Rendszerváltás és az MTI

	A magyar-izraeli kapcsolatok
(Gadó György) München, 1989. április 2. (SZER, Világhíradó) - Most már szinte biztos, hogy Izrael később nyithat diplomáciai képviseletet hazánkban, mint a csak papíron létező Palesztin állam. Gadó György azonban azt mondja Budapestről, hogy az elővigyázatosság ajánlatos. Az MSZMP KB március 29-i üléséről kiadott közlemény bejelentette, nagykövetség lesz az úgynevezett Palesztin állam budapesti képviselete. Kevéssel előbb Grósz Károly Arafat tudomására hozta, hogy a magyar kormány rövidesen tárgyalásokat kezd Izraellel a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. Eszerint tehát a valóságosan létező Izrael állam későbben nyithat követséget a magyar fővárosban, mind a csak papíron létrejött Palesztin állam. Mellesleg szólva a jeruzsálemi kormány itteni képviselete valószínűleg csak követség lesz, nem nagykövetség. Ha pozitív fejleménynek mondható is a kapcsolatfelvétel Izraellel, ezt az aránytalanságot nem lehet indokoltnak tekinteni, annál is kevésbé, mivel a magyar kormány olyan ország élén áll, ahonnan mindössze 45 évvel ezelőtt több mint félmillió zsidót hurcolták halálba hazai fasiszták közreműködésével. Ebből a tényből - úgy hinnők - bizonyos kötelezettségek adódnának a mindenkori magyar kormányok számára. Lehetne azonban más megfontolni valója is annak aki siet ajtót, kaput tárni bizonyos iszlám politikai csoportok előtt. A Palesztin Nemzeti Tanácsban szélsőséges szervezetek képviselői is ott vannak, olyanokéi, amelyek tudni sem akarnak Izrael létezéséről. Ezek befolyása bizonytalanná, sőt adandó esetben semmissé teheti a ma már mérsékeltebbnek tekintett Arafat döntéseit. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a PFSZ, mely még tegnap egyértelműen terrorszervezet volt, maga sem egységes, és bizonyos frakció mögött olyan diktatúra áll, mint a damaszkuszi rezsim, mely maga sem riad vissza a terrorizmus támogatásától. Túl a palesztinok államiságának problémáján és a magyar-palesztin kapcsolatok kérdésén, az iszlám államokkal és szervezetekkel fenntartott kontaktusban tanácsos óvatosan eljárni, és nem megfeledkezni arról, hogy ezek politikai erkölcsei nem igazodnak az európai normákhoz. Nevezzük úgy: a civilizált világ normáihoz. Elég utalni itt a könyörtelen véres tömeggyilkos módszerekre, amelyeket az egymásai való leszámolásban a különféle palesztin és libanoni milíciák alkalmaznak. Arra a kíméletlenségre, amire Jordánia uralkodója annak idején járt el saját palesztin alattvalói ellen. Arra az arcátlanságra, amit Szíria tanúsított politikai kliensének emberrablásai kapcsán. Utalni lehet Irak és Irán gázháborújára, melynek során a legcinikusabb módon megszegték a nemzetközi előírásokat, továbbá a líbiai diktátor: Kadhafi ezredes orgyilkos akcióira a rigai emigránsok ellen. És végül, de nem utolsó sorban: utalhatok a legutóbbi hetek és napok eseményeire. A brüsszeli mohamedán imám meggyilkolására a saját templomában - ami a teheráni fanatikusok bujtogatásának volt a következménye. Mindezek a véres cselekmények és akciók a maguk kegyetlenségével, cinizmusával, arányaival, sokszor pedig indokolatlanságukkal és áldozataik száma tekintetében is sokszorosan felülmúlják az elkövetőik által oly hangosan kárhoztatott izraeli megszállók módszereit. Persze a kommunista kormányok az utolsók, amelyeket etikai megfontolások arra késztetnének, hogy takaréklángon tartsák kapcsolataikat a barbár politikát folytató iszlám kormányokkal és szervezetekkel. A magyar kormány azonban jól tenné, hogy ha már a morális szempontokat figyelmen kívül hagyja és elmulasztja az elítélő állásfoglalást olyan tiltakozásért kiáltó esetben is, mint a teheráni főpap gyilkosságra uszító felhívása - akkor legalább igyekezzék meggátolni, hogy az ország iszlám fanatikusok és terroristák küzdőtere, és átmenő szállása legyen. Az elővigyázatosság - ajánlatos. +++ 1989. április 2., vasárnap
Vissza »