Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › április 01.
1989  1990
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1989. április
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A világkiállítás térségek elszegényedését okozhatja - A Szociáldemokrata Ifjúsági Kör felhívása a választópolgárokhoz

"A költségek messze fölülmúlják a vízlépcső építésének kiadásait, de itt sem ismeretes még megközelítően sem az összeg. A döntések előkészítését ugyancsak egy szűk csoport végzi, mely érdekelt a világkiállítás megrendezésében."
SZER, Világhíradó:

Ki a gátra!

"Ki a gátra! Nézzük meg Nagymarost közös szemmel a rombolás helyén!" - így kezdődik a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság környezetvédő csoportjának, a Duna-mozgalmaknak és más független szervezeteknek a közös felhívása békés, tiltakozó kirándulásra hétfőn, április 3-ikán. Akik idejében megváltották a jegyüket, azok számára különvonatok indulnak Zebegénybe reggel 8 és 9 óra között, Nagymarosra pedig 10 és 11 óra között. A kirándulni vágyók ugyanis Zebegényben találkoznak 10 órakor a Duna-parton, onnan teszik meg együtt a 8 kilométeres gyalogutat Nagymarosig, ahol délben 12 órakor találkoznak mindazokkal, akik egyenesen a nagymarosi építkezéshez mentek."

A hallgatók fóruma

(Sík Mária)
München, 1989. április 1. (SZER) - Műsorunkat levélidézettel
kezdjük:
"Mi akarunk világkiállításban társrendezők lenni? Itt először
rendet kell teremteni! Itt először az infrastruktúrát kell
megteremteni, és utána kell idecsalogatni a külföldieket.
    
    Az nem érv, hogy az 1100 éves honfoglalást, a fasizmus feletti 50
éves győzelmet, a Helsinki Egyezmény 20 éves évfordulóját
ünnepeljük 1995-ben. Még legalább 50 évfordulót lehetne kikeresni a
lexikonból.
    
    Nincs pénz! Ezt kell megérteni, és először távbeszélőhálózatot kell
fejleszteni, a víz és gázvezeték cseréjét elvégezni, a kétütemű
motoros járműveket megszüntetni, a tömbrehabilitációkat elvégezni,
mert még a város belső kerületeiben is romos épületek vannak, az
1945-ös háború emlékeit viselik, és jónéhány épület megérett a
lebontásra."
Ide kívánkozik a következő telefonüzenet:
"A kommunista pártok - így a magyar is - propagandafogásként,
önámításként is, szívesen nyúlnak - különösen szorongatott
helyzetben - ideológiai csemegéjükhöz, az úgynevezett vívmányokhoz.
    
    De mit is ér valójában az elő-elő rángatott vívmány kategória?
    
    Gondoljunk csak a gyárak, a bankok, a külkereskedelem, az iskolák
államosítására, a belkereskedelem állami sablonbaöntésére, a
kisipar szinte teljes elsorvasztására, az irodalom, a művészet, az
egyes tudományágak, a sajtó, a rádió, a TV teljeskörű
befolyásolására, az egyházak irányítására, az ateista Állami
Egyházügyi Hivatal részéről, az ifjúság szándékos félrevezetésére.
    
    A látványos - nem egyszer tragikomikus - visszakozások a hatalmi
gépezet részéről, már nem egy vívmányról állították ki a hivatalos
gyászjelzőt."
Hallgatónk javaslatára, hogy indítsunk sorozatot a kommunista
vívmányokról, egyelőre nem tudok határozott választ adni, de
felhívom figyelmét, hogy éppen vívmányaink címszóval a Szabad
Demokraták Szövetsége előadás- és vitasorozatot rendez a Jurta
Színházban. A legutóbbi esten - tudomásunk szerint - a téma a
Varsói Szerződés volt.
    
    Érthető, hogy sok hallgatónk már unja, sőt torkig van vele, ha mást
sem hall, minthogy válság van. Különösen, mert nem tudni meddig is
tart és hogyan lehetne belőle kilábalni. Egyik levélírónkat a
válság puszta emlegetése késztette a következő eszmefuttatásra:
"Például mi is váltságban vagyunk, mert bajok vannak. Mi úgy
halljuk, hogy az Egyesült Államokban is nő a válság, mint az
államadósságok. Franciaországban sok a munkanélküli, sok a
betolakodó idegen, sokan elégedetlenek a fizetésükkel. Amint
halljuk ott is válság van. Németországban is nő a válság. Utálják
az idegeneket, ugyanakkor a velük végeztetett undorító munkákat ma
már rendes német nem vállalná. Van tehát bajuk elég. Az olaszok
elégedetlenek. Embert rabolnak, maffiáznak, terrorizálnak,
sztrájkolnak. Nagy bajaik vannak. Baj van az észak-íreknél, az
angoloknál. Mintha rengeteg népség csak azért utazott volna
Angliába, hogy ott aztán utálja az angolokat. Gyűlölik őket a
négerek, a hinduk, az írek, az arabok, a szegények, és így nőttön-
nő a válság.
    
    Viszont ahogy halljuk, nincs válság Romániában. Zavartalanul megy a
népirtás, a nyomorgás, a Zsarnok hatalmi őrjöngése. Nincs válság
Kubában, Mexikóban, Észak-Koreában nem tüntetnek. Nincs válság
Kelet-Németországban, és az éhező afrikai nyomorbirodalmakban sincs
válság. Nincs válság sem Szíriában, sem Líbiában, sem Irakban, sem
Iránban, ahol a fő-férfiak fürdenek az aranykádban, a nők pedig
válságmentesen pislognak kifelé a fekete zsákokból.
    
    Zúdul ránk az információ, éneklik a szakértők és a TV-képernyő, mi
pedig áhítattal hallgatjuk, bár tulajdonképpen nem értjük, hogy mit
jelent ez a válság-nemválság."
Ismét telefonhívást idézünk:
"Miért nem foglalkoznak többet a Tanácsköztársaság alatt elkövetett
kommunista kegyetlenségekkel? A 70. évforduló több figyelmet
érdemelne.
    
    Például Szamuely Tibor, akinek felejthetetlen emlékét a mai napig
utcanév hirdeti. Javaslom, távolítsák el a bandita nevét, akitől
életében a saját elvtársai is féltek és akinek szellemétől a
tisztességes kommunisták még ma is tartanak."
Pécsi Vilmos válaszol:
Szamuely Tibor 1890-ben Nyíregyházán szülhetett. A középiskola
elvégzése után különbféle magyar újságoknál dolgozott, és a bohém
intellektuelek életét élte. Akkor még senki se gondolta volna, hogy
a Tanácsköztársaság egyik véreskezű szereplője lesz.
    
    Az I. világháború kitörése után hamarosan bevonult, 1915-ben orosz
fogságba esett, és a hadifogolytáborban már szélsőséges kommunista
nézeteket vallott.
    
    Az a bizonyos oroszországi, magyar internacionalista tevékenység a
valóságban sokkal szerényebb méretű volt, amint azt később a Magyar
Kommunista Pártban valósággal mítosszá magasztosították.
    
    De kétségtelenül voltak a hadifoglyok közt elvakult kommunisták is,
például Kun Béla, és a mostanában sokat emlegetett Münnich Ferenc,
Rákosi Mátyás, és természetesen Szamuely Tibor is.
    
    Szamuely az orosz kommunista párt magyar csoportjának megalapítója
volt, Kun Bélával együtt.
    
    1919. januárjában jött haza Magyarországra. Március 21-ike, a
Tanácsköztársaság kikiáltása után helyettes hadügyi népbiztos.
    
    Áprilisban a hadihelyzet következtében fellazult, fegyelem
megszilárdítására, úgynevezett frontmögötti bizottságot hoztak
létre, és Szamuely lett az elnöke.
    
    Szamuely könyörtelen kegyetlenséggel, véresen levert mindenféle
kommunistaellenes megmozdulást, nemcsak a front mögött, hanem az
országban mindenfelé. Így személyesen vett részt az abonyi és a
szolnoki, júniusban pedig a dunántúli és duna-tisza közi,
úgynevezett ellenforradalmi megmozdulások vérbefolytásában.
    
    Olyan véres híre volt, hogy az osztrák szociáldemokrata kormány
1919. augusztus elején egyedül neki nem adott menedékjogot a
Tanácsköztársaság összeomlása után menekülő magyar, kommunista
vezetők közül.
    
    Szamuely Tibor - akinek öccsét Lászlót egyébként
tömeggyilkosságokban való részvételért 1919. végén kivégezték -
megpróbált Ausztriába menekülni. De augusztus 2 -ikán az osztrák
csendőrök kezébe került. Tudta, hogy mi lesz a sorsa, ha kiadják
Magyarországnak, és ezért agyonlőtte magát.
    
    Augusztus elején, a Tanácsköztársaság bukásának 70. évfordulóján,
foglalkozunk a magyar forradalmi diktatúrával, és akkor többek közt
Szamuely Tiborról is szó lesz.
    
    Rejtélyes, de már a közelmúltban lejátszódó tragédia után
érdeklődik a következő telefonáló:
"Miért kellett Elbert Jánosnak meghalnia, és miért ilyen titokzatos
körülmények között? Igaz-e, hogy a fia politikai okok miatt lett
öngyilkos, és igaz-e, hogy Elbert Jánost meggyilkolták Siófokon?"
A családi tragédiáról, titokzatos körülményeiről mi is értesültünk,
de az ügy hátterét csak a helyszínen, Magyarországon lehet
felderíteni. Tény, hogy Elbert János felesége valóban öngyilkos
lett, amikor férjét és fiát elveszítette.
    
    "A hallgatók fórumában elhangzott egy-két hozzászólás a
magyarországi változásokat illetően. Hogy beszélni, szervezkedni
szabad, sőt politikai bizottsági tagok olyan kijelentéseket
tesznek, amelyekért egy-két évvel ezelőtt izgatás címén,
bötönbüntetés járt.
    
    Ezzel párhuzamosan az ÁVH jogutóda, a Mosonyi utcában és a
Parlamentben, gondos levélfelbontogató tevékenységet folytat. Ez a
probléma elkerüli a figyelmüket? Miért?
    
    Szeretném, ha egy műsort közvetítenének a diktatúrák provokációs
trükkjeiről. Egy példa: ott voltam a varsói felkelés évfordulójáról
megemlékező tömegben. Egy fiatal, sportos testalkatú civil, gyors
helyváltoztatások közepette, hol a rendőröket, hol a rendszert
szidta - igaz nem elég kitartóan. Majd, mivel senki sem követte a
példáját, beállt a rendőrsorfalba - oda, ahonnan küldték."
A levéltitok megsértésére többször felhívtuk már a figyelmet. A
provokációtól pedig legutóbb a március 15-ei felvonuláskor óvtunk.
    
    De azt hiszem, a lakosság nagyon is tisztában van azzal, hogy a
Belügyminisztérium azért még nem számolta fel önmagát, nem kell
külön műsorban rá figyelmeztetni.
    
    "Mi az esélyem Ausztriában? Édesanyám Ausztriában született, tehát
osztrák származású az egész család. Már nem bírjuk elviselni
Magyarországon az életet, szeretnénk Ausztriába menni férjemmel,
édesanyámmal együtt. Van-e ott úgynevezett németesítés, szóval
befogadnak-e bennünket, mert édesanyám nagyon beteg?"
Ausztriában - tudomásunk szerint - nincs németesítés, ez a
gyakorlat csak az NSZK-ban ismert.
    
    "Mi lesz annak a román házaspárnak a sorsa, aki nem kapott
politikai menedéket Ausztriában, és az NSZK-ból visszatoloncolták
őket az osztrákokhoz? És egyáltalán, ha az első nyugati ország,
ahol valaki először menedéket kér, elutasító határozatot hoz, akkor
sehol sem próbálkozhat többé? Vagy ezt a román házaspárt, miután az
NSZK kiutasította, az osztrákok már alkalmasnak találják a
menedékre? Esetleg megint a kezükbe adják az útlevelüket, hogy
próbálkozzanak ismét - ezúttal több szerencsével - másik nyugati
országnál? Vagy irány a festői Románia?
    
    Tehát mégegyszer a kérdésem: Hogyan viselkedik az az ország,
amelyik újra viszontlátja az egyszer már menedékjogra
méltánytalannak talált menekültet?"
Hanák Tibor válaszol:
Az eddigi tapasztalat szerint az osztrák hatóságok meglehetősen
szigorúan veszik, hogy valaki hol kért először menedéket, és hogy
azt elutasították-e.
    
    Többször előfordult, hogy Nyugat-Németországból visszatoloncoltak
családokat Ausztriába. Ha ez megtörténik, csupán az emberségben és
a segítőkészségben lehet bízni. Viszont - és ezt is tapasztalatból
mondhatom - az osztrákok nem kegyetlenek ilyen esetekben. Nem
kívánnak emberekkel labdázni, ide-oda küldözgetni családokat, hanem
inkább megmutatják, hogy Ausztria az az ország, ahol mégiscsak győz
az emberség.
    
    Igaz ugyan, hogy ezt a magatartást sokszor a nyilvánosság, a sajtó
és a televízió csikarja ki a hatóságokból. Ha többgyerekes
családról van szó, nagy támogatást jelenthet a nyilvánosság
részvéte. Az pedig, hogy valakit elbocsátanak az állami
gondozásból, nem egyenlő a kiutasítással.
    
    Épp a román állampolgároknak készséggel nyúlnak a hónuk alá az
egyházi szervek,vagyis az állami támogatás helyett - indokolt és
súlyos esetekben - meg lehet szerezni az egyházi segítséget,
legalábbis átmenetileg, a kivándorlási vagy - ami nehezebb - a
munkavállalási engedély megszerzéséig.
    
    A menekültektől nagyon sok postát kapunk. Az osztrák Mödlingből
egyik hallgatónk - ötgyermekes családapa - elküldte az ottani
hatóságok végzését is, amely szerint nem ismerték el politikai
menekültnek, és közlik vele, hogy róla és családjáról nem
gondoskodnak többé. Tizenkét nap után neki kell tartózkodásukat
finanszíroznia. Amennyiben úgy dönt, hogy hazatér, az útiköltséget
megtérítik.
    
    Hallgatónk segítségünket kéri, de bármilyen megrendítő is a sorsa,
nem tudunk segíteni rajta. Hanák Tibor válasza neki is szólt.
    
    Több hallgatónk érdeklődik az iránt, hogyan fogadjuk és mi a
véleményünk azokról a nem éppen hízelgő cikkekről, amelyek a
magyarországi sajtóban, így a Reform című hetilapban rólunk, a
Szabad Európa Rádióról megjelennek. De nem csak cikkek érkeztek el
hozzánk Magyarországról, hanem a válasz is. Tamás Gáspár Miklóst
hallják:
A Szabad Európa Rádiónak hosszú és bonyodalmas története van,
amelyet én csak részben ismerek. Kétségkívül az elmúlt évtizedben a
magyarországi demokratikus erők és a nyugati rádiók együttműködése
volt az a mumus, amellyel sok embert - még az ellenzéktől is - el
lehetett riasztani, mert még demokratikus gondolkodású emberek is,
a külföld rémképének, a nyugati fölforgató központok kliséjének
többé-kevésbé fölültek, és mivel ezt hathatós reputáció támasztotta
alá, bizonyos félelem és borzongás vette körül a Szabad Európát,
annak ellenére, hogy mindenki hallgatta, és annak ellenére, hogy a
legtöbben hittek neki.
    
    Amióta a félelemnek ez a ködfüggönye megszűnt, amióta a Szabad
Európa Rádió és más nyugati rádióállomások interjúkat készítenek
Magyarországon élő személyekkel - és ma már nem csupán
ellenzékiekkel, hanem hivatalos személyekkel is - a szabad magyar
médiának ez az előőrse olyan elhárítási mechanizmusokat váltott ki,
amelyekkel eddig nem találkozhattunk.
    
    A Szabad Európa Rádió ellen igen ügyes propaganda-kampány indult
meg, amely láthatólag a rádió munkatársainak néhány elégedetlen
csoportját is fölhasználja. Levelek érkeznek Magyarországra
müncheni föladóval, amelyek hol a Szabad Európa egész
műsorpolitikáját, hol a szerkesztők egynémelyikét pécézik ki és
próbálják becsületükben, újságírói etikájukban sérteni és
gyanúsítani.
    
    A Reform című ügyes magyarországi bulvárlap ezekből a levelekből
néhányat nyilvánosságra hozott, továbbá nyilvánosságra hozta a
Szabad Európa egynémely belső dokumentumát, amelyek ilymódon
kiszivároghattak.
    
    A nyilvánosság, a napfény jót tett a Szabad Európának, ugyanis
megláthatta a közvélemény, hogy - mint minden munkahelyen - a
Szabad Európában is vannak konfliktusok és vannak veszekedések, így
igazgatói körlevelek józanságra intik a munkatársakat - egyszóval
egy rendes munkahely élete folyik a megszokott nehézségekkel, akár
bármelyik magyar munkahelyen.
    
    Úgyhogy az a propaganda-kampány, amely megpróbálta a Szabad Európát
diszkreditálni némely belső dokumentumának a napvilágra
hozatalával, látványos kudarcot vallott. A köznapiság napfényében a
botrány elmaradt.
    
    Ennek ellenére nem szabad lebecsülni azokat az erőfeszítéseket,
amelyek arra irányulnak, hogy a nyugat és a magyar demokrácia
összefüggését elhomályosítsák. Hogy továbbra is fönntartsák a
gyanakvást a nyugattal, a nyugati demokráciával szemben, holott
nekem az a véleményem, hogy ez az összefüggés rendkívül fontos, a
gyanakvásnak el kellene oszlania, és a nyugat által fönntartott
magyar rádióállomások ebben igen fontos szerepet játszanak, és én
azt hiszem, hogy ezeknek a rádióállomásoknak fönn kell maradniuk.
    
    Nem hiszem, hogy az a nézet, miszerint a magyarországi cenzúra
megszűnésével nincs szükség többé a nyugati magyar
rádióállomásokra, helytálló volna. Az a távolság, amely München,
London, vagy Washington számára lehetővé teszi a magyarországi
események és kelet-európai események pártatlan kommentálását,
demokratikus szellemű kommentálását, még nagyon sokáig szükséges
lesz.
    
    És az a demokratikus tapasztalat, amelyet a nyugati magyarság
magáénak mondhat nyugaton élvén, nekünk itt még nem osztályrészünk,
és erre a tapasztalatra nekünk szükségünk van. És ez a
félresikerült propaganda-kampány a Szabad Európa ellen is mutatja,
hogy ez még bizony ránk fér.
    
    
Tamás Gáspár Miklós beszélt. +++
    


1989. április 1., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
SZER-hallgató telefonja:

"FÉRFIHANG/ Kérem szépen, röviden annyit szeretnék mondani innen, Bajorországból, hogy a budapesti pártházza] szemben állva, a jobboldalon lévő kis házba 8 évvel ezelőtjt megtalálták azokat az embereket befalazva, akik kopogtak. De tekintettel arra, hogy akik kirendelték az egészségügyieket, és a karhatalom rögtön eltávolította őket, nem tudom, hogy azóta tudnak-e róla. Kötelességemnek tartottam, hogy ezt az információt közöljem önökkel."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD