Rendszerváltás és az MTI

	Magyarországi változások
München, 1989. március 13. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - Daily Telegraphban Max Hastings a lap főszerkesztője jellemzi a magyarországi változásokat a helyszínen szerzett benyomásai alapján. A brit lapban megjelent cikket Rentoul Ferenc ismerteti- - A Daily Telegraphban főszerkesztője Max Hastings, aki a legtekintélyesebb angol újságírók közé számít, lapjában két teljes oldalon foglalja össze magyarországi látogatásán szerzett tapasztalatait. Beszélt miniszterekkel, beszélt ellenzéki vezetőkkel, de, mint írja, beszámolójának kiindulópontja az Új Köztemető, annak is a 301-es számú, névtelen és elhanyagolt sírja, mert ez a szellemi gyújtópontja annak a változásnak, ami Magyarországon ma végbemegy. Nem tudni, hányan nyugosszák örök álmukat abból a mintegy 2 ezer emberből, akit az oroszok 1956 után agyonlőttek. Ezeknek a parcellái mellett álldogálnak éjjel-nappal a polgári ruhás titkosrendőrök. Új Köztemető, Katyn, Gulag - vajon most, a glasznoszty korában hány középkorú, vagy öregebb oroszt kínoz és tart ébren éjjelenként még mindig a lelkiismeret-furdalás? Németh Miklós Max Hastings beszámolója szerint azt mondta: békés átmenetet akarnak a demokratikus társadalomba, és a magyarországi mozgalmat nem lehet feltartóztatni, még akkor sem, ha a Szovjetunióban lelassulna a reformok tempója. Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter pedig azt mondta: a spanyol mintára kell Magyarországon a véget ért diktatúra után kiépíteni a demokratikus jövőt. Mindent ki kell értékelni újra a türelem jegyében, csak sajnos Magyarországon a türelemnek nemigen van hagyománya. A Daily Telegraph főszerkesztője így folytatja: - A glasznoszty továbbment Magyarországon, mint bárhol máshol. Egyrészt talán azért, mert az ország stratégiailag nem olyan nagyon fontos a szovjet birodalom szempontjából, de főleg azért, mert a szocializmus csődje Magyarországon érte el a tetőfokát. A nemzetközi kapcsolatok intézetének helyettes vezetőjétől azt kérdezte Hastings: mikor oldódott fel a félelem? - magyarán: mikor szűnt meg a csendőrfrász? Pillanatnyi gondolkodás után a válasz ez volt: tavaly ősszel. A Demokrata Fórum egyik történésze pedig azt mondta: - Nemzeti összefogásra van szükségünk, csak kérdés, hogy tudunk-e találni magunknak egy Churchilt, aki mögött egységesen sorakozna fel az ország. A magyarok az angol látogatók előtt általában szeretik felhozni az 1940-es angol analógiákat. Idézik Churchilt, aki akkor programbeszédében azt mondta, nem tud más ígérni Anglia népének, mint vért, verejtéket és könnyeket. Az egyik magyar hozzátette, hogy ehhez talán azért háború kell. Magyarországon sokan azzal áltatják magukat, hogy csak ki kell mondani, hogy elegük volt a szocializmusból, és" erre azonnal megindul a nyugati tőke beáramlása, tömegével lesz Sony videó, felvevőgép és minden más. A magyarok ugyanis nem akarnak tőkés társadalmi rendszert, vagy legalábbis nem akarják kimondani ezt a még mindig rázós szót. Inkább csak magánvállalkozásról beszélnek, úgyhogy ezen a téren még alapos a fogalomzavar. Nagy Sándor, a hivatalos szakszervezeti tanács főtitkára azt mondta: a szellem kiszabadult az üvegből, most már nem lehet oda visszaszorítani. És mikor Hastings azt kérdezte tőle, hogy az íróasztala fölötti Lenin-mellszobor az ő politikai hitvallását tükrözi-e, Nagy Sándor ezt válaszolta: nem én választottam meg az irodai berendezést. A magyarok nagy részei azt szeretné, ha Magyarország az lehetne, ami ma Ausztria: semleges, független ország, nemcsak egy fogaskerék a Varsói Szerződés vagy a KGST gépezetében. Ha ez sikerül nekik, ez lenne a legméltóbb emlékmű azoknak, akik az Új Köztemető jeltelen, számozott sírjaiban fekszenek - fejezi be budapesti beszámolóját Max Hastings, a Daily Telegraph főszerkesztője. A francia Le Figaro című lap is foglalkozik a hirtelen megélénkült magyar belpolitikai élettel. A lap cikkét párizsi munkatársunk, Nyitray János olvassa fel: - A konzervatív Figaro budapesti tudósítása szerint a Magyar Demokrata Fórum kongresszusának delegátusai a leglényegesebb kérdést illetőleg - azt illetőleg, hogy mozgalmukat át kell-e alakítani párttá - habozóknak, gyakran széthúzóknak és végül is halogatóknak bizonyultak. A mozgalomban főként az értelmiségi alapítók számára súlyos a dilemma: igazi pártként a Fórum teljes mértékben belépne a politikai életbe, és így elvesztené kissé nacionalista és antikommunista szellemiségét, amely egyelőre még tagjainak legfőbb közös nevezője. Ezen kívül sokan attól tartanak, hogy a kommunista párt valójában csak azért kedvez pártok alakulásának, hogy nyugati kölcsönöket szerezzen, hogy csillapítsa az iránta egyébként széleskörűen ellenséges lakosságot. Egy nyugati diplomata formulája szerint a kommunista párt szociáldemokratának játssza meg magát. A Fórum tagjainak más aggályai hasonlóak a lengyel ellenzék bizalmatlanságához. Nevezetesen attól tartanak, hogy fel akarják falatni a Fórumot egy szövetségben, egy koalícióban, amelyet mindenki elvet. Ahogy egy Fórum-delegátus mondja, a felelősségben és nem a hatalomban akarnak részeltetni minket. A gazdasági helyzet - állapítja meg a Figaro tudósítója - valóban nagyon nyugtalanító, és e téren a Fórum egyébként szabad, független és demokratikus Magyarországot előirányzó akcióprogramja általánosságokban maradt. Külpolitikailag viszont messze és pontossággal lát előre a Fórum. Olyannyira, hogy a szovjet csapatok távozása után semleges Magyarországot akar, és még egy picit demagóg módon - mivel biztosak gesztusok népszerűségében - a delegátusok egy egyetemesen elítélt célpontot választottak azzal, hogy azt kérték kormányuktól, vigye a varsói paktum elé Ceausescu diktatúrájának problémáját. +++ 1989. március 13., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »