Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › március 31.
1989  1990
1989. január
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1989. február
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272812345
6789101112
1989. március
HKSzeCsPSzoV
272812345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Pályázati felhívás

"Kövi Pál, több gasztronómiai mű (így: az ,,Erdélyi lakoma,,) szerzője, a New York-i ,,Four Seasons,, étterem társtulajdonosa KRUDY GYULA EMLÉKALAPÍTVÁNY-t hozott létre, amelyet a Művelődési Minisztérium jóváhagyott. Az Alapítvány célja: a gasztronómiai kultúra támogatása."
SZER, Világhíradó:

KB-ülés - a függetlenítettek

"Ha összeadható lenne a teljes stáb, bizonyosan jóval meghaladná a 200 ezret, és hol van akkor még a munkavégzés költsége? És a pártérdekből igénybe vett épületek, hivatali szobák, egyéb helyiségek fenntartási, működtetési kiadásai, a pártrendezvények anyagi fedezete, a párt védelmét ellátó fegyveres testületek költségtényezői?"

Interjú Tamás Gáspár Miklóssal

(Siklós István)
London, 1989. március 31. (BBC, Esti panoráma) - Mi a magyar
felsőoktatás jövője? - Siklós István kérdezi meg Tamás Gáspár
Miklóst, a neves filozófust és ellenzékit.
    
    - Ezen a héten Magyarországon a felsőoktatás az érdeklődés
középpontjába került, ennek az átszervezése meg a modern
feltételekhez igazítása a cél, és Tamás Gáspár Miklóst kérdezem,
hogy ő miképpen látja a felsőoktatás irányában tett lépéseket,
illetve a terveket.
    
    - Attól tartok, hogy azzal a közhellyel kell kezdenem, hogy ez
rendkívül bonyolult kérdés. De nem maradnék meg azért ennél az
általánosságnál. A felsőoktatás átalakulása azért bonyolult kérdés,
mert ha ebben a pillanatban megadják az egyetemek, sőt esetleg a
főiskolák autonómiáját, ha ezek az intézmények önkormányzatokká
alakulnak, akkor ez a megnövekedett tanszabadság, és - az
intézmények méltóságának visszaadása mellett - azzal járhat, hogy
konzerválja a meglévő helyzetet.
    
    Tehát paradox módon az egyetemi autonómia az állami beavatkozás
csökkenése azzal járhat, hogy az elmúlt évtizedeknek - különösen a
felsőoktatást és tudományos kutatást sújtó kontraszelekciója
eredményeiben megmerevedik és tartóssá válik. Ezt a kockázatot
azonban - azt hiszem - el kell vállalni, noha fájdalmas.
    
    Nem lehet sem az egyetemek, sem a kutatás reformját azzal kezdeni,
hogy az elmúlt korszak időnként - esetleg önhibájukon kívül
kinevezett - tehetségtelen, hozzá nem értő személyeit egy
tisztogatás révén elkezdjük kiszórni, mert az olyan légkört
teremtene a felsőoktatásban, ami nem volna elviselhető.
    
    A problémák, amelyek a felsőoktatás és a kutatás előtt állnak,
többrétűek. Egyrészt meg kellene próbálni a tudományos színvonalat
növelni, amit parancsszóra, politikai jelszavak hatására megtenni
nem lehet. De vannak most Magyarországon olyan tudományos erők,
amelyeknek a bevonása az oktatásba lehetséges. A jelenlegi tanári
kar kibővítésé óraadókkal, meghívott előadókkal, lehetséges. Ezzel
a tűzoltás munkáját el lehetne végezni, sőt azt hiszem, hogy van
külföldön is jó néhány olyan, magyarul előadásra képes tudós,
akivel a megroppant magyar egyetemeket segíteni lehetne.
    
    - A másik az, hogy nyilvánvaló, hogy az elmúlt korszak ideológiai
béklyóit le kell feszegetni az egyetemekről. Nyilvánvalóan a
kötelező marxizmus-leninizmus oktatás, a kötelező orosz
nyelvoktatás és ennek a környékén létrejött különféle
színvonaltalan és egy elmúlt ideológia állapotát tükröző oktatási
formák meg kell hogy szűnjenek, meg is fognak szűnni. Ez egy
érzelmi megkönnyebbülést fog okozni.
    
    Ugyanakkor a diákönkormányzat, a diákok beleszólása az egyetem
kormányzásába, a diákok nagyobb aktivitása szintén biztosítékokat
kell hogy kapjon, és fog is kapni.
    
    Ma az a groteszk helyzet van, hogy Magyarországon - szemben
Nyugattal - a diákmozgalmak konzervatív módon, nem pedig forradalmi
módon a színvonal növelését, nagyobb követelményeket, nagyobb
szigort, és magasabbrendű akadémiai követelményeket várnak el az
egyetemtől. A mai diákságnak elege van a semmitmondó
kollégiumokból, a semmitmondó előadásokból, a könnyű vizsgákból, a
gyerekek tanulni akarnak végre. Tehát itt a színvonalért, a
minőségért, a rendért, folyik egy mozgalom.
    
    - Tamás Gáspár Miklós említette, hogy a tanerő - az nem kielégítő.
    
    Most megtörténhet-e az, hogy azokat a tanerőket, akiket
elbocsátottak - politikai okok miatt, nem pedig tudásuk és a
tanítóképességük, és színvonaluk miatt — hogy azokat visszahelyezik
most újra az egyetemi katedrákra?
    
    - A kérdés számomra nagyon kellemes és hízelgő, de ez elsősorban
egy politikai kérdés, a Tudományos Dolgozók Demokratikus
Szakszervezete, a Pedagógusok Szakszervezete, és a Fidesz különféle
részben egymást átfedő akciókat kezdeményezett politikai okokból
elbocsátott felsőoktatásbeli előadók és tudományos kutatók jogainak
helyreállítására. Ez - úgy tetszik - meg fog történni, ugyanis a
kezdeményezők között most már olyan csoportok is vannak mint
például az Akadémia Filozófiai Intézetének MSZMP-alapszervezete, és
feltehető, hogy az 1973. évi, a revizionista marxistákat elítélő
párthatározatot visszavonják.
    
    Igen ám! Csak hogy azóta sok víz lefolyt a Dunán, és azok az
oktatók, akiket annak idején elbocsátottak, jelentős részben
külföldön vannak, mint például Heller Ágnes, vagy Szelényi Iván,
vagy Márkus György, és olyan fiatalabb nemzedékbeli emberek mint
Kis János, Bence György, vagy jómagam - szintén megszokták már,
hogy tudományos tevékenységet csak külföldön végezhetnek.
    
    - A kapcsolatunkat, a kontaktusainkat a magyar akadémiai élettől
réges-rég elveszítettük. Nem tudom, hogy ez gyakorlati értelemben
mit jelenthet. Én szívesen tartanék néha órákat a budapesti
egyetemen, de ez az okozott kárt aligha teszi jóvá, ugyanis az a
nyolc év, amelyet az egyetemen kívül töltöttem, az nem csak az én
hiányom, vagy barátaim hiánya miatt volt kedvezőtlen a magyar
egyetemi oktatásra.
    
    Ez csak egy jele volt egy - a pártvezetés által okozott -
válságnak, amely lehetőleg elhallgattatni, háttérbe szorítani
kívánta az egész szférát azért, hogy az onnan felbukkanó politikai
ellenzékiséggel leszámoljon. Tehát az ellenzékiség
megsemmisítésének az volt az ára, hogy ennek a melegágyát: a
felsőoktatást, a tudományos kutatást megpróbálták háttérbe
szorítani, elhallgattatni. Ez az ami igazán súlyos - nem a mi
személyes sorsunk.
    
    Még valamit hozzátennék ehhez a dologhoz. A mostani válság
Magyarországon, amely a demokrácia kialakulásához vezethet, egy
civilizációs válság. Ahhoz vezetett a bizalom megrendülése az
intézményekben, hogy a szükséges, az egészséges társadalmi élethez
szükséges tekintélybe vetett bizalom szűnt meg. Tehát
Magyarországon a közvélemény számára a tudománynak, a kutatásnak, a
racionális megközelítésnek a rangja úgyszólván a nullával egyenlő.
    
    Az emberekben egy bizalmatlan pragmatizmus, a tapasztalatnak egy
gyanakvó felértékelése uralkodott el annak következtében, hogy az
áltudománnyal kevert valódi kutatási eredmények félszívvel
közzétett eredményei iránt egy jogos bizalmatlanság alakult ki.
    
    Egy olyan országban, ahol az empirikus szociológia eredményeit, a
közvéleménykutatásokat csak bizalmas dokumentumokból lehetett
megismerni, ahol a tudományos kutatásnak a pártvezetés számára
kényelmetlen aspektusait el kellett titkolni vagy büntetésekkel
kellett háttérbe szorítani, nyilvánvaló, hogy a közvélemény
egyszerűen nem hisz a tudomány - és különösen a társadalomtudomány
eredményeinek. Ezért a tudományos közösségben a szolidaritás hiánya
az elbocsátottakkal szemben annak idején - visszaüt magára az egész
tudományra.
    
    Tehát az a szerep, amit társadalomtudományok ma betölthetnének,
hogy tanácsokat adjanak a bontakozó politikai mozgalmaknak és
tájékozódni vágyó állampolgároknak ez ma nem érvényesülhet, és
kérdés, hogy egy megújuló felsőoktatás és tudományos kutatás
visszaállíthatja-e a tudományt, a szükséges rangját, a kutatás
szükséges tekintélyét.
    
    - Kérdés: hogy lesz-e még valaha egy olyan magyar közvélemény,
amely felnéz a Magyar Tudományos Akadémiára, és nem tartja párt
által kinevezett öregurak nevetséges gyülekezetének...
    
    Munkatársunk Siklós István telefoninterjúját hallották Tamás Gáspár
Miklóssal. +++


1989. március 31., péntek


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:

"Az újonnan megválasztott Intéző Bizottság már ülést tartott és lényeges határozatokat hozott, amelyről tájékoztatta az MSZMP-t, a kormányfőt, a Hazafias Népfront elnökét és az MTI-t. Létrehozott egy nyolctagú operatív bizottságot is jelentős hatáskörrel. Kiküszöbölte azt a hibát is, hogy a korábban négy kizárt és kellő politikai tapasztalattal rendelkező személy háttérbe szoruljon, mert megengedte, hogy az OB munkájába esetenként más párttagokat is bevonhasson."
III/III jelentés FKgP Nagyválasztmányról 1. oldal


III/III jelentés FKgP Nagyválasztmányról 2. oldal


MTV2 nézői telefonok:

"- Ányos Katalin 341-836: - nézte a reflexológiáról szóló műsort. Szeretné tudni, hogy Sára Gáborral hogy lehetne kapcsolatot teremteni, mert pl. ebbeli képzésről szeretne éredklődni. Nagyon megköszönném ha visszahívnának. - Dr. Udvardi Katalin Miskolc 84-499: - visszahivást kérnék. Köszönöm. - 682-189: - szeretném ha visszahívnának és megmondanák Rózsa György cimét vagy telefonszámát, mert szeretnék a Leg...leg..-be szerepelni. Nagyon Köszönöm. - 56o-o77 Szabó Lászlóné: - javaslatot szeretnék tenni, hogy a tegnap későn leadott romániai ügyekkel kapcsolatos beszélgetést, melynek műsorvezetője Déri János volt, egy előbbi időpontban, amikor nagyobb réteg nézi még a TV-t, meg kellenne ismételni. Hozzáteszem, nekem nincs semmilyen rokonom vagy ismerősöm Romániában."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD