|
|
|
|
Interjú Pártos Gáborral
|
London, 1989. március 30. (BBC, Panoráma) - Mint híreinkben is hallották, Berecz János, a párt ideológiai ügyekkel foglalkozó titkára egy mai sajtókonferencián azt mondta: a Nagy Imréék kivégzésével kapcsolatos kérdésekről az a jogi bizottság dönt majd, melyet már megbíztak az 1945 és 1962 közötti politikai üldözések és kirakatperek kivizsgálásával. E munkát június 16-ikáig nem fejezik be, tehát addig nem lehet szó a Nagy Imre per átértékeléséről. Berecz arról nem beszél, vajon a kommunista párt hivatalosan rehabilitálná-e Nagy Imrét, ha a bizottság arra a következtetésre jutna, hogy igazságtalanul végezték ki. A rehabilitálásról a közvélemény határoz - mondotta azoknak az új könyveknek és publikációknak az alapján, amelyek Nagy Imréről már most rendelkezésre állnak Magyarországon. Ebben az értelemben a rehabilitáció már megkezdődött. Berecz pozíciója az üggyel kapcsolatban igen kényes. Ő a szerzője Az 1956-os ellenforradalom Magyarországon című könyvnek. Még a könyv 1968-as kiadásában is azt a nézetet fejtette ki, hogy Nagy Imre áruló volt, aki segítséget nyújtott a szocializmus megdöntésére törekedő irányzatoknak. Most, hogy a magyar hatóságok exhumálták Nagy Imre és négy társa holttestét, felmerül a kérdés: vajon ezáltal, ha nem is hivatalosan, legalább hallgatólagosan - rehabilitálják-e az 1956-os forradalom miniszterelnökét? Munkatársunk, Somlay György erről beszélgetett a BBC kommentátorával, Pártos Gáborral. Elsőnek azt kérdezte: vajon az újratemetés tekinthető-e mégis rehabilitációnak? - Egyelőre nyilvánvalóan nem beszélnek rehabilitálásról. A hatóságok, kommunista pártvezetőség arról beszél, hogy itt tulajdonképpen egy humánus gesztusról van szó, hogy mégis azért ... - A hozzátartozók iránti kegyelet - azt hiszem ez a hivatalos magyarázat. - Igen. Hogy egy olyan temetés legyen, ahol valóban megfelelő módon lehet kegyeletet leróni. - Ugyanakkor azonban a Központi Bizottság történelmi albizottsága, amelynek a feladata főként a modern történelmi események átértékelése bizonyos szempontból, megállapította, hogy Nagy Imrének egy-két dologban mégis igaza volt a forradalom előtt. - Valóban ez egyelőre még csak az 1953-55 közötti időszakra érvényes, amikor Nagy Imre miniszterelnök volt, és valóban a sztálini berendezkedés magyar változatának talán legborzalmasabb, legkegyetlenebb részeit megpróbálta félretenni az útból - sikerrel is. Ugyanakkor a történelmi albizottság értékelése 56-ról még mindig eléggé óvatos. Ugyan most már nem ellenforradalomról beszélnek, hanem népi felkelésről, de mindenesetre egyelőre még nincs Nagy Imre 1956-os szerepéről egy új hivatalos változat, egy új hivatalos magyarázat. - Természetesen itt nemcsak egy szónak a megváltozatásáról van szó, mert ha egyszer népfelkelésnek nevezik, akkor mindazok, akik 1956- ban a forradalom leverésekor hatalomra jutottak, vagy felelős pozícióba kerültek, mindazoknak a sorsa kérdésessé válik - hogy enyhén fejezzem ki. - Valóban nyilvánvaló, hogy a Kádár, Münnich Ferenc által vezetett tömb és az ő támogatóik számára ez egy nehéz helyzetet teremt. Nyilvánvalóan többen már azt mondták, illetve nemcsak mondták, meg is tették, hogy különböző kitüntetéseiket visszaküldték, mert úgy érzik, hogy az ő szerepüket most megkérdőjelezték. - Megemlíteném itt személy szerint Gyenes Juditot, Maléter Pál özvegyét, aki a közelmúltban egészen nyíltan személy szerint Kádár Jánost vádolta egészen erősen a miniszterelnökének elárulásával, a kormány többi tagjának elárulásával. És azzal vádolta, hogy 1958- ban - mint mondta - vérfürdőt rendezett csupán azért, hogy a saját hatalmát megerősítse. - Valóban ez egy érdekes új probléma most, hogy hogyan is lehet megvédeni Kádár 1956-os, 1958-as szerepét. Na most hosszú ideig az volt a hivatalos változat, hogy 1956-tól eltekintve természetesen a Szovjetunió nem avatkozott bele Magyarország belügyeibe, tehát Nagy Imre és társai kivégzése egy magyar ügy volt. Most viszont, hogy egy olyan új változat jött létre, hogy tulajdonképpen Nagy Imre és társai nem is annyira ellenséges árulók, most viszont arra kell utalni, hogy 1958-ban Kádár nem magyar belügyként kezelte Nagy Imre és társai kivégzését, hanem szovjet nyomás alatt állt. Az utóbbi időben több történész is arról nyilatkozott, hogy ha Kádár 1958-ban ennek a nyomásnak szemben áll, akkor esetleg őt is félreteszik az útból, és hogy valami Rákosi-fajta, újra sztálinista konszolidáció jöhetett volna létre. - Visszatérve az exhumálásra: természetesen több, mint 5 ember szenvedett 1958-ban. A hírek szerint körülbelül 300 emberről van szó. Na most azért, mert 5 embert exhumálnak, ez bizonyára nem jelenti azt, hogy ez a dísztemetés, és ez a kvázi rehabilitálás nem szólna a másik 300-nak. - Arról is szó van, sőt azt tervezik, hogy Rákoskeresztúron egy emlékművet állítanak fel, azok emléke számára is, akik mind most ott pihennek. - A kegyelet tehát az 1956-os események utáni időszak minden áldozatának szól. +++
1989. március 30., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|