmat adnak az elvégzett munka értékelésére, és az új esztendőben a munkásőr-szervezetekre váró tennivalók átgondolására. Az idei egységgyűlések élénk vitázókedvükkel, a véleménnyilvánítás megnövekedett óhajával változásra figyelmeztetnek: a Munkásőrség tagjai nagyobb részt kérnek a felpezsdült magyar közélet formálásából. Ennek érdekében az egységek minden korábbinál árnyaltabb helyzetelemzésre, feladatmeghatározásra vállalkoztak, nyitott kapuk mellett megtartott gyűléseiken. Az év elején országszerte megtartott egységgyűlések kapcsán a Magyar Távirati Iroda tudósítója a Munkásőrség fealdatairól, céljairól kérdezte Borbély Sándort.
- A közlemények tanusága szerint az országos parancsnok az elmúlt hónapban személyesen is számos munkásőregység-gyűlés résztvevője volt. Milyen tapasztalatokat szerzett az idei tanácskozásokon; a munkásőr-közösségek értékelése szerint milyen évet zárt a testület? - Az első, amit meg szeretnék említeni, hogy az idén először a teljes nyiltság jegyében megtartott egységgyűléseken a munkásőrök mellett rengeteg ,,civil,, érdeklődő is megjelent. Tanácskozásaink, a széles körű részvételt és a politikai tartalmat tekintve túllépték a Munkásőrség kereteit, s egyfajta társadalmi tömegdemonstrációval értek fel. Hozzáteszem: nem valamiféle erőfitogtatásra gondolok, hiszen a felszólalók többségének szavaiból aggódó felelősségtudat csendült ki. Országszerte sok százan szóltak hozzá a jobbára belpolitikai kérdéseket boncolgató vitákhoz, s az MSZMP-t, általában a progresszív erőket támogató állásfoglalások születtek. A munkásőrök kifejezték: akármilyen gondokkal és nehézségekkel küszködünk is, ők a szocializmus pártján állnak, és az alkotó munkára helyezik a hangsúlyt. (folyt.köv.)
1989. február 18., szombat 16:45
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú a Munkásőrség országos parancsnokával (2. rész)
|
Ezek az állásfoglalások annál is inkább értékesek, mert - meg kell vallanunk - a mostani rendezvényeket meglehetősen feszült politikai légkörben tartották meg a munkásőrök. Személyes véleményem szerint az állománygyűlések, a munkásőr-kollektívákkal való találkozások minden parancsnok számára feltöltődést jelentenek. Mostani tapasztalataim is a személyes kontaktusok, az emberi érintkezés fontosságáról győztek meg. Mi a Munkásőrségnél éppen az ilyen emberi kapcsolatokat állítjuk a középpontba. Hagyományos értékeink közé tartozik az elvtársiasság, a szolidaritás, a bajtársiasság, az emberség. Csupa olyan érték, amely manapság kiveszőfélben van hazánkban. A szóözön közepette gyakran éppen az emberről feledkeznek meg. Ki kérdezi ma meg Magyarországon az állampolgárt: mire van szükséged? Mind hangoztatjuk a jelszavainkat, retorikával vagyunk elfoglalva, de hogy meghallgassuk a másikat, arra nem vesszük a fáradságot. A Munkásőrségben ezért igen nagy energiát fordítunk a közösségépítésre. - A májusi pártértekezlet nyomán erőteljes folyamattá vált Magyarországon a politikai intézményrendszer reformja. Hogyan fogadták a munkásőrök ezt a változást? - A Munkásőrséget nem érte ,,készületlenül,, a változás. Mi a testület megújulását állandó folyamatként fogjuk fel, amelynek egy-egy jelentősebb állomására talán a szélesebb közvélemény is felfigyelt. Arra például, hogy 1980-tól radikálisan változtattunk a korábbi titkolózáson, s a Munkásőrség társadalmi jellegének megfelelően kifelé is nyitottabbá váltunk. Ezzel együtt nőtt kritikatűrő-képességünk is. Ugyancsak jelentős állomás volt a munkásőrparancsnokok tavaly júniusban - nem sokkal a májusi pártértekezlet után - megtartott országos tanácskozása. Talán elég, ha csak a konferenciára készült jelentés beszédes címét idézem: A politika szolgálatában, a megújulás útján. Összegezve: olyan új formákat próbálunk alkalmazni tevékenységünkben, amelyekkel lépést tartunk korunk gyorsan változó társadalmi-politikai tartalmával. Természetesen ennek is - mint minden változásnak - voltak ellenzői, de az új iránt kevésbé fogékony embereket sikerült meggyőznünk itt a Munkásőrségnél. - Az intézményrendszer reformjával kapcsolatban még egy dolgot mondanék. A munkásőrök mint dolgozók becsülettel helytállnak munkahelyükön, elvégzik azt, amit rájuk bíznak. Ha azonban a dolgozó létbiztonsága kerül veszélybe, magától értetődően felteszi a kérdést: miféle modernizáció ez? Ezért én annak vagyok a híve: a változásokat úgy kell végrehajtani, hogy lehetőleg minél kisebb traumát okozzanak. (folyt.köv.)
1989. február 18., szombat 16:46
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Interjú a Munkásőrség országos parancsnokával (3. rész)
|
- A szinte napról napra formálódó közélet sokakat elbizonytalanított, s olykor a Munkásőrséget is támadó, radikális nézetek is megfogalmazódtak. Miként és milyen eszközökkel politizálnak a munkásőrök ebben a helyzetben? - Valóban érezhető a vélemények polarizálódása. A Munkásőrséggel kapcsolatban is sokféle kritikai észrevételt fogalmaztak meg az elmúlt időben. Ezek feldolgozásában segít, - mint már utaltam rá -, hogy erősödött készségünk a kritika fogadására. Ma már természetesnek tartjuk a nézetek sokszínűségét. Az egyes észrevételek megítélésében mindig abból indulunk ki, milyen szándék vezérelte azok megfogalmazóit. Ennek alapján úgy ítélem meg, hogy a nekünk címzett kritikus megjegyzések zömét a jó szándék vezérelte. Sokszor abból fakad a probléma - és erről jórészt mi tehetünk -, hogy nem ismerik eléggé a Munkásőrség belső életét. Jobb tájékoztatással számos félreértést még idejekorán tisztázhattunk volna. Például volt, aki azt vetette a szemünkre, hogy kétmillió órát elveszünk a termelésből; mások arra célozgattak, hogy a munkásőrök anyagi juttatások fejében vállalnak szolgálatot. Ezek naív dolgok. A testület tagjai az elmúlt esztendőben valóban csaknem kétmillió órát töltöttek szolgálatban, de ez túlnyomórészt szabadidejük terhére történt. A munkaidő védelmét, a népgazdaság terheinek csökkentését egyébként kiemelt feladatunknak tartjuk, amit az is bizonyít, hogy a korábbi 72-ről tavaly 31 órára csökkentettük a munkásőrök kötelező kiképzését. Az idén pedig csupán 20 órát fordítunk felkészítésükre, kizárólag a hétvégeken. Ami az ellenszolgáltatást illeti, az önkéntesség elvére épülő testületünk tagjai egyetlen fillér juttatás nélkül végzik feladataikat. A jó szándékú észrevételek kapcsán a Munkásőrség vállalja a nyílt vitát; mindamellett tisztában vagyunk azzal is, hogy a kritika egy részét szándékos rosszindulat irányítja. Velük nem tudunk vitatkozni. Létezésüket tudomásul vesszük, de nekik is tudniuk kell, hogy testületünk a szocializmus mellett elkötelezett. Mégegyszer hangsúlyozom: a Munkásőrség nem tartja csalhatatlannak magát, s a nézetek nyílt ütköztetésének pártján áll. Politikai munkájának különféle formáit is ehhez igazítja. - Ezzel összefüggésben miként alakul a testület viszonya más társadalmi szervezetekhez, alternatív mozgalmakhoz? - Ebben is a párbeszédre való készség, a bizalom határozza meg magatartásunkat. Komolyan vesszük az újonnan létrejövő társadalmi szerveződéseket. A velük kialakítandó kapcsolatoknak azonban még egyfajta politikai érésen kell keresztülmenniük. (folyt.köv.)
1989. február 18., szombat 16:46
|
Vissza »
|
|
Interjú a Munkásőrség országos parancsnokával (4. rész)
|
Az új szerveződések többsége ugyanis - megítélésem szerint - még nem alakult ki teljesen, nem rendelkezik kiforrott elképzelésekkel, határozott politikai arculattal. Néhányan közülük egyelőre felemásan nyilatkoznak elképzeléseikről. Határozottan leszögezhetem viszont, hogy a Munkásőrség együttműködik minden olyan szervezettel, amely a szocializmus talaján áll. Erről egyébként a közelmúltban országos parancsnoki állásfoglalás is intézkedett. Ennek megfelelően a Munkásőrségben szolgálatot teljesítők tagjai lehetnek bármely olyan szervezetnek, alternatív mozgalomnak, amely elfogadja a szocializmust. A Munkásőrség tagjai között már most is jelen vannak a különféle társadalmi szervezetek képviselői. Zömmel az MSZMP-tagjaiból tevődik össze a testület, de KISZ-tagok, illetve a népfront-, valamint a szakszervezeti mozgalomban tevékeny szerepet vállaló pártonkívüliek is sokan vannak sorainkban. Egyelőre kuriózumnak számít a Magyar Demokrata Fórum néhány, a Munkásőrségben szolgáló tagja. A testület nyitottságát egyébként jogszabályok is garantálják: az Elnöki Tanács rendelete, amelyet az Országgyűlés 1957-ben megerősített, úgy intézkedik, hogy a Munkásőrség tagja lehet minden, 18. életévét betöltött, feddhetetlen előéletű magyar állampolgár. - A társadalmi szerveződéseknél maradva, milyen céllal alakították meg a Munkásőrség baráti köreit? - Ez egyike a Munkásőrséggel kapcsolatos súlyos félreértéseknek. Nem mi alakítottuk meg a baráti köröket, azok spontán kezdeményezésként jöttek létre. Jelenleg országszerte több mint száz ilyen kör létezik több tízezer taggal. Működésüket a legkülönfélébb programokkal szervezik. A Munkásőrség természetesen támogatja tevékenységüket, amelytől a testület szellemének terjesztését, erősítését reméli. A baráti körök legfontosabb feladata - véleményem szerint - az, hogy közösségeket teremtsenek, olyan értékek alapján, amelyeket a Munkásőrség is magáénak vall. (MTI)
1989. február 18., szombat 16:47
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER hallgatói telefonok:
"FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, Miklós Attila vagyok Budapestről. Nagyon sokat hallgatom az önök rádióját és örülök neki mindig ha uj hirekkel és megnyugtató dolgokkal szolgálnak részünkre. Azt szeretném kérdezni, hogy azelőtft nagyon szerettem a Vajda Albert műsorát, mi történt vele, mert már nagyon régen nem hallottam róla. Mégegyszer szivjé lyes üdvözlettel és minél többet hallgatom a rádiójukat a lehetőségekhez képest. Viszonthallásara.
- FÉRFIHANG/ Jónapot kivánok, szeretném megkérdez ni, hogy a FIDESZ-nek jelenleg hány tagja van és azt, hogy a Szabad Európa Rádió magyarnyelvű adásainak hol vannak az adó-antennái. Köszönöm."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. április 3. Ezen napon Vörös Vince engem azzal hatalmazott meg engem, hogy lássam el az Operatív Bizottság ügyvezetésével járó teendőket. Ezzel egy időben levelet intézett a politikai pártok és szervezetek vezetőségéhez, amelyben tájékoztatta őket a március 23-án megtartott nagyválasztmány személyi döntéseiről és kérte, hogy megkereséseikkel hozzám, vagy Pálos Györgyhöz forduljanak. (D/ 8)
D8, Vörös Vince levele az FKgP tagjaihoz és szervezeteihez
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|