Rendszerváltás és az MTI

	1989. május 1-je (7. rész) - Nagygyűlés Budapesten, Tatár Árpád
A fiatal szervezett dolgozók képviseletében Tatár Árpád, a SZOT Ifjusági Tanácsának tagja volt a nagygyűlés szónoka. Szenvedélyes hangú beszédében kijelentette, hogy az ifjúság nem a régi módon akar dolgozni és élni; olyan szavahihető, erkölcsileg tiszta vezetőkre van szüksége, akik ,,hétfői mondanivalójukat kedden is vállalni tudják és akarják,,. Tolmácsolta társai véleményét, amely szerint a politika szinte tehetetleneül áll a tényleges társadalmi problémák előtt, fegyvereit pedig a szakszervezetekkel, tehát a dolgozókkal szemben csörgeti. Emlékeztetett arra, hogy az Országos Szakszervezeti Ifjúsági Konferencián megfogalmazottak találkoztak a fiatalok akaratával. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ezen a májuson még itt vannak azok, akik hisznek abban, hogy egy érdekeit érvényesíteni nem tudó fiatal is részese lehet egy békés nemzeti megegyezésnek. A továbbiakban arról szólt, hogy a válságba jutott gazdaság terheit csak azokra lehet rakni, akik cipelni is képesek azokat. A fiataloknak az előző kormányok is csak ígértek: akkor is, amikor volt miből. Ígérni most is tudnak, pedig mindenki tudja, hogy nincs miből. Kérte a vezetőket, hogy a fiataloknak többet ne ígérjenek. Kijelentette: az jelentkezzen választási voksukért, aki adni is tud. Az ifjúság követelni sem akar többet: emberhez méltó életet kíván élni. Ez ma Magyarországon a társadalmi akarat. Ennek feltételét kell megteremteni a vezetőknek, azoknak, akik ezt emberileg, erkölcsileg vállalni tudják. Akik nem tudják vállalni, álljanak félre, adják át helyüket a fiatal szakembereknek - hangsúlyozta. Ebbe az irányba tett lépésként értékelte a parlament elé kerülő beszámolót az 1971. évi ifjúsági törvényről, amely többre nem tud vállalkozni a magyar ifjúságért, mint a törvény hatályon kívül helyezésére. E gazdasági és politikai káoszban nem látnak tisztán a fiatalok, de a bölcsebb idősek sem - mutatott rá, megállapítva, hogy ha a fiatalok nemzedékei kívül rekednek a gazdaságon, ha a család nem képes önmaga megújítására, ha a mindennapi megélhetés gondjai feszítik az emberi gondolatot, ott abban az országban a családalapító fiatalnak nincs perspektívája. (folyt.köv.) 1989. május 1., hétfő 16:18
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »