Rendszerváltás és az MTI

	Nyílt levél Silviu Brucanhoz (1. rész) (OS)
Szeged, 1989. április 1., szombat - A Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezete az alábbi nyílt levél közlésére kérte fel az Országos Sajtószolgálatot: Kedves Silviu Barátom Rövid egy-két év alatt immár másodszor jut el hozzám bátor cselekedeteid híre. Először kifejezted tiltakozásodat a brassói munkások sztrájkja következtében jelentkező üldöztetések és atrocitások ellen, most pedig a ,,Hatok,, megrázó levelének aláírói között fedezem fel nevedet. 1948 óta ismerjük egymást, amikor is Te a ,,Scinteia,, vezetője voltál, jómagam pedig az ,,Ifjúmunkásnak,,, a KISZ KB magyar nyelvű orgánumának voltam a főszerkesztője. A következő években, miután én az RKP KB apparátusába kerültem, a kiadói alosztály vezetőjeként, szinte naponta találkoztunk különböző aktívaértekezleteken, tanácskozásokon és szoros munkakapcsolatba is kerültünk, hiszen a nyomdaipar, valamint a sajtóterjesztés koordinálása is munkakörömhöz tartozott. Az idők folyamán barátokká váltunk és gyakran cseréltük ki gondolatainkat, amelyek meglehetősen borúlátóak voltak, különösen a rendszer antihumánus, nemzetiségeket elnyomó, diktatórikus megnyilvánulásaival szemben. Legutóbb, jól emlékszem, 1970 őszén futottunk össze Bukarestben az ,,Unic,, üzletház előtt. Akkor Te már tudtál róla, hogy én egy bukott ember lettem, leváltottak a ,,Litera,, könyvkiadó igazgatói posztjáról, töröltek az állami művészeti és kulturális bizottság vezetőségi tagságából, hogy rikkancsként tartom el családomat, és hogy a Securitate megfigyelése alatt állok. Nem volt titok az sem, hogy a börtön árnyékában magamat, feleségemet és három gyermekemet mentendő, áttelepülésemet készítem elő Magyarországra. Te akkor, a Securitate ágensei szeme láttára a nyílt utcán megöleltél és szolidaritásodat fejezted ki sorsom iránt. Arról kezdtél faggatni, hogy miben tudnál segítségemre lenni, pénzre, netán gyógyszerre lenne-e szükségem. Amikor elbúcsúztunk, keserűen jegyeztem meg, hogy ,,talán soha sem látjuk többé egymást,,. Te pedig megöleltél és azt súgtad a fülembe: ,,Szerencsés fickó vagy, hogy magyar létedre van hova menekülnöd ebből a pokolból, de a románoknak nincs más hazájuk ,, (folyt.köv.) 1989. április 1., szombat 16:50
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »