Rendszerváltás és az MTI

	Eredmény nélküli egyeztetés az Óbudai Hajógyár sorsáról (1.rész)
1989. április 12., szerda - Szőke László, az MTI munkatársa jelenti: jórészt csak a felek eltérő nézeteit tartalmazó ,,megállapodással,, zárult szerdán az Óbudai Hajógyárban az ötórás egyeztetés, vagy inkább nyilvános vita a gyár sorsáról. Az előzmény - mint ismeretes - az volt, hogy az óbudaiak tiltakoztak Angyal Ádám, a Ganz Danubius Rt. elnöke, a társaság vagyonkezelő központjának vezérigazgatója által bejelentett terv ellen, miszerint a hajógyárat, illetve az Óbudai-szigetet - idegenforgalmi hasznosításra - esetleg eladnák tőkeerős, külföldi partnernek. Az egyeztetésre érkezőket, köztük Angyal Ádámot, továbbá a vasasszakszervezet és a SZOT munkatársait, valamint az újságírókat ,,Ez a gyár nem eladó,,, ,,Óbuda nem Angyal-föld,, feliratú transzparensek fogadták. A tárgyalásokon, majd az azt követő sajtótájékoztatón a felek heves, gyakran gúnyos és személyeskedő szócsatákat vívtak egymással, s nem egyszer az újságírókkal is. A tájékoztatóra késő délután került sor, miután ,,megállapodást,, írt alá az elnök-vezérigazgató, illetve az Óbudai Hajóépítő Rt. több gazdasági és társadalmi vezetője. Ebben leszögezik, hogy a gyár szervezeti és működési szabályzatát a társasági törvénynek megfelelően át kell alakítani. Létre kell hozni a felügyelő bizottságot, mégpedig dolgozói képviselettel. Megteremtik dolgozói részvények vásárlásának a lehetőségét, amennyiben a társaság vagyoni helyzete ezt lehetővé teszi. A gyár sorsának, jövőjének alakításánál a dolgozói érdekeket figyelembe veszik, és további érdekegyeztetést folytatnak. A vállalati tanács megvizsgálja az elnöki, illetve vezérigazgatói funkció összeférhetetlenségének a kérdését. Kitűnt, hogy az alapvető kérdésekben eltérőek az álláspontok; a vállalati szb szerint az óbudaiak tulajdonosi önállóságot is magába foglaló önállóságot akarnak, míg a Ganz Danubius álláspontja az, hogy tulajdonáról és jogosítványáról csakis a gyár forgalmi értékének megtérítése után mond le. Az összeget Angyal Ádám a későbbiekben a 330 millió forint körüli alaptőkének akár tízszeresében jelölte meg, nem pontos számításokra alapozva. Ami az idegenforgalmi hasznosítást illeti, az szb nem ért egyet olyan irányú értékesítéssel, amely megszüntetné az ipari tevékenységet, mivel ezt a megoldást ellentétesnek tartja a gyár érdekeivel. A Ganz Danubius ezt az álláspontot ugyan elfogadta, ám kinyilvánította: amennyiben a hasznosítás kikerülhetetlenül megkövetelné a hajóépítés megszűnését, úgy a szükséges jövedelem megszerzése érdekében a felszámolástól nem tud eltekinteni. (folyt.köv.) 1989. április 12., szerda 19:09
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Eredmény nélküli egyeztetés az Óbudai Hajógyár sorsáról (2.rész)
A sajtótájékoztatón kérdésre válaszolva Angyal Ádám elmondta: irreálisnak tartja, hogy maguk az óbudaiak vásárolják fel a részvények többségét, mások viszont valószínűleg nem igénylik azokat, ha a területen hajógyártás folyik. Egyébként több külföldi céggel is tárgyalnak, de hogy kikkel, azt ma még nem lehet közölni, mert az megzavarná az üzleti megbeszéléseket. A Ganz Danubius, mint az óbudai gyár részvényei döntő többségének tulajdonosa, már kapott ajánlatokat olyan külföldi cégektől, amelyek egyetemi várost, vagy nemzetközi üzletközpontot, esetleg egészségügyi kombinátot létesítenének a szigeten. Bármilyen rendezési tervet egyébként a Fővárosi Tanácsnak is jóvá kellene hagynia. Az óbudaiak szóvátették, hogy a kialakult helyzetben elmennek a dolgozók, pedig szerintük a hajóépítés nem szűnhet meg Óbudán, arra továbbra is szükség van. A gyárban dolgozó 1300 munkás nap mint nap úgy jár be dolgozni, hogy bármikor becsukhatják a gyárat, s ez bizonytalanság kihat a termelésre, a termelékenységre. Szóba került a hajógyártásnak a Népszigetre való áttelepítése is, amit Gremsperger Géza, az óbudaiak műszaki igazgatóhelyettese elképzelhetőnek tartott, Angyal Ádám viszont minden tekintetben megalapozatlannak és megoldhatatlannak ítélt, mondván: egy 360 millió forintos értéket egymilliárdért ,,átszállítani,, aligha lehet gazdaságos vállalkozás. Az elnök-vezérigazgató arról is beszélt, hogy többször javasolta: az óbudai gyár esetleges bezárása után az ott dolgozók elhelyezkedhetnek a Ganz Danubius más üzemeiben, szerinte az óbudai vezetés ezt az ajánlatot figyelembe se veszi; számukra a hajóépítés bármi áron való fenntartása a fontos. Az szb képviselője erre megjegyezte: a dolgozók helyzetének kérdését később külön is felvetik. A tájékoztatón újságírók szóvá tették, hogy a túlfűtött hangulat esetleg felbujtás eredménye, ezt azonban az óbudaiak szakszervezeti bizottsága visszautasította, mondván: a tiltakozást az egész kollektíva fogalmazta meg. Felmerült továbbá a hajógyártás gazdaságosságának kérdése is; a jelenlévő óbudai vezetők szerint már a kérdés feltevése sem indokolt, hiszen manapság egyetlen kormányzati lépés vagy tollvonás gazdaságtalanná teszi azt, ami eddig nyereséges és oklevelekkel dicsért vállalkozás volt - s körbemutattak a terem falán elhelyezett elismerő oklevelek tucatjaira. Különben is, manapság nem érzékelhető, hogy bármiféle iparpolitika érvényesülne. A hajóépítést korábban húzóágazatnak minősítették, ezzel Angyal Ádám is egyetértett. (folyt.köv.) 1989. április 12., szerda 19:20
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Eredmény nélküli egyeztetés az Óbudai Hajógyár sorsáról (3.rész)
A sajtótájékoztatón az óbudai dolgozók legújabb állásfoglalását, illetve a magyar társadalomhoz intézett felhívását is körözték. Az előbbi szerint egyetértenek azzal az elvvel, hogy jelentős ügyekben a kis kollektívák érdekét alá kell vetni a nagyobb közösségek érdekének. Úgy vélik azonban, hogy az 1300 hajógyári dolgozó érdeksérelme egybeesik a magyar társadaloméval; azt tartják ugyanis, hogy a gyár megsemmisítését követően a terület más célra való hasznosítása kizárólag egy szűk - a veszteséges gazdálkodásért felelős, és hitelét vesztett - vállalati vezető réteg érdekeit szolgálná. A reálisan remélhető bevétel legfeljebb a felgyülemlett több milliárdos vállalati adósságterheket fedezné, miközben, a megmaradó vállalati veszteségforrások kényszerű meghagyása mellett, a veszteségek újratermelődésének lehetőségét teremtené meg. A dolgozók - írja az állásfoglalás - örömmel fogadnák a működőtőke bevonását az ipari tevékenységbe. Fenntartják viszont korábbi álláspontjukat, hogy tudniillik, a gyár önálló formában működjék. Felhívásukban valamennyi politikai párthoz, szervezethez és az egész társadalomhoz fordulnak azzal, hogy az erkölcsi válság jelenlegi, átmeneti időszakában, az általuk képviselt ügyben, teljes súlyukkal lépjenek fel a nemzeti vagyon, Széchenyi alkotása és öröksége védelmében. x x x A vita ezek szerint egyáltalában nem zárult le. Valószínű, hogy csak most kezdődött el igazán. (MTI) 1989. április 12., szerda 19:33
Vissza »